Az I. és II. konferencia országos visszhangja, a főépítészi kar majd egészének megjelenése, a kormányzat képviselőin túl a társszakmák, társszervezetek részvétele igazolta azt az elhatározást, hogy a konferenciát évenként meg kell rendezni. A legutóbbi konferencia - az azóta javarészt megszületett - legfontosabb szakmai törvények előkészítésének lázában égett. Bár az első tapasztalatok több problémát felvetnek, a "törvénykezésben" megfáradva a kitűzött téma ezúttal olyan, melyet a közvélemény is elsősorban a főépítészek kompetenciájának tart: a falukép, a városkép, a tájkép.
Az urbanizáció panelkorszaka gyors és nagyléptékű változásokat jelentett a magyar városok számára is. Új városrészek születtek, lakóiknak éppúgy nem volt lehetőségük az építészeti formálás befolyásolására, mint mondjuk a Trabantot nagyobb motorral rendelni. A típuslakások tízezres sorozatú ismétlődése a modern építészetet is lejáratta az emberek előtt. A falvakban a sátortetős korszak váltotta le, ha lassabban is, a nép örökéletűnek hitt építészetét. A házgyárak tündöklése korában a vég lassú közeledtét egy szélesedő réteg, a gazdagodó (kis)polgárok egyéni ízléssel épülő házai jelezték. A város-rehabilitációk sikere felkeltette az érdeklődést a történeti stílusok motívumkincse iránt. A posztmodern építészet, Charles Jencks genealógiája megerősítette az egyéni úton járó nagy alkotókat, frissítően hatott az építészekre, igazolást adott(?) a populáris építészetnek. A nyolcvanas években elmélyülő gazdasági válságfolyamatok ugyanakkor lelassították az építési tevékenységet, a rendszerváltásig úgy tűnt, hogy a változások kora nem formálja gyökeresen át a településeket, a tájat.
A századvég kapitalizmusa sok újdonsággal szolgál. Az építőanyag-kereskedelemben a világ teljes kínálatát lehet kapni. Az építészeti tervezés is kínálati piac - öngyilkos módon legalizált betolakodókkal. A gazdaság átstruktúrálódása, a kiskereskedelem koncentrációja viharos változásokkal jár a települési-, sőt a területi szerkezetre. Az építészet fogyasztói köre megváltozott; a multinacionális vállalatok és a nagypolgárság fontos megrendelők; igényeik, ízlésük hol pozitív, hol negatív ösztönzés. Felgyorsul az infrastruktúrák kiépülése. Sok ingatlanfejlesztési vállalkozás profitmaximalizálásának eszköze az építészeti igénytelenség és/vagy a talmi csillogás. Az építési volumen talán még nem éri el a rendszerváltás előtti csúcsot, de mivel a lukratív beruházás életeleme a közönség, az ismertség, így fokozott a kulturális hatása is.
Hogyan alakíthatják a kilencvenes évek hazánk képeit, mi a főépítész szerepe, mik az eszközei? Tőke-üzlet-építészet, ízlés-kritika-alkotói szabadság, közízlés-közérdek-infrastruktúra-táj, divat-érték, individualizmus-globalizáció - néhány csokor a lehetséges témákból, melyek megvitatása segíthet a kérdések megválaszolásában.
A konferencia illusztrációi a kilencvenes évek alkotásait, (jó és rossz) példáit bemutató képek lesznek, melyeket a résztvevőktől várunk. A konferencia keretei között megrendezésre kerülő "Szponzorok kiállítása" mellett szívesen bemutatjuk profi és amatőr épületfotósok képeit, lehetőséget nyújtunk olyan képes kiadványok, videók bemutatására, melyek segítik a település vagy régió marketinget.
Szeretettel várom az összes főépítész mellett, minden érdeklődő és kiállító jelentkezését a rendezők nevében: Németh Iván, Győr város főépítésze. Szervező: Vargáné Németh Márta 9021 Győr, Városház tér 1.,
T: 96-500-237, 500-215;
fax: 442-650,
E-mail:nemethivan@mail.gyor-ph.hu