Az euroatlanti csatlakozás az önkormányzati rendszer egészét közvetetten és közvetlenül, eljárási és tartalmi szempontból is több vonatkozásban érinti. Mielőtt ezek lényegesebb tartalmi elemeinek összefoglalására rátérnénk, egy-két, de álláspontunk szerint meghatározó eljárási kérdésre hívjuk föl a figyelmet.
Úgy véljük, nem lehet vita tárgya, hogy a csatlakozási tárgyalások folytatása a kormányzat feladata és felelőssége. Ám, hogy ezt milyen eljárási mechanizmusban, milyen mérvű és erejű társadalmi részvétellel teszi meg, az a nemzet kompetenciája.
Ebből fakad, hogy a kormánynak társadalompolitikai és tág értelemben alkotmányjogi kötelessége megfelelő információval ellátni, folyamatosan tájékoztatni a polgárokat, kikérni véleményüket, javaslataikat. Egyszóval olyan helyzetet kell teremteni, hogy az állampolgárok részeseivé válhassanak hazánk jövőjét a harmadik évezredre meghatározó, a magyarság újkori történelme talán legjelentősebb döntésének.
Ebbe a folyamatba valószínűleg, sokféle közvetítő mechanizmust, társadalmi alrendszert lehet és kell bekapcsolni - közöttük az önkormányzati szférát. Az önkormányzatokat azért minősítjük különleges helyzetűnek, mivel végső soron itt, helyi szinten csapódnak le az előnyök és hátrányok, a feszültségek, amelyek csak az ő bevonásukkal oldhatóak föl. Ôk képesek közvetíteni a központi hatalom és a helyi társadalom között.
Ebben a mechanizmusban meghatározó szerepe lehet az önkormányzatok országos szövetségeinek. Ugyanis nyilvánvaló, hogy a majd 3200 helyi önkormányzattal a kormány nem tud folyamatos párbeszédet folytatni ez ügyben (sem). Ezért e szövetségek, de még inkább koordináló szervezetük, az Önkormányzati Szövetségek Tanácsa lehet (kellő szakértelem, felkészültség, együttműködési készség, pénzügyi stabilitás stb. mellett) az a partnerszervezet, amely közvetítő és egyben érdekkifejező, -képviselő szervezetként vehet részt e munkálatokban. A mindezek megvalósítására létrehívott tárgyalások elindultak, bízunk benne, hogy az új kormányban csak megerősödve, kiteljesedve folytatódnak majd.
Az önkormányzatok joggal igénylik a csatlakozási tárgyalásokban való folyamatos részvételt, de közben maguknak is lépniük kell. Jelen kell lenniük az európai önkormányzati együttműködésekben, a nemzetközi fórumokon. Ezek közül kiemelendő az Európai Bizottság és főigazgatóságai, az EU Régiók Bizottsága, a különböző európai önkormányzati és regionális fórumok, a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa, az Európai Települések és Régiók Tanácsa, különösen az EU régióival, tartományaival, a brüsszeli központtal való kapcsolattartás. E körben említendő a határ menti, testvérvárosi, falusi együttműködés, a közös akciók, a PHARE CBC és Interreg programok, mindezek igen jelentős gazdasági, fejlesztési hasznai.
Külön kell szólni az önálló brüsszeli képviseletről. Ezt egy-két megye már megindította (Borsod-Abaúj-Zemplén), s már eddig is értek el jelentős eredményeket. Úgy véljük azonban, hogy ez kifejezetten olyan kérdés, amelyben elengedhetetlen az önkormányzati szövetségek, és azok csúcsszerve, az Önkormányzati Szövetségek Tanácsának hathatós szerepvállalása.
A magyar alkotmányos, közjogi berendezkedés, az állam-, a közigazgatás szerkezete a csatlakozással összefüggésben nem igényel strukturális változtatást, mivel ez nemzeti belügy. Ez vonatkozik az önkormányzati rendszerre is, mely összességében (szervezeti, működési mechanizmusa, önállóság, feladat- és hatáskörök stb.) megfelel az EU-s elvárásoknak.
Van azonban két olyan alapelv, amely a következő időszakban e vonatkozásban is jelentős feladatokat adhat számunkra. Az egyik a decentralizáció következetes és lehetséges mérvű végigvitele az államszervezet működésének valamennyi területén (pl. központi alapok lehetséges mérvű decentralizációja regionális, megyei szintekre). A másik a szubszidiaritás, azaz a közfeladatok áttekintése, újragondolása abból a nézőpontból, hogy amit helyi (alsóbb) szinten racionálisan el lehet végezni, az ott történjen, a polgárokhoz minél közelebb.
Eme elvek gyakorlati megvalósítása azt is megköveteli, hogy az alsóbb közigazgatási, önkormányzati szinteket, együtt a települési integráció (társulásos kapcsolatok) erősítésével, alkalmassá tegyük e feladatok ellátására, a decentralizáció fogadására. Ez szakértelmet, felkészültséget és természetesen finanszírozási feltételeket is követel.
Tisztelve ugyan az önkormányzati autonómiát, s a képviselő-testületi döntések szabadságát, Európában általánosítható követelményként fogalmazhatók meg a célszerűségi, hatékonysági, eredményességi szempontok.
E mellett a végrehajtás, a szakigazgatás szakmai törvényességi színvonalának emelése, az átlátható döntési mechanizmusok, a korrupció-mentesség, a társadalmi nyilvánosság és az ellenőrzés, nemcsak az önkormányzatok, de az állami szervek működésének is meghatározó zsinórmértékévé kell válnia. Nem csupán vagy nem is éppen az EU miatt, hanem mert ezek a demokratikus működés nélkülözhetetlen elemei.
Mindezekkel együtt fejleszteni szükséges az önkormányzati menedzsment-kultúrát, előtérbe kell helyezni a csatlakozásra is figyelemmel lévő önkormányzati stratégia-fejlesztést, ki kell építeni egy európai szintű önkormányzati információs rendszert, kommunikációs szisztémát.
Hogy az egyébként EU-konform magyar önkormányzati rendszer e sorsfordulós feladatainak meg tudjon felelni, szemléletváltásra is szükség van. A felkészültségen, alkalmasságon túl a nemzetközi porondra való kilépésnél a forrásokhoz való hozzájutásra való alkalmasságnak (pályázás megtanulása) a továbbiakban döntő szerepe lehet.
Ugyancsak a szemléletváltással függ össze, hogy e feladataik ellátásában az önkormányzatok támaszkodjanak a polgárokra; a helyi érdekközösségekkel, a helyi társadalommal együtt, azok érdemi bevonásával végezzék e munkálatokat.
E feladatok kapcsán végül két dologra hívjuk föl a figyelmet.
Az egyik, hogy mindezekben az önkormányzati szférának komoly érdekérvényesítő küzdelmet kell folytatnia a kormányzati szervekkel.
A másik, hogy ugyan mi saját magunkról szólunk, ugyanakkor az egyesült Európa valamennyi országának önkormányzati rendszere is jelentős, új kihívások előtt áll, amikor az államok, a régiók Európájával együtt meg szeretnénk teremteni az europaizált önkormányzati rendszert.
Bár a közösségi jogrendszerben nincsenek sajátos normák vagy kötelező direktívák a helyi önkormányzatok felépítésére, működésére, vannak azonban olyan elvárások, szabályok, amelyeknek hatása lesz a csatlakozást követően az önkormányzati rendszerre. Ezek a törvényi szabályozást, az önkormányzati alapjogokat és a működést érintik.
A szabályozás köréből kiemelendő a diszkrimináció tilalma: a bevándoroltak, a menekültek, az esélyegyenlőség, a versenyképesség stb. elveinek alkalmazása az önkormányzatoknál is. Fontos, hogy az európai állampolgárság több tekintetben is érinti az önkormányzati szférát. Így a szabad mozgás, tartózkodás - az azonos jogállás biztosítása mindenki számára, melyben az önkormányzati szolgáltatások is értendőek (szociális, egészségügy, oktatás). A választójog kiterjesztése a hazánkban élő európai állampolgárokra - a passzív választójog biztosításával, valamint a petíciós jog biztosítása - szintén szabályozandó.
A gazdálkodást, a közszolgáltatási feladatok ellátását a versenyszabadság és tisztaság mellett kell biztosítani. Azaz, világosan külön kell válnia a közhatalom birtokosi és tulajdonosi funkcióknak. Itt az állami támogatások azonos elérhetősége mellett az egyforma bánásmódot is garantálni kell a köz- és a magánszektor között. Ez szükségessé teszi a közbeszerzési törvény módosítását is.
Az önkormányzati alapjogok problematikája összefügg az új alkotmány előkészítésével, megalkotásával is. E területről két dologra hívjuk föl a figyelmet. Az egyik, hogy a csatlakozáshoz valamennyi jogszabályt át kell vizsgálnunk abból a nézőpontból, hogy az nem ütközik-e a közösségi jog valamely rendelkezésével, avagy összhangban van-e azzal. Ide tartozik az önkormányzati jogalkotás is: több, mint 27 ezer rendelet.
Az önkormányzati rendeletalkotásnál a jövőben épp úgy figyelemmel kell lenni a közösségi jogra, mint a központi jogszabályoknál. Ez ugyancsak igen nagy felkészültséget, ismeretanyagot, szakértelmet követel meg az önkormányzatoktól, köztisztviselőktől.
Az önkormányzati feladatok egy-egy területét a maguk konkrétságában érinthetik majd a csatlakozási tárgyalások, illetve maga a csatlakozás.
Így a szolgáltatások, a vállalkozások szabadsága, bárhová történő áttelepítése azonos elbánást követel meg a helyi hatóságoktól, függetlenül az állampolgárságtól.
A hazai kisebbségi, nemzetiségi politika jelentős eredményeket tudott már eddig is felmutatni, de diszkrimináció ellen fokozottabban kell fellépniük a helyi önkormányzatoknak.
A szociálpolitika területén született közösségi ajánlások olyan jóléti rendszert szorgalmaznak, ahol minden egyén számára biztosítanak egy megélhetési létminimumot. Ehhez országos szintű és széles körű szociális alapellátási rendszer kimunkálása szükséges, ahol az önkormányzatok a végrehajtás során döntő szerephez juthatnak.
A foglalkoztatáspolitika terén a közösségi foglalkoztatási stratégiák, a foglalkoztatási lehetőségek bővítése, helyi foglalkoztatási társaságok létrehozása, s a legjelentősebb, az Európai Szociális Alapokhoz történő csatlakozás emelhető ki. Nagyobb gondot kell fordítani a nők és a fiatalkorúak foglalkoztatására helyi szinten is.
Bár nálunk a fogyasztóvédelem éppen nemrégiben épült be a megyei közigazgatási hivatalba, ettől függetlenül egy széles társadalmi szerveződési formában működő fogyasztóvédelmi rendszer létrehozásában, működésében jelentős szerepet tölthetnek be az önkormányzatok.
Az EU környezetvédelmi joganyaga és a harmonizációs követelmények: a települési szilárd hulladékok kezelése és elhelyezése, a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátása, a keletkező szennyvizek, és anyagok ártalommentes elhelyezése adnak majd jelentős feladatokat az önkormányzatoknak is.
A vízellátás, a csatornázás, a környezetvédelem területén jelentős közösségi direktívák, irányelvek találhatóak, amelyeknek meg kell felelnünk a csatlakozásig (vagy azt követő meghatározott időn belül). E körben a legjelentősebb a 2000 lélekszám fölötti települések csatornázottságának megvalósítása, amely csak igen jelentős állami és EU-s támogatásokkal valósítható meg.
A regionális politikával önkormányzati szempontból is külön kell foglalkozni, mivel a kelet-európai bővítés hatásai - a gazdasági elmaradottságot és versenyképességet tekintve - igen nagy nehézségek elé állítják magát a Közösséget. Ezek leküzdésére (Strukturális, Kohéziós Alapok) a regionális politika, a regionális intézményrendszer segítségével lehet lépéseket tenni. Az EU regionális politikája döntő mértékben érinti a közigazgatási-területfejlesztési-önkormányzati intézmény- és eszközrendszert.
A területfejlesztési törvényünk megteremtette az európai szintű hazai területi politika alapjait, azonban a csatlakozásig számtalan teendő mutatkozik még. Így a kevésbé fejlett országrészek fölzárkóztatása, a régiók versenyképességének és jövedelemteremtő képességének erősítése, modern tervezés-, projekt- és program menedzsment kialakítása, a pontos feladattal, hatáskörökkel és forrásokkal rendelkező regionális szint beépítése szükséges. (Figyelve közben arra is, hogy jelentős érdekkülönbségekkel is számolnunk kell, pl. ágazatok, régiók-régiók, megyék-régiók/megyék, fejlettek-elmaradottak, döntési pozíciók)
Az EU-tárgyalásokkal összefüggésben, de nem csupán emiatt, átalakítandóak - az államháztartási reform keretében - a regionális politikát érintő finanszírozási rendszerek. Ez a területfejlesztési célú támogatások, a központi alapok növelését, a kormányzati koordináció erősítését jelenti. Az előzőekkel összefüggésben, de ettől függetlenül is, nem kerülhető meg az önkormányzati finanszírozási rendszer reformja. Ennek lényege, hogy lehetővé váljék a több évre szóló tervezés, a pénzügyi stabilitás, az önállóság növelése, saját források bővítése, megfelelő kiegészítő mechanizmusok beépítése, az elkülönült működési és fejlesztési célú költségvetés szerinti gazdálkodás. Összességében, olyan finanszírozási rendszert kell megvalósítani, amely - többek között - elősegítheti a nélkülözhetetlen önerő előteremtését az EU-forrásokhoz való hozzájutásban.
Mindezen feladatok az egész állami-önkormányzati rendszer által ellátott (önként, kötelező) feladat- és hatáskörök, kompetencia-szintek komplex áttekintését, újragondolását, módosítását teszik indokolttá helyi, megyei, regionális és központi szinten egyaránt.
Úgy véljük, az EU-csatlakozással együtt járó nehézségeket, feszültségeket, bizonytalansági tényezőket nem szabad fetisizálni, s nem is szabad tőlük megijedni. Annak kell tekinteni, ami: előttünk álló feladatnak, amit meg kell oldani, lehetőség szerint minél gyorsabban ugyan, de szakszerűen, s úgy, hogy minél kevesebb legyen a veszteség.
Végül pedig, minél többen érezzük magunkat jól az egyesült Európában, önkormányzatok és helyi társadalmak is! Mert az EU-s csatlakozásnak talán ez a legfontosabb üzenete.
Csefkó Ferenc