Közigazgatás
"Magánbűnök közerkölcsök"
Milyen a köztisztviselők erkölcsi állapota? Szükséges-e, segítséget jelenthet-e a köztisztviselők szakmai és erkölcsi tartásának megszilárdításában az etikai kódex? Milyen szakértők vesznek részt a kidolgozásában, milyen testület fogadja el és mikorra várható az életbelépése? - ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Zsuffa Istvánnal, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkárával.
Közigazgatás és etika volt a címe annak a nemzetközi konferenciának, amelyet áprilisban szervezett a Belügyminisztérium a Közigazgatási Kar közreműködésével. A téma aktuális, több mint hat év telt el az első etikai kódex-tervezet elkészítése óta, de még ma is sok a tisztázatlan kérdés. A technikai problémák felvetésén túl - például, hogy ki az előterjesztő és ki az elfogadó - néhány tartalmi kérdés is válaszra vár.
A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény legutolsó módosítása óta a Köztisztviselői Érdekegyeztető Fórum (KÉF) részt vesz a közszolgálat etikai normáinak kidolgozásában. A Belügyminisztérium kezdeményezésére elkészült egy vitaanyag, amely a KÉF és a szakmai közönség számára gondolatébresztőként szolgál. A fórumban a Közigazgatási Kar is képviselteti magát, van is véleménye az etikai kódexről, - 94-ben, a kormányzat biztatására ők is készítettek egy tervezetet - de nem rendelkeznek szavazati joggal. Így csak annyi esélyük van szakmai álláspontjuk megvalósítására, amennyire a másik három félnél - kormányzat, önkormányzatok, köztisztviselői területen működő szakszervezetek - fogadókészség mutatkozik. Jó ez így?
A KÉF három oldalú képviselet. A plusz egy pólus a szakmai érdekképviseleteké. Itt hangsúlyoznom kell a többes számot. Való igaz, hogy kezdetben csak a Közigazgatási Kar volt jelen, de ma már a Jegyzők Országos Szövetsége is képviselteti magát, sőt a közelmúltban az Orvosi Kamara is jelezte részvételi szándékát. A kormányzat részéről a kérdést nyitva hagytuk, mi azt mondjuk, hogy az összetételbe nem kívánunk beleszólni. Ők maguk döntsenek arról, hogy kit tekintenek legitimnek.
A negyedik oldalt képviselő szervezeteknek nincs szavazati joguk. Így nem lehet azonos esélyekről beszélni!
A KÉF nem etikai kérdésekről vitatkozik, általában közszolgálati érdekegyeztetésről van szó. Ezért a másik három szervezet egyhangúan állapodott meg abban, hogy a szakmai érdekképviselet ne rendelkezzen szavazati jogosítvánnyal, hiszen itt elsősorban köztisztviselői törvényből eredő érdekképviseleti kérdések merülnek fel. Ilyen például az illetményalap, a KTV-módosítás stb.
Mit értünk közszolgálati etika alatt? Ön szerint eldönthető a normák érvényességi köre? A teljes közszférára, a közigazgatásban tevékenykedő köztisztviselőkre és politikusokra egyaránt, vagy csak a köztisztviselői karra szorítkozó szabályrendszerre van szükség?
Az etikai kódex címzettje nem az állampolgár, hanem a köztisztviselő. Ami nagyon fontos, a törvény rögzíti a pártatlanságot, semlegességet. Az etikai normáknak ezt kell erősíteni. Az etikai kódex nem lehet független a köztisztviselőkre vonatkozó törvényektől, - mindenek előtt a KTV-től - viszont nem kárhoztatható arra a szerepre, hogy kizárólag a törvényben megfogalmazott bizonytalan jogfogalmak, bizonytalan szabályok értelmezését adja, hiszen akkor ez nem etikai kódex, hanem valamilyen törvényi értelmezés. Pontosan az etikai jelző utal a lényegre, arra, hogy szakmai magatartási szabályokról van szó. Megítélésem szerint, ahol a jogszabály többféleképpen értelmezhető, vagy félreérthető, ott iránymutatást, tanácsot kell adni. Ilyen például az, hogy a köztisztviselő pártban vezető tisztséget nem tölthet be. Párttag lehet, de vezető nem. A párt nevében, érdekében nyilvános szereplést nem vállalhat. Általában ezt mindenki betartja, természetesnek veszi. De azért erről már volt vita korábban is. Vajon egy pártrendezvényre meghívott szakértő köztisztviselő a meghívást elfogadhatja, oda elmehet-e vagy sem? Álláspontom szerint általában igen. A közszolgálatnak is érdeke, hogy a pártkeretek között zajló vitában a szakember tolmácsolja a szakma álláspontját, elmagyarázza, hogy szakmai szempontból a jogszabályt hogyan kell értelmezni. De mégis van néhány olyan helyzet, amikor a jelenlét már veszélyes lehet. Gondolok például arra az esetre, ha a köztisztviselő a politikussal együtt jelenik meg egy vitában az elektronikus médiában. Élő adásnál nehéz szelektálni, politikai kérdésnél azt mondani, hogy erre nem válaszolok, kénytelen belemenni a vitába, ami nem szerencsés. Van egy másik lehetősége is: szakmai szerepkörbe húzódik vissza és a jó retorikai készséggel rendelkező politikus nevetségessé teszi őt. Mondok mást: alkotmányos joga minden állampolgárnak hogy képviselőjelöltként induljon. A köztisztviselő jelöltként indul, de nem vállalhat közszereplést, de ha ezt nem teszi, esélye sincs a győzelemre. Azt viszont nem teheti meg, hogy pártfórumon köztisztviselőként érvel egy program mellett. A törvény erről semmit sem mond. A legtisztább az lenne, ha a köztisztviselő jelöléskor lemondana..., de ha nem választják meg, állás nélkül marad. A KIÉT '94 tavaszán hozott egy állásfoglalást: a köztisztviselő lehetőség szerint menjen szabadságra. A példa jól érzékeli, hogy számos esetben - ahol a törvény nem rendelkezik - az etikai kódex megoldást jelenthet. De sorolhatnám a példát a pártatlanság kérdésével vagy az ajándékozással... A lényeg tehát az, hogy nem általános, minden emberre vonatkozó szabályról van szó. A közszolgálati etika lényeges kérdése, hogy szakmailag felkészült szakemberek vegyenek részt a munkában.
Mikor és ki fogadja el?
Talán már az év második felében. Meggyőződésem, hogy a KÉF közreműködésével - a kormányzat, önkormányzatok, szakszervezetek, Közigazgatási Kar és más szakmai szervezetek konszenzusával - jöhet létre az etikai kódex. Hangsúlyozom, hogy csak a létrejötte, elfogadásához, annak alkalmazásához, időre van szükség...
Csiky Ildikó
Tartalomjegyzék
Ön-Kor-Kép
Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.