Urbanisták Európai Tanácsa

1. A KÖRNYEZETÉVEL EGYÜTT ÉLŐ VÁROS FENNTARTHATÓ RENDEZÉSI PROGRAMJA

Bevezetés

1.1 Napjaink európai városára erős nyomás nehezedik és számos problémát kell megoldania. A várostervezésnek és általában a rendezési politikának ehhez egyértelműen hozzá kell járulniuk akkor is, ha a bajok összetett jelenségekre vezethetők vissza. A 90-es évek folyamán az Európai Bizottság és az Isztambulban, 1996 júniusában, az ENSZ szervezésében megrendezett HABITAT II konferencia egy sor jelentéssel járult hozzá a városok fenntartható rendezési programjának kialakításához:

A városi környezet Zöld könyve (1990);

Európa 2000: az Európai Közösség területének fejlesztési perspektívái (1991);

Európa 2000 +: kooperáció Európa területfejlesztésében (1991);

A fenntartható város európai megfogalmazása: a Fenntartható rendezésért környezetvédelmi szakértőcsoport jelentése a városok fenntartható rendezésével kapcsolatban (1996);

Az Európai Közösség térségének fejlesztési terve (1997. folyamatban);

Lépések az Európai Unió fenntartható városrendezési programja felé (Városrendezési program avagy "Urbain Agenda" 1997. folyamatban).

1.2 Az utolsóként említett jelentés a Bizottságtól származó tájékoztató, amely felismeri egy sajátságosan Európára vonatkozó városrendezési stratégia létrehozásának szükségességét az Európai Unió hatáskörében és irányítása alatt. Kifejezetten ezen kérdések megvitatása és a tényleges lépések előmozdítása érdekében a Bizottság Városi Fórumot (Forum Urbain) kíván rendezni 1998-ban.

1.3 Mindezen jelentések egyértelművé teszik, hogy az alábbi négy kulcsfontosságú területen lépéseket kell tenni:

A gazdasági versenyképesség és a foglalkoztatás fellendítése;

A társadalmi és gazdasági kohézió elősegítése;

A közlekedés és a Transz-európai Hálózatok fejlesztése;

A fenntartható fejlődés és az életminőség javulásának elősegítése.

1.4 A CEU a készülő Program elemzése során megismerte az abban felvetett problémákat, továbbgondolta azokat és újabb pontokkal toldotta meg, a következők szerint:

Népesedés és lakáshelyzet

1.5 Európa demográfiai szerkezete jelentős átalakuláson ment át az utóbbi ötven év során. Ezt távolról sem szabad figyelmen kívül hagyni. Annak ellenére, hogy a demográfiai robbanás veszélye már nem fenyeget, sőt, csökken a születési arányszám, a háztartások száma jelentősen megnőtt. Ez a jelenség több, egymással összefüggő tényező eredménye: a válások száma nő, egyre gyakoribbak a későn kötött házasságok, egyre több az egyszülős család, jelentősen megnőtt a várható életkor, a népesség elöregszik, az életszínvonal összességében emelkedik. Európa szerte, és Európa felé haladva, megoldásra várnak az új háztartások megoszlásával és összetételével kapcsolatos problémák. Hogyan fogadja be őket úgy a város, hogy közben a környezet védelme is megvalósuljon. A helyzetet főként Európa közepén tovább bonyolítják a nemzetközi migrációs áramlások, amelyek a munkapiac szabályozatlanná válása következtében várhatóan erősödni fognak.

1.6 Annak ellenére, hogy számos európai város hagyományokkal és tapasztalatokkal rendelkezik a szociális lakásépítés terén, még sokat kell tenni annak érdekében, hogy lakást és megfelelő intézményellátást tudjanak biztosítani azoknak, akik a városok jövője szempontjából a legnagyobb kihívások némelyikét jelentik, vagyis az idős embereknek, a hajléktalanoknak, az egyedülálló szülőknek és az etnikai kisebbségeknek.

Társadalmi kérdések

1.7 Az európai városok társadalmi szerkezete a demográfiai változásokkal párhuzamosan gyökeres átalakuláson ment át. Tudatára kellett ébredni annak, hogy egy város életképessége sokban múlik a társadalmi csoportok sokféleségén, legyen az életkor, etnikum vagy anyagi körülmények szerinti sokféleség. Míg a régi városokban gyakoribb színes kultúrájú városnegyedek hozzájárulnak a társadalmi és gazdasági életképességhez, addig az általában újonnan épített, külpontos elhelyezkedésű lakónegyedekben összpontosul a nélkülözés, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség.

1.8 Ugyanakkor, gyors fejlődés tapasztalható az életmóddal és a lakással, illetve a lakókörnyezettel szemben támasztott igények terén is, legyenek bár nagyok az eltérések a különböző tájegységek városnegyedeinek városépítészeti kialakításában, illetve lakásépítésében, a kultúrák, a hagyományok, az életstílus és az éghajlat eltérő jellemzőinek megfelelően. A várostervezésnek foglalkoznia kell a társadalmi stabilitás és harmónia kérdéseivel, támogatnia kell a lakónépesség sokféleségére és többrétegűségére irányuló törekvéseket. A várostervezésnek a hajléktalanság, a szegénység és a nélkülözés leküzdésében olyan összehangolt revitalizációs stratégiák kialakításával kell részt vennie, amelyek megkönnyítik a közösségek kialakulását, és erősítik azok hatását.

1.9 A közelmúltban tartott olyan rendezvények, mint a Riói Konferencia vagy a Habitat II Isztambulban megerősítették a várostervezés szerepének és szélesedő tevékenységi területének növekvő fontosságát a társadalmi kohézióra gyakorolt hatása szempontjából. A várostervezés természetesen nem adhat választ a város fejlődése kapcsán felmerülő összes kérdésre, de a várostervezéssel gyakorlatban vagy elméletben foglalkozó várostervezőknek olyan jól átgondolt és gyökeresen új megoldásokat kell javasolniuk, amelyek révén a jövő generációk gazdasági, kulturális és társadalmi igényeinek megfelelő, új városi tevékenységi és szerveződési formák hozhatók létre.

Kultúra és oktatás

1.10 Az egyre kifinomultabbá váló társadalomban folyamatosan nő a pihenést és a szórakozást szolgáló intézmények iránti igény. A munkaidő csökkenésével és a várható életkor növekedésével arányosan nő az európai népesség szabadideje. Ráadásul a szórakoztatás és a városi turizmus fellendülőben lévő gazdasági tevékenységek, a város öröksége, a közvagyon ezen jelenség egyik alapvető forrása. Mindezek együttesen növekvő nyomást gyakorolnak a településekre, a közvagyonra és a városok közterületeire.

1.11 Összehasonlítva a világ más tájaival, a múlt öröksége kulcsfontosságú, a kultúra és az európai jelleg meghatározó eleme. Egy város karakterét a legtöbb ember számára az építmények és a köztük lévő terek minősége és kompozíciója fejezi ki. Sok városban a hagyományos nyomvonalak és tájékozódási pontok egy részét olyan nagyra törő, funkcionalista reorganizációs tervek megvalósítása, utak és lakónegyedek építése szüntette meg, amelyek nem vették eléggé figyelembe az adott hely minden emberi és kulturális értékét, de ugyanezt tették a magántulajdon túl gyakran ellenőrizetlen, vagy elnézett akciói is. A jövő érdekében egyesült erővel kell megvédeni az örökség forrásait, és közismertté kell tenni a megőrzés és a méltó bemutatás jól sikerült példáit. Az ilyen akciók és az óvatos területfejlesztési stratégia nélkülözhetetlenek a lakosság jó közérzete, a polgárok identitástudata, de a kultúra és a jövő városának jellege szempontjából is.

1.12 A város az oktatási rendszer fontos tényezője is. Nemcsak a minimális alapfeltételeket teremti meg, hanem jelentést ad a történelemnek, az identitástudatnak, a büszkeségnek, vagyis megalapozza az (állam)polgári tudatot. A város tegye lehetővé a polgárai számára, hogy megismerhessék mozgásterük határait a társadalmi életben, hogy alapvető információkat meríthessenek belőle, és megtapasztalhassák a polgári élet értékeit. Így jönnek majd létre annak a feltételei, hogy az egyes ember aktívabban vegyen részt a város életében és a döntéshozási folyamatokban.

Az információ társadalma

1.13 A városok működési módján már érezhető az információ- és kommunikáció-technológia forradalmának hatása. Más, jövőbeni változások lehetővé teszik majd a helyváltoztatás és a munkahely-változtatás mint szükséglet alapvető módosulását, ugyanakkor a polgárok számára még fontosabbá fog válni a gyors és nagy mennyiségű információszerzés, valamint a minél hatékonyabb kommunikálás. Ennek fényében az oktatás jelentősége még jobban megnő, és az otthoni tanulás és a távoktatás lehetőségének bővülését a területrendezésben is tekintetbe kell majd venni.

1.14 Az információ forradalma egészében véve hatással van a város fejlődésére. Ez a hatás újszerű módon gyümölcsöztethető a felhasználási lehetőségek sokfélesége és a társadalmi interakciók terén éppúgy, mint a gazdasági és kulturális életképesség növelése terén. Mindazonáltal ügyelni kell az olyan lehetséges negatív következményekre is, mint a társadalmi elszigetelődés vagy a népesség kettéválása "információban gazdagokra" és "információban szegényekre", ahol is ez utóbbiak úgy érezhetik, hogy a társadalom más csoportjai megelőzték őket, de oda kell figyelni a túl nagyra duzzadt városok körül szétszóródó lakóterületekre is. A települési önkormányzatok felelőssége, hogy ezen változások jótéteményeit mindenki számára elérhetővé tegye annak érdekében, hogy a város megértőbbé váljon az összes polgárával szemben. A szolidaritás és az egyenlőség ilyen új formái óriási hatással vannak a városi terekről, településekről és az egyre inkább széteső városi hálózatokról alkotott képre.

Környezet

1.15 Az utóbbi tíz évben a várostervezés számára a fenntartható fejlődés volt a legnagyobb tét. Napjainkban már mindenki elismeri elvei alkalmazásának szükségességét, mely elvek a városszervezés és a városfejlesztés szerves részét képezik. A XXI. század várostervezői és felelős politikusai számára az egyik legnagyobb kihívást a fenntartható város létrehozása fogja jelenteni. A környezetvédelem mellett meg kell oldani a városi örökség, a közterek, a zöldterületek rendszerének és a városi és városok körüli kulturális táj (jelleg) védelmét is. A modern városok erősen szennyezik a környezetet, és óriási mennyiségben termelnek hulladékot, ami a környezetminőség és az életszínvonal általános romlását eredményezi. Az élővilág változatosságának, a fajok sokféleségének megőrzése kulcsfontosságú a városok és a vidék számára egyaránt. Ezzel a kérdéskörrel egyébként nemzetközi szinten foglalkoztak az 1992-ben tartott Riói Konferencián, az 1996-ban rendezett Habitat II konferencián vagy a "Fenntartható városok és települések Európáért" kampány célkitűzéseiben.

Gazdaság

1.16 A gazdasági kérdések mindig erőteljes hatással voltak a városok fejlődésére. Az Európai Unió gazdasági rendszere az utóbbi két évtizedben gyors átalakuláson ment keresztül. Ezt a folyamatot két mély recesszió tagolta, amely hatással volt a termelő és a szolgáltató iparra az állami és a magánszektorban egyaránt. A gazdasági tevékenység Európában továbbra is a városokban fog koncentrálódni, és a gazdasági törekvések, tendenciák jó része a jövőben is hatással lesz a várostervezésre. Az állami szektort, a magánszektort és a civil szervezeteket partnerségre hívó gazdasági fejlődés alapvető szerepet fog játszani, de ez olyan szigorú és átlátható döntési folyamatok kialakítását teszi szükségessé, amelyekben jól képzett szakemberek vesznek részt. A várostervezők rendelkeznek ilyen tudással, de nekik is fejlődniük kell, mégpedig olyan értelemben, hogy minél jobban ki tudják használni ezt a partnerséget, amely a valóságot nagyon eltérő módon értelmező közjogi és magánszemélyeket közelíti egymáshoz.

1.17 Általánosságban elmondható, hogy a gazdasági szerkezetváltás fel fog gyorsulni. A városok továbbra is harcolni fognak egymással a munkahelyteremtésért országos és nemzetközi szinten egyaránt. A távközlési és információ-technológia forradalma kétségkívül elősegíti majd ezt a folyamatot. Főként a munkaszervezési szerkezetek fognak továbbfejlődni, ami egyre több ember számára egyet jelent majd a megosztott vagy részmunkaidős foglalkoztatással, a meghatározott időre szóló munkaszerződéssel. Ezek a tendenciák és a biotechnológia fejlődésének a vidékre gyakorolt hatása megkérdőjelezik a munkahely, a gazdasági tevékenység és a lakóterület városi szerkezetben, illetve a nagyobb térségben történő elhelyezésének elveit, ami majdnem olyan jelentős átalakulásokhoz (növekedés, csökkenés) vezethet, mint a közelmúltban lejátszódott demográfiai robbanás.

1.18 A mikro-gazdaság szintjén a helyi gazdasági tevékenység erősödésére lehet számítani, ami Európa-szerte a kis- és középvállalatok számának manapság is tapasztalható növekedésében nyilvánul meg. A fenntartható város létrehozását célul tűző kormányzat feladata ezen a téren az, hogy minél több munkahelyet hozzon létre a városon belül, ami a termelő műhelyek (kisüzemek) környezetüket terhelő zajának nagymértékű csökkenése következtében megoldhatóvá vált. Az ilyen munkahelyteremtés nagyban hozzájárul a város életképességének és az élet minőségének a javításához. Az utóbbi tíz év során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a várostervezés alapvető szerepet játszik a gazdasági fellendülésben és ennél fogva a helyi közösségek megerősítésében. A folyamatban lévő változások felgyorsulására való tekintettel a fejlődés állandó ellenőrzése önmagában nem elegendő, az Európai Közösség szintjén és helyi szinten egyaránt folyamatosan le kell vonni a tanulságokat, hogy az új összefüggésekhez gyorsabban tudjunk alkalmazkodni, és előnyeiket minél gyümölcsözőbb módon tudjuk hasznosítani.

Mobilitás

1.19 Az Európai Bizottság 1996-ban "A városlakók hálózatai: a tömegközlekedés Európában" címmel a közlekedéssel foglalkozó Zöld könyvet adott ki. Ez a tanulmány kimutatta, hogy a 70-es évek óta a gépjárművek száma és forgalma progresszíven nő, és az előrejelzések szerint a következő 25 évben körülbelül 200 százalékos növekedés várható. A helyzetet tovább ronthatja, hogy a közép- és kelet-európai országok szeretnék elérni a nyugati életszínvonalat. A közlekedés forradalmának következményei: környezetszennyezés, zsúfoltság, egészségi ártalmak és a meg nem újuló források kiapadása széles körben ismertek. Ha a kérdést a város és az életminőség szemszögéből nézzük, minden, ami a közúti közlekedéssel kapcsolatos, rengeteg helyet foglal. Az általános következmény pedig a város szétterjedése a külterületeken is túlra, a "városias régió" kialakulása.

1.20 Ez a fenntartható fejlődés ellen ható tendencia tarthatatlan, hiszen fenyegetést jelent a hagyományos európai városok jellege, kulturális jelentéstartalma, környezete, sőt identitása szempontjából is. A várostervezésnek továbbra is valós válaszokat kell adnia ezekre a kérdésekre oly módon, hogy céljának tekinti a megközelíthetőség javítását, de ugyanakkor jobb minőségű környezetet is teremt. Nem szabad elfelejteni, hogyha úgy tűnik is, hogy javult a mobilitás, a hátrányos helyzetű csoportok számára az alapfokú intézmények és szolgáltatások megközelíthetősége valójában romlott. Sok városban a járművek uralják az utcákat, elvéve a helyet a gyalogosoktól és a kerékpárosoktól.

A Transz-Európai Közlekedési Hálózatok megvalósítása stratégiai szinten javítani fogja a városok megközelíthetőségét, gazdasági tevékenységek létrehozója lesz, megkönnyíti a városok és a régiók egymás közötti kapcsolattartását. De helyi szinten a várostervezés játszik fontos szerepet a területfelhasználás, az életritmus (tanítás rendje, munkaidő stb.) és a közlekedéstervezés egységes és sok szempontú megközelítésében. A közlekedési infrastruktúra elsősorban a tömegközlekedés, valamint a gyalogos és kerékpáros közlekedés terén igényel több beruházást, hiszen a könnyebb megközelítés érdekében a polgárok számára nagyobb választási lehetőséget kell biztosítani az intermodális (többféle közlekedési mód igénybevételével történő) közlekedés terén. Általános megközelítésben leszögezhetjük, hogy a mobilitás (mint mozgás, alkalmazkodási forma, megközelítési mód, individualitás) annyira fontossá és sokrétűvé vált, hogy még jó szervezéssel és a szolgáltatások javításával optimalizálva sem oldható meg részegységekben.

Választási lehetőségek és sokféleség

1.21 Az egyre összetettebbé váló társadalomban a XXI. század embere mind nagyobb mértékben szeretne élni a választás lehetőségével a város nyújtotta lakóhely, közjavak, szolgáltatások és intézmények terén. Nagyobb választási lehetőségük mindig az erősebbeknek van, és ők ilyen szempontok alapján fogják kiválasztani a maguk városát, de viszik magukkal, vonzzák a gazdaságot, és így mások munkalehetőségeit is. A közlekedés, a felfokozott mobilitás világában ennek nagy jelentősége van. Tudatában annak, hogy a modern várostervezés két fő célja a gazdasági tevékenység valorizálása és az életminőség javítása, komolyan tekintetbe kell venni a vegyes területfelhasználás adta lehetőségeket a hagyományossá vált megközelítéssel szemben, amely abban áll, hogy külön-külön területen összpontosítja a lakó és a kereskedelmi funkciókat anélkül, hogy ezekből valódi középfokú központokat tudna létrehozni. A régi városokban található vegyes területfelhasználású városrészek sajátja ez a sokféleség, sőt, vonzzák azt, ezért jellemző rájuk a társadalmi és gazdasági vitalitás. Szabályozás útján ellenőrizni kell azonban a környezetszennyező és veszélyforrást jelentő tevékenységeket.

Biztonság és egészség

1.22 A nemzetközi kapcsolatok terén az utóbbi időben tapasztalható általános javulás ellenére az európai földrész több városában is vannak még társadalmi feszültséggócok és állandó forrongásban élő területek. Reméljük, hogy ezek a problémák hamarosan megoldódnak, mégpedig politikai rendezés útján. Európa számos városában egyre nő a félelem a bűnözéstől, ami szoros összefüggésben van az életminőséggel és a társadalom szerkezetével. Az Egészségügyi Világszervezet a bűnözést a közegészséghez fogható problémaként kezdi kezelni (ISoCaRP kongresszus, Glasgow, 1993.). Ez olyan kérdés, aminek megoldásához a várostervezésnek egyéb szakmákkal karöltve, késedelem nélkül kell hozzájárulnia, mégpedig a társadalmi jelenségek árnyaltabb megközelítésével, a különböző városrészek és központok között létrehozott minőségi és értékteremtő kapcsolatokkal, jobb minőségű lakókörnyezet tervezésével, az intézmények és szolgáltatások elérhetőségének javításával és a környezet egészének felértékelésével.

Összefoglalás: városforma és fenntartható város

1.23 Mindezen elemek nem függetlenek a városformától és attól, ami "a holnap városának ideális formája" lehet. Néhány, a helykijelöléssel és a város irányításával összefüggő kérdés szorosan kapcsolódik a városi forma meghatározásához. Egyik oldalon ott állnak a központossággal kapcsolatos kérdések: az intézmények és a szolgáltatások egy központi mag körül sűrűsödnek. A másik oldalon a túlzott kiterjedés, szétforgácsolódás problémája áll: a fejlődés a város eredeti határvonalán túlra, a környező területekre terjed. Fogadjuk bár örömmel vagy sajnáljuk az egyes városokban az utóbbi időben végbement fejlődést, minden város olyan, amilyen. A várostervező feladata az, hogy gazdagítsa, és mindenki számára kellemesebbé tegye bennük az életet azzal, hogy új módszereket és több fejlesztést javasol.

1.24 A város központjának bővítésekor gyakran nem vették figyelembe, hogy az milyen problémákat okoz a város külső kerületeiben és nyúlványaiban. A szétforgácsolódott, illetve határaikon túlra terjeszkedő városok esetében a bővítés kérdése egyre inkább a "városias régió" elvének keretei között, a lehetséges városformák szintjén merül fel. A város formája szétválaszthatatlan kapcsolatban van a város jellegével, lelkével. Kis-régió szintű tervezésre van szükség annak érdekében, hogy a városfejlesztés hierarchiája az állandó városi kapcsolatokat a lehető legtágabb értelemben vehesse figyelembe, és hogy világos funkcionális kapcsolat jöhessen létre a város központja vagy inkább központjai, külsőbb városrészei és nyúlványai között, de a város és a régióban vele összeköttetésben álló többi város között is. Jó néhány régióban fel kell ismerni, és alkalmazni kell a "városok hálózatának" elvét. Így a városoknak olyan "közössége" jöhet létre, amelyben minden város önálló egyéniséggel rendelkezik, saját céljait valósítja meg, de a közösség településeit jó színvonalú tömegközlekedési rendszer kapcsolja egymáshoz. Ezen elvekből új városi formák születnek anélkül, hogy fel kellene áldozni a meglévő városok hagyományos jellegét.

1.25 Az így megfogalmazott város egymással kapcsolatban álló "falvak" vagy közösségek sora jól beleillik az Európai Bizottságnak és az Európa Tanácsnak a város környezetét körültekintő gondossággal figyelembe vevő fenntartható városról alkotott képébe, és kiegészíti azt. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség "Környezet Európában: Dobris értékelés" című kiadványa 51 európai város vizsgálatán alapuló összegzés. Öt fő kérdéskört taglal kimerítő alapossággal: levegőminőség, zaj, közlekedés, lakásminőség, zöldterületek és szabad terek megközelíthetősége és mérete. Ezek a problémák városról városra máshogy vetődnek fel, de a városi hatóságok hozzájárulhatnak a fenntartható város fejlesztéséhez a helyi körülmények javításával, valamint a kis erőforrás és energiaigényű vagy olyan megoldások támogatásával, amelyek a homogén természetes rendszereket nem bolygatva szervezik a várost, és megkísérlik a hulladékkal, a levegő- és vízminőséggel kapcsolatos problémák megoldását is.

1.26 Ahhoz, hogy ezeket a jelenségeket az emberek minél szélesebb körben megértsék, és hogy a demokratikus folyamatok nyitottabbá válhassanak, jobb tájékoztatásra van szükség, és arra, hogy a polgárok nagyobb mértékben vegyenek részt a tervezési és esetenként a döntési folyamatokban. Az utóbbi húsz, harminc évben a várostervezők élen jártak a nyilvánosság részvételét elősegítő módszerek kidolgozásában. Ezek a módszerek sok országban a rendezési folyamat szerves részévé váltak, más, egyébként demokratikus országokban viszont az ilyen szándék határozott elutasításra talál. A részvétel elvét a jövőben sokkal szélesebb körben és értelemben kell alkalmazni.

A várostervezésnek ilyen irányban kell továbbfejlődnie, el kell végre hagyni a kizárólag a szabályozás irányából történő megközelítést, előtérbe állítva a város használóinak vélemény-nyilvánításán alapuló tervezési folyamatot és az együttgondolkodás - megértés - szerződés folyamatát a hatóságok és az ilyen értelemben szerveződő helyi lakosság között. Az Új Charta középpontjában a várostervezés olyan megközelítése áll, amely az állampolgárra összpontosít, és kifejezi az embernek a városi élettel kapcsolatos alapvető szükségleteit. A következő rész azt vizsgálja, hogy milyen szerepe van a várostervezésnek a városok fenntartható rendezési programjának megvalósításában. A harmadik rész pedig a várostervezőket a XXI. század felé vezető, tíz pontban összefoglalt ajánlást tartalmazza.

2. A VÁROSTERVEZÉS SZEREPE A VÁROSOK FENNTARTHATÓ RENDEZÉSI PROGRAMJÁNAK MEGVALÓSÍTÁSÁBAN

Bevezetés

2.1 Az elmúlt hatvan év gyakorlati tapasztalatai és kutatásai azt mutatják, hogy a városok nem fejlődnek véletlenszerűen, viszont a tervezett modelleknek sem engedelmeskednek. Ugyanakkor szigorú várostervezési elvek szerint fejlődnek, vagy ilyen elvek szerinti irányításra van szükségük. Ezen elvek némelyike örökérvényű, mások sajátságos tendenciákat követnek (alaposan meg kell érteni őket, mielőtt újakat diktálnánk, különben megelégszünk azzal, hogy látszat- infrastruktúrát, tájat tervezünk, ami csak felszínes lehet). Az elveket két nagy csoportra lehet osztani:

A következő bekezdésekben ezeket az elveket fejtjük ki.

Általános főelvek

2.2 Bármely politika vagy intézkedés következményeinek felméréséhez sok idő kell, a hibák kijavításához pedig évtizedek. A városrendezés folyamat. Az utóbbi 25 évben a várostervezési gyakorlat egyre nyíltabbá vált, a fejlesztési programokat és terveket időnként széleskörű egyeztetések és viták kísérték. De ahhoz, hogy a várostervezés valóban megfeleljen a várakozásoknak, és közel kerüljön a problémákhoz, a várostervezőnek még jobban be kell vonnia a lakossági fórumokat, egyesületeket és az üzleti élet közösségeit. A városrendezési terveket karban kell tartani és rendszeresen felül kell vizsgálni. Az információ alapvető fontosságú. Az információ-technológia adta lehetőségek a várostervezés nélkülözhetetlen eszközeivé válnak, különösen a részvételi és a döntési folyamatok figyelemmel kísérésében.

2.3 A tervezés során mindig figyelembe kell venni a város környezetét, kereteit, elhelyezkedését, a társadalmi összefüggéseket és az adott szektor fő erőforrásait. További fontos tényezők a domborzat, az éghajlat, a korábbi és a jelenlegi területfelhasználás szerkezete, a telekosztások rendszere, a beépített területek szerkezete, a fák és a zöldterületek, vízfolyások, a közlekedési hálózatok, a szabad terek, a gyalogos útvonalak, a kulturális és történelmi jellegzetességek és a közigazgatási határok.

2.4 Ezek a tényezők különösen fontosak a város jelenlegi és jövőbeni formájának meghatározásához. A nagyobb mobilitás és az új technológiák következtében a központosság továbbra sem divatjamúlt elv. A város élete évszázadokon keresztül egyes központi helyek és az azokat körülölelő területek közötti kapcsolatok mentén szerveződött. Semmi sem indokolja, hogy ennek hirtelen vége szakadjon, annál is inkább, mivel a kereskedelmi és gazdasági tevékenységek külső kerületekbe vonulása következtében a hagyományos központok destabilizálódtak, és ez rehabilitációs programok végrehajtását tette szükségessé a városközpontokban. Számos tényező mutat abba az irányba, hogy a jövő városa inkább többközpontú mint egyközpontú közösség lesz. A várostervezést, amelynek alapvető célja a lehető legjobb minőségű környezet létrehozása, gondolkodásra készteti az új központok megjelenése. Amennyire csak lehetséges, az egynemű területfelhasználással szemben szorgalmazni kell a funkciók keveredésének létjogosultságát, vagyis az olyan területek létrejöttét, ahol a lakosság élhet és dolgozhat is. A várostervezők és a hatóságok feladata, hogy felülvizsgálja és újraértékelje a városrendezési terveket abból a szempontból, hogy az egynemű területfelhasználás megfelelő-e egy adott területen.

2.5 A városrendezésnek tehát nagy áttekintéssel kell rendelkeznie, és a környezeti feltételek, valamint a fenntartható fejlődés elveinek tiszteletben tartásával kell teljesítenie feladatát. Egyszerre kell figyelni a környezeti, a társadalmi és a gazdasági egyensúlyra ahelyett, hogy ezeket egymástól különálló tényezőként kezelnénk. Ez az átfogó megközelítés, ami egyet jelent egy Környezeti Stratégiai Mérleg készítésével, a fenntartható fejlődés egyik fő irányelve. Semmiféle műszaki akadályba nem ütközik az ilyen megközelítés, hacsak nem a szükséges adatok beszerzését lehetővé tevő eszközök elégtelenségébe, hiszen az adatkezelés mai módszerei lehetővé teszik az ilyen komplex feldolgozást.

2.6 Vitathatatlan, hogy a városok a jövőben is a környező mezőgazdasági területek fejlődését befolyásoló gazdasági fejlődés mozgatórugói lesznek. A fejlődési ciklusokat hosszú időszakra terjedő megfigyelések és előrejelzések alapján végzett, alapos vizsgálatoknak kell alávetni. Meg kell jegyeznünk, hogy az elsietett, akár politikai, akár gazdasági intézkedések és döntések instabilitást eredményezhetnek. Ugyanígy, a mélyreható tervek vagy programok türelmetlen megvalósítása gyakran passzivitáshoz vagy hibákhoz vezet abban az esetben, ha az technikai szempontból még nem szükségszerű, és sem a környezetről, sem az érintett helyi közösség teljesítőképességéről nincs elegendő ismerete. Az ilyen hibák elkerülhetetlenül lassítják a fejlődést, és félbehagyott tervekhez vezetnek. Tehát a városrendezési tervnek tartalmaznia kell a különböző paramétereket várhatóan befolyásoló tendenciák előrejelzésével azon társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi problémák pontos mérlegét, amelyeket a közösségnek kell megoldania.

2.7 A várostervezésnek a közérdeket kell szolgálnia, ami nem mindig egyértelmű, de sosem szabad lebecsülni a jelentőségét. Ezen túlmenően a várostervezés gyakran eltérő érdekek összeegyeztetését, vagy a szembenálló feleknek a tárgyalás útján történő megegyezés felajánlását jelenti. A várostervezőnek időnként határozottan ki kell állnia egyes érdekek jogossága, indokoltsága vagy törvényessége mellett. A konfliktusok lehetnek nyilvánvalóak vagy rejtettek, de latens jelenlétük és megoldásuk szükségessége állandó befolyással van a várostervező lépéseire.

A város társadalmi, kulturális és esztétikai képe a társadalmi és kulturális értékek gazdagságából születik, amiben kivétel nélkül minden lakos magára ismer. Rávezetni a közösség legkülönbözőbb rendű és rangú, sajátos értékrenddel bíró szereplőit arra, hogy megtalálják saját helyüket, kifejezési eszközeiket és tevékenységi területüket, ez továbbra is a leglényegesebb eszköz a várostervezésben.

Fontos szerepet játszik ebben a kommunikáció, ami lehetővé teszi a hosszú távú érdekek és a rövid távon jelentkező haszon összeegyeztetését. A várostervezésben a párbeszédet a jövőben is a méltányosságnak, az igazságosságnak, a társadalmi és környezeti kérdések iránti érzékenységnek kell áthatnia.

A XXI. században érvényesítendő alapelvek

2.8 A fenti elvek néhány új alapelvvel egészülnek ki. Először is a városi erőforrásokat sokkal igazságosabban, az egyenlőség, a helyi szükségletek figyelembevétele és a szubszidiaritás elvei szerint kell elosztani.

2.9 Rendkívül fontos a zöldfelületek, a védett területek, a pihenést és szórakozást szolgáló területek és a beépített területek megoszlásának aránya. Az e területek közötti, a város időbeni fejlődését jelző arányváltozások és környezetük különböző jellege alkotják az új városkoncepciót, ami a "városias falu" felé közelít. A szabad terek, a természetes állapotukban meghagyott felületek és a zöldterületek létfontosságúak a város számára. A városi vezetőknek mindinkább azt a célt kell szem előtt tartaniuk, hogy kellemes életteret teremtsenek, és minél zöldebbé tegyék a várost. Először természetesen a nem városias területek rendelkezésre álló helyeit kell újrahasznosítani, és csak ezután lehet a természetes állapotú területekhez nyúlni, de a területrendezés semmi esetre sem mehet a szabad terek rendszerének vagy a várost a környezetével összekötő természetes folyosók rovására. A városi nyúlványok kérdését is érzékeny módon kell kezelni.

Összefoglalás

2.10 A várostervezés bármely más szakmáénál sokkal általánosabb és sokkal tágabb teret ölel fel. A várostervezés a városi társadalomban keletkező feszültségek gócpontjába helyezi magát, hogy azonosíthassa a problémákat, elősegítse a különböző csoportok és érdekek közötti kommunikációt, biztosítsa a tájékoztatást, alternatívákat javasoljon és értékelje azokat, mindezt azzal a céllal, hogy ez a folyamat az érintett közösség minél szélesebb körében folytatott vitát követően egy terv vagy egy program elfogadásához vezessen. Ennek a szerepnek erőteljessé kell válnia ahhoz, hogy az Új Chartában javasolt, fenntartható fejlődést eredményező Programot alkalmazni lehessen. Csak így adható válasz a változásoktól, a munkanélküliségtől, és a növekvő konkurenciaharctól meggyötört társadalmat és várost terhelő egyre növekvő nyomásra. Ennek érdekében több jól képzett várostervezőre van szükség.

2.11 A várostervezés első feladata az adott helyen történő megújulás kezeléséhez vagy a város fejlesztéséhez szükséges térbeli szerkezeti keretek megteremtése. Az Európai Várostervezők Chartája Amszterdam, 1986. november 8. által 1988. december 8-án Strasbourgban megalakított Várostervezők Európai Tanácsa és a hozzá tartozó szervezetek a következőképpen fogalmazzák meg a várostervezők szakmai teendőit: teljes körű, kiegyensúlyozott és fantáziadús szintézis útján

2.12 Összefoglalva tehát a CEU meggyőződése szerint a várostervezőknek, mint felelős szakembereknek megkülönböztetett és nélkülözhetetlen szerepük van a városrendezési program megalkotásában és hosszú távú, sajátos célok meghatározásában. A városok életképessége és jóléte függ attól, hogy együtt van-e a kellő technikai tudás, kreativitás és a tevékenységek összehangolására való képesség jó együttműködésben más szakmák képviselőivel, a felelős döntéshozókkal és a közösség egészével. A XXI. század városa nem annyira az általános rendezési tervek irányító szerepe következtében, hanem sokkal inkább a minden egyes polgár szükségleteit figyelembevevő és jólétét célzó, mindenki számára nyitott egyeztetési folyamatok eredményeképpen alakul majd.

3. HOGYAN ELÉGÍTHETŐK KI A JÖVŐ VÁROSÁNAK SZÜKSÉGLETEI ÉS A POLGÁROK TÖREKVÉSEI

A cselekvés pillanatában, a döntéshozás fázisaiban vagy városi területek átalakítása, revitalizálása, létrehozása során jelentős tapasztalati- és ismeretanyagra kell támaszkodni. Az előző elemzések fényében a Várostervezők Európai Tanácsa egy sor következtetést kíván a nagyközönség és ezen keresztül a politikusok, a várostervezők és mindazok figyelmébe ajánlani, akik tevékenységükkel hozzájárulnak a városok jövőbeni fejlődéséhez.

Az itt következő ajánlások általános jellegűek. Az európai városok közös jellemzőit tartják szem előtt, de ugyanakkor figyelembe veszik sokféleségüket és összetettségüket is. Ezen túlmenően felismerik a várostervezést állandóan befolyásoló elemeket: az időt, a komplexitást, a határokat, a térbeli szervezettség és a központosság kérdéseit. Figyelmeztetnek arra, hogy nem szabad alábecsülni a stratégiai tervezés és a területrendezés jelentőségét, ezek a jövőkép meghatározásának, és a városnak a régió vagy al-régió szövetébe történő beillesztésének szükséges eszközei.

A CEU végkövetkeztetései nyilvánvalóvá teszik a fenntartható fejlődés elveinek óriási jelentőségét, és azt, hogy ezeket az elveket a tervezési folyamatba is be kell építeni. Ezzel a Charta a Brundtland jelentés azon elvét követi, miszerint a jelen generáció igényeinek úgy kell eleget tenni, hogy közben nem szabad ellehetetleníteni a jövő generációt majdani szükségletei kielégítésében. A CEU magáénak tekinti ezt a megközelítést, mert kiegészíti a polgárok részvételének az Új Chartában foglalt elvét.

A CEU égisze alatt együtt gondolkodó országos szervezetek megfogalmazhatnak egyéb, az adott ország egyediségét jobban figyelembevevő kiegészítő elveket és ajánlásokat.

Ezen Charta elemzéseit és ajánlásait gyakran kiegészítjük és felülvizsgáljuk majd. A végkövetkeztetések és az ajánlások megvitatása konferenciákon történik, amelyek sorában az első megrendezésére jelkép értékűen Athénban kerül sor.

Az ajánlások tíz csoportja

3.1 A város mindenkié

Európa több részén, de másutt is az eredetileg a közeli vidékekről, manapság egész Európából, sőt a világ más tájairól a városokba irányuló migráció időnként zavarokat okoz a társadalom szerkezetében, és különböző erősséggel táplálja a fajgyűlölet, a kirekesztés, a bűnözés és a társadalmi konfliktusok kialakulását. A városi szegénység és modern korunk két recessziós ciklusa egyszerre oka és következménye a társadalmi kohézió gyengülésének. A politikusoknak és a várostervezőknek különös figyelmet kell szentelniük a megnyilvánulás módját nem találó, az erőforrásokhoz jutás szempontjából hátrányos helyzetű vagy gyenge kisebbségeknek. A városrendezési politikának figyelembe kell vennie a társadalom ezen teljes jogú tagjainak sajátos szükségleteit.

Minden csoportot, így az újonnan érkezetteket is be kell vonni a város társadalmi, gazdasági és kulturális életébe a fejlődés irányításával és megfelelő társadalmi-gazdasági intézkedések foganatosításával.

Ennek elősegítése érdekében a várostervezési folyamatba mihamarabb be kell építeni a helyi színtű együttműködést és részvételt azért, hogy felkeltsük a lakosság érdeklődését saját környezetének rendezése, valamint a társadalmi és gazdasági körülmények javítása iránt.

Az összes társadalmi csoport szükségleteit és törekvéseit csak abban az esetben lehet kielégíteni, ha minden ilyen csoport részt vesz a szükségeleteinek és törekvéseinek meghatározását célul tűző folyamatban, és megismeri cselekvési terének határait.

3.2 Valódi részvétel

Európa különböző országaiban és városaiban a polgárok eltérő mértékben vesznek részt a város problémáinak megoldásában. Egyes országokban jelentős a lakosság részvétele, másokban a gyakran erősen központosított demokratikus képviseleti rendszer túlzottan merev alkalmazásmódja fékezi azt. Az állampolgár jogainak, szükségleteinek és törekvéseinek kifejezésre juttatása, és az, hogy megértse többek között a mindennapi élettel és a környezet minőségével kapcsolatos jelenségeket, nem valósulhat meg egyetlen, a helyi és központi szintű választott képviselőkre alapozott rendszer révén. Ilyen keretek közé szorítva a kormányzat az emberektől távol álló szervnek tűnik, és így nem teljesítheti az egyéni kezdeményezőképesség javítására és az élet közösségi kereteinek minőségi megszervezésére irányuló célkitűzéseit.

A várostervezés kereteit hierarchikus elven kell újjászervezni, egyedül ez teheti az állampolgár számára érthetőbbé és elérhetőbbé a tervezési folyamatot. Ezen túlmenően a pénzügyi alapok elosztásában és a közigazgatásban következetesen kell alkalmazni a szubszidiaritás elvét.

Annak érdekében, hogy a polgárok aktivitása az életükhöz legközelebb álló területen megnőjön, és hogy elősegítsük részvételüket a közéletben, a lehető legkisebb léptékben, helyi szinten kell a részvétel új formáit bevezetni.

Az emberi kapcsolatok kiteljesítése és a kommunikáció elősegítése érdekében támogatni kell a helyi szociális és kulturális intézményeket, valamint a társadalmi élet mindennapi fórumait.

3.3 A társadalmi élet ideális helyszíne

A túl nagy népsűrűség a városokban gyakran az emberi lépték elvesztéséhez, valamint a társadalmi és fizikai szerkezetek pusztulásához vezet. Az állampolgárok mindennapi élete egyhangúbb lett, a befelé fordulás, a passzivitás, a közösségi kezdeményezések és célok iránti közöny vált uralkodóvá. A népesség számának túlzott növekedése gyakran együtt jár a szabad terek arányának csökkenésével, a parkok, fasorok, közintézmények elégtelen számával, pedig ezek ugyanolyan fontosak, mint a fórumok. Az oktatás erőfeszítései ellenére az egyéni kreativitás és annak megnyilvánulási lehetőségei háttérbe szorulnak.

A várostervezési intézkedések hierarchikus szerkezetét a gyakorlatban legalább két szinten kell kifejezésre juttatni. Az olyan kis szerkezeti egységek, mint a lakóépület, a városnegyed kulcsfontosságú szerepet játszhatnak az emberi kapcsolatok kereteinek létrehozásában, mivel elősegítik a közösségi részvételt a közvetlen környezet alakításában. Ha a részvétel egyidejűleg városi szinten is megnyilvánul, akkor jön létre az az egység, aminek szövetében a helyi kezdeményezések helye megtalálható, és jelentősége felmérhető. Ez egyben lehetővé teszi az egyén számára, hogy megismerkedjen a felmerülő témák sokszínűségével és ráébredjen arra, hogy ez milyen mértékben érinti őt.

A közterület az a tér, ahol a közösségi tudat, a társadalmi aktivitás és az életképesség létrejön. Nagy erőfeszítéseket kell tenni a szabad terek, parkok és a városi pihenőterületek rendszerének megőrzése és bővítése érdekében, különösen a parlagok és a használaton kívüli épületek újrahasznosításakor.

3.4 A városok karakterének megőrzése

A városi környezet hagyományosan fontos nevelő és kulturális szerepet töltött be a polgárok életében. Az örökké fennmaradó, és a századok során kiteljesedő város a "civilizáció bölcsője". A modern idők erőteljes urbanizációja sajnálatos módon tönkretette a város kulturális egységét, esztétikus megjelenését, és sok helyen szétzúzta az egységes városi szövetet.

A várostervezés során meg kell őrizni a városi környezet valódi értéket képviselő hagyományos elemeit és identitását. Ilyenek egyes érdekes épületegyüttesek, a történelmi városrészek, a szabad terek és a zöldterületek. Ezen elemeket egy folyamatos várostervezési koncepció rendszerébe kell beilleszteni.

A várostervezésnek a jövőben meg kell találnia annak a módját, hogy hogyan erősíthetők és fejleszthetők azok a hagyományosan városi művészetek és építési módok, amelyek különleges karaktert kölcsönöznek egy-egy térségnek vagy városnak. Az építészeti megoldásoknak és a városrendezésnek egyaránt tekintettel kell lennie a városra és annak környezetére. A koncepció kidolgozása során olyan, a terület kulturális, vizuális, funkcionális és történelmi adottságainak elemzésén alapuló megoldásokat kell keresni, amelyek hangsúlyozzák annak sajátos értékeit. Ennek a helyi közösség nagyarányú részvételét örömmel fogadó folyamatnak részévé kell, hogy váljon a várostervezők és más szakmai szereplők, azaz építészek, földmérők, mérnökök, tájtervezők, szociológusok, ökológusok, közgazdászok, művészek, és minden egyéb szakma olyan jól felkészült képviselői közötti párbeszéd, akik nyitottak a várossal kapcsolatos kérdések összetettségének megértésére.

3.5 Az új technológiák hasznosítása

Az információ-technológia általános fejlődése hatással van a társadalmi változásokra és a város jövőbeni szerkezetére, de a mobilitás fogalomkörére is, helyváltoztatási és közlekedési értelemben egyaránt. Mindamellett az emberek közötti személyes kapcsolat továbbra is fontos elem marad, amit a virtuális kommunikáció nem helyettesíthet. Ugyanakkor az információ-technológia tágítja a kommunikációs lehetőségeket és a tapasztalatszerzés módozatait. Segítheti a demokratikus folyamatokat is azáltal, hogy olyan csoportok számára is elérhetővé teszi az információt, akik eddig nem juthattak hozzá, illetve a forrásokhoz való igazságos hozzájuttatás biztosításával lehetővé teszi a polgárok számára, hogy beavatkozhassanak saját városuk rendezésébe.

Az új technológiák különösen alkalmasak a fentebb ajánlott városrendezési gyakorlat hierarchikus rendszerének megszervezésére, mivel ugyanazon eszközök révén, tehát könnyen elérhető módon teszik lehetővé, hogy egyszer csak egy kis csoportot, máskor pedig a polgárok összességét érintő kérdésekre és témákra irányítsuk a figyelmet.

A várostervezés támogassa az információ-technológia optimális kihasználásának lehetőségeit annak érdekében, hogy az a polgárok számára az egyenlő hozzáférésnek köszönhetően a legnagyobb haszonnal járjon.

A várostervezésnek oly módon kell számolnia a tevékenységek decentralizációjának lehetőségével, hogy többközpontú és sokoldalú városi szerkezetek létrehozását irányozza elő. Támogatni kell a tevékenységek időbeni és térbeli szétszóródását, mivel így lehetővé válik az érintett terület egészének bevonása, szemben azzal, amikor minden tevékenység néhány központban koncentrálódik, ami nagy területek elszegényedésével és kiürülésével jár.

3.6 Fenntartható fejlődés ("Sustainability")

Egy olyan városrendezési folyamat lényegét, amelyben a legfőbb helyet a polgár foglalja el, a jövőben a fenntartható fejlődés elveire kell alapozni. Mivel a városi lakosság száma az egész világon egyre nő, az erőforrásokhoz való egyenlő hozzájutás esélyének elvéből kiindulva a városok és térségek fenntartható fejlődésének biztosítása valós szükségszerűséggé vált.

A folyamatoknak figyelembe kell venniük az élővilág sokféleségének (biodiverzitás), az ember és a természet közötti kapcsolat összetettségének elvét, a források védelmét (ide értve a területfelhasználást is), a társadalmi és kulturális identitás összes előnyét, valamint a gazdasági örökséget. A fejlődés irányításakor a város egészét ökoszisztémaként kell kezelni, úgy kell felfogni, mint egy szolgáltató termelőegységet, amelynek alapanyagigénye van, és terméket állít elő. Ezen modell segítségével lehet szabályozni az alapvető források a levegő, a víz áramlását, az öntisztulási folyamatokat, a biodiverzitást, a hulladékkezelést, a termelést, az energiafelhasználást, az energiatárolást és a közlekedést, de a társadalom kulturális alapértékeit is. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan a régi módszerek nagy részét is alkalmazni kell, mivel a tapasztalatok azt mutatják, hogy a területfelhasználási politika meghatározó hatással van a városok "fenntartható" jellegére.

A jövőben minden egyes várostervezési elhatározásnak, minden területrendezési tervnek a fenntartható fejlődés elvei alapján kell megszületnie. A környezettanulmányokat ugyanolyan módszerrel kell készíteni, mint a funkcionális mérlegeket (auditokat) és a társadalmi élet minőségelemzését. Az akcióterv szerves részét kell képezniük, és kapcsolódniuk kell az állampolgári részvétel folyamatához.

A várostervezésnek támogatnia kell:

A biodiverzitást a várostervezés lényegi összetevőjeként kell kezelni. Az élővilág sokszínűsége teszi lehetővé az ökoszisztéma megőrzését, és azt, hogy folyamatos legyen az átmenet az urbanizált területek és az azokat körülölelő területek között. Ezt a városba behatoló valódi zöld folyosók is elősegítik, ezért kell különös figyelmet fordítani a városi nyúlványok értékes kialakítására.

3.7 A gazdasági fejlődés kerete

A hagyományos várostervezés csak a területfelhasználással, a területhasznosítással és a város formájával, megjelenésével foglalkozott, nem törődött a gazdasági és társadalmi értékekkel. Ezen a téren változás tapasztalható, elérkezett az az idő, amikor előtérbe lép a város megújításának sokoldalú megközelítése, amely a fizikai formát összekapcsolja a szociálpolitikával és a gazdasági újraélesztéssel. A foglalkoztatás kétségkívül alapvető összetevője az ilyen megközelítésnek. Valóban eredményes lehet egy olyan szerkezet, amely elősegíti az egymás logikáját mindjobban kiismerő állami és magánszektor közötti együttműködést annak érdekében, hogy minden polgár számára gyümölcsöző megoldásokat valósítson meg. Nyilvánvaló, hogy a foglalkoztatás és a vállalatalapítás a várospolitikától és a város általános kisugárzásától is függ. A várostervezésnek ezentúl köze lesz a vállalatokhoz és azok fejlesztési feltételeihez, hiszen kedvező körülményeket kell teremtenie a közösségek gazdasági fellendítéséhez.

A városok gazdasági versenyben állnak egymással. A vállalkozó kedvű egyének összehasonlítási szempontjai között a kulturális kisugárzás, a közép- és felsőfokú oktatás színvonala és az életminőség mellett az összes városra jellemző olyan hagyományos elemek is szerepelnek, mint az ipari kínálat szerkezete, közlekedési módok vagy a kormányzati és adórendszer. A városfejlesztési stratégia befolyásolja a gazdasági fejlődést, a városok egymáshoz való viszonyát és forrásaik összehangolt és hatékony kihasználását. A piaci lehetőségek és előnyök, valamint a közös cselekvés kiaknázása révén kedvező környezetet teremt a kezdeményezések terén megnyilvánuló együttműködéshez.

Ilyen értelemben a város minősége már önmagában is forrás. A történelmi városközpontok és az új negyedek városépítészeti koncepciójának és rendezésének minősége, valamint az a kulturális összkép, amit a város önmagáról a külvilág felé kisugároz, újra ugyanolyan fontossá vált, mint a város öröksége és természeti környezete, ugyanúgy, ahogy ez a XVI. és XVIII. század Európájában természetes volt.

Vajon nem azért van-e várostervezés, hogy a város irányításának egységes megközelítésével, a gazdasági, társadalmi és környezeti tényezőket egyszerre mozgósítva megfékezze a munkanélküliséget, a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget? A várospolitikának újra be kell bizonyítania, hogy elősegíti az együttműködést és a kezdeményezéseket a helyi munkahelyteremtés, az oktatás és a pályakezdés terén.

A piac erejét nem szabad sem figyelmen kívül hagyni, sem misztifikálni, hanem meg kell ismerni ahhoz, hogy a magánszektort a város fejlesztésében való részvétel felé irányíthassuk, és lehetővé váljon a költségek előteremtése. Az eredményeknek azonban minden esetben arányban kell állniuk a befektetésekkel.

3.8 Mobilitás és a helyváltoztatás élénkülése

A mai társadalmak fontos elemévé vált a mobilitás. Összetevői közül a közlekedés és a városon belüli helyváltoztatás kiemelt témák. Mivel túl gyakran, és túl sokan használják, a gépkocsi az utóbbi években valóságos csapássá vált a legtöbb városközpont mindennapi élete és működése számára, noha az emberek túl nagy jelentőséget tulajdonítanak neki. A tömegközlekedést több helyen csökkenő mértékben használják, a gépjármű-közlekedést megkönnyítő jelentős infrastruktúrák megépítése pedig a város számos területének minőségromlásához és elszigetelődéséhez vezetett. A kísérletek mégis azt mutatják, hogy a lakosság jobb tájékoztatása és a kísérleti módszerek késedelem nélküli bevezetése lehetővé teszi a helyváltoztatási politika olyan új megközelítését, amely összehangolja a közlekedésigazgatást, a tömegközlekedés előtérbe helyezését, további gyalogos és kerékpárutak építését, és a forgalommal leginkább terhelt területek általában városközpontok jobb térkihasználását. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legjobb megoldás továbbra is egy kényelmesebb, az igényekhez jobban illeszkedő olyan tömegközlekedési hálózat kialakítása, amelyet a területfelhasználási stratégia teljes mértékben magába olvaszt, és amely minden polgár számára elérhető.

A megközelíthetőség javításának feltétele, hogy a közlekedési szakemberek és a várostervezők egyaránt elfogadják azt az elvet, miszerint a területfelhasználási módokat és a közlekedési rendszert nem lehet különálló elemként kezelni. A várostervezés feladata, hogy a tevékenységek jellegéhez igazodó ésszerű helykijelöléssel, a vegyes funkciójú területek fejlesztésével és a különböző közlekedési, szállítási módok közötti hatékony csatlakozási rendszerek kialakításával csökkentse a helyváltoztatási szükségletet. A várostervezőknek gyakrabban kellene használniuk a megközelíthetőségi mutatókat azért, hogy megtudhassák, elérték-e már a kitűzött célt.

Vissza kell szorítani a "személygépkocsi-függőséget" a közlekedésben. Az erre irányuló törekvések meggyőzésképpen egyrészt a magas költségeket és a parkolási nehézségeket, másrészt a tömegközlekedés fejlesztését, valamint vonzó és jól tervezett gyalogos és kerékpáros közlekedési hálózat megvalósítását hangsúlyozzák. Ahhoz, hogy helyváltoztatási szükségleteiket kielégítsük, több választási lehetőséget kell biztosítani a polgároknak, mégpedig a tömegközlekedés igénybevételének megkönnyítésével és vonzó átszállóhelyek, csatlakozási területek kialakításával.

Mivel az ilyen irányú törekvések eredményessége közismert, nagyobb áldozatokat kell hozni a környezetet nem szennyező közlekedési módok fejlesztése érdekében, hogy csökkenjen a szénhidrogének fogyasztása és ezzel a gáz és egyéb szennyező anyagok kibocsátása.

3.9 Kevesebb szabályozás, nagyobb változatosság

Nyilvánvaló, hogy a várostervezés nem tud mindent kézben tartani, de ez nem is lehet célja. A funkciók szigorú szétválasztása sok városban olyan monoton területfelhasználási módokat eredményezett, amelyek szétzúzták a városi élet folytonosságát, és csorbították sokszínűségét. Gyakran sérült a város szövete, és akadt meg fejlődése, amikor a rendezési folyamat során nem vették figyelembe a különböző városrészek egyedi jellegét. Ennek következtében csökkent a városi élet érdekessége és a tapasztalatszerzés sokfélesége. Mivel a szükségletek állandóan változnak, a várostervező feladata olyan megoldások kidolgozása, amelyek révén a város meglévő szövetének minden adottsága kihasználható. A város revitalizálása során nem szabad pazarolni az erőforrásokat, vagyis ne használjunk építési területként szűz területeket, ha az nem feltétlenül szükséges, addig, amíg a már beépített területeken van fejlesztési lehetőség. A területrendezésnek rugalmasan kell működnie, és biztosítania kell a nagyközönség és a gazdaság szereplőinek részvételét annak érdekében, hogy jobban kielégíthesse a polgárok és a vállalkozók igényeit.

A városrendezés általános célkitűzése legyen az, hogy felhagy a nagyléptékű, monofunkciós fejlesztés elvével, kivéve azokat az esetek, amikor a közegészség és a közbiztonság érdekében a funkciókat el kell választani egymástól.

Különösen a városközpontokban kell gazdagítani a vegyes területfelhasználás kombinációs lehetőségeit annak érdekében, hogy a városi szövet változatosabbá, életképesebbé váljon. Szoros kapcsolatot kell teremteni a lakóhely és a munkahely, de minden egyéb, egymással összeegyeztethető funkciójú terület között is, térben és időben egyaránt azért, hogy csökkenthető legyen a helyváltoztatási igény, energiát takarítsunk meg, és csökkentsük a környezetszennyezést.

Ugyanebben a szellemben, a várostervezőnek törekednie kell arra, hogy a lakástípusok széles választékát kínálja, így a lakosság minden rétegének eleget tud tenni. Az új építészeti formák fejlesztése érdekében a koncepció szintjén támogatni kell az olyan újszerű, ötletgazdag megoldások kutatását, amelyek révén a beruházási költségek és a lakbérek csökkenthetők, hogy a hátrányos helyzetű emberek számára végre anyagi szempontból elérhető lakásokat tudjunk kínálni.

A várostervezőnek olyan környezetet kell létrehoznia, amelyben a polgárok és a vállalatok a város és saját jövőbeni jólétük szempontjából előnyös feltételek mellett nyilváníthatják ki választásaikat.

3.10 Közegészség és közbiztonság

Az egészség és a biztonság kérdései napjainkban elsődleges jelentőségűek a népesség és a tevékenységek városokba sűrűsödése következtében, valamint azért, mert a kollektív lelkiismeret felébredt ezen témákkal kapcsolatban. Ezek a problémák a következő három tényezővel függenek össze:

Ismertté kell tenni, és be kell vezetni a "konfliktusmentes" városi terület fogalmát azzal a céllal, hogy az ENSZ égisze alatt az összes aláíró országot kötelező nemzetközi szerződés szülessen.

Az átfogó léptékű tervezést és más, a természeti katasztrófák elleni védelmet szolgáló intézkedéseket a várostervezés és a közigazgatás minden szintjébe be kell építeni.

A várostervezésnek elő kell segítenie az Egészségügyi Világszervezet normái alapján kialakított "Egészséges Városok" program beindítását. A program végrehajtása egyidejűleg történhet közvetlen módon, azaz a lakáskörülmények és a környezet minőségének javításával, és közvetett módon, vagyis a környezetszennyezés szintjének csökkentésének és a ritka erőforrások megóvásának elősegítésével.