Az Európai Városok Chartája

AZ EURÓPAI VÁROSI CHARTA

1. A Charta háttere

Az Európai Városi Charta az Európa Tanács várospolitikai munkájára épül, mely a szervezet által 1980 és 1982 között lebonyolított Európai Kampány a Városi Újjászületésért mozgalom hatására indult meg.

E kampány, melynek során a közhatóságok és a nyilvánosság figyelme a városi élet javításának kulcsfontosságú módozataira irányul, a következő négy fő területre összpontosult:

- a városi környezet fizikai állapotának javítása;

- a meglévő lakásállomány javítása;

- szociális és kulturális lehetőségek teremtése a városokban;

- a közösségek fejlesztése és a lakossági részvétel.

Összhangban az Európa Tanács munkájának az emberi jogok iránti elhivatottságával, a kampány a városfejlesztés minőségi, nem pedig mennyiségi aspektusait helyezte előtérbe, jelszava ez volt: "Városok az életért" ("A better live in towns", "Des villes pour vivre", "Städte zum Leben").

A kampány nyomán az Európa Tanács 1982 és 1986 között kidolgozta saját várospolitikai programját. A munkát egy kormányközi bizottság végezte, amelynek tagjai az egyes országok városi kérdésekben illetékes minisztériumainak képviselői voltak.

A program 1986-ban átkerült az Európa Tanács Helyi és Regionális Közhatóságok Állandó Konferenciájához (CLRAE). Logikáját tekintve ez a lépés részben azt a, számos tagországban létező gyakorlatot követte, amely szerint a városi közösségeket érintő döntéseket elsősorban a helyi polgári vezetők hozzák meg. Részben pedig azt a más tagországokban érvényesülő decentralizációs politikát követte, amely a városi kérdésekben növelte a helyi hatóságok hatáskörét.

Az 1986 óta eltelt időszakban folyamatosan zajlott a program továbbfejlesztése; a munka során számos "ad hoc" tanácskozás és szimpózium került megrendezésre, a városfejlesztés különböző kérdéseit tárgyaló jelentések készültek, ezek alapján pedig határozati javaslatok születtek és jutottak el az európai városok önkormányzataihoz. (A témák között olyanok szerepeltek, mint például az egészség a városokban, az iparvárosok megújulása, a városok biztonsági helyzete javításának módozatai, a bűnmegelőzés és a kábítószer-fogyasztás megfékezése, az építészeti fejlesztés és a történelmi városok helyzete, az önsegélyezés és a közösségek fejlesztése a városokban stb.)

Ezek az események, amelyek célja a politikusok, a szakemberek és a nyilvánosság közötti tapasztalat- és információcsere elősegítése volt, kiegészítve az Állandó Konferencia egyéb, a helyi demokráciához, a decentralizációhoz és a lakossági részvételhez kapcsolódó munkával (idetartozik például a Helyi Önkormányzat Európai Chartája), biztosította a Charta számára a szükséges háttéranyagot.

2. A Charta célja, filozófiája és felépítése

Mint olyan dokumentum, amely egyetlen összefüggő szövegbe foglalja a magas színvonalú helyi szintű városigazgatás elveit, a Charta célja, hogy:

- a helyi hatóságok számára gyakorlati segítségként és a városigazgatás kézikönyveként szolgáljon;

- rögzítse a jövőben esetleg elfogadandó Városi Jogok Konvenciójának alapvető elemeit;

- alapjául szolgáljon egy olyan nemzetközi jutalmazási rendszernek, amelyben a Charta alapelveit aláíró valamennyi város részt venne;

- az épített környezettel kapcsolatos ügyekben az Európa Tanács "névjegyéül" szolgáljon, s egyszersmind szintézisét adja az Európa Tanács és különösen az Állandó Konferencia városi kérdésekkel összefüggő munkája konklúzióinak.

Filozófiáját tekintve a Chartának több jól elkülöníthető és világos dimenziója van.

Kiemelt figyelmet szentel a helyi önkormányzatoknak, ezen belül is azoknak a kötelezettségeknek, amelyek e kormányzati szintet a városfejlesztéssel kapcsolatban terhelik.

Középpontba állítja a városfejlesztés minőségi aspektusait és az élet minőségével kapcsolatos megfontolásokat, összhangban azzal az általános elkötelezettséggel, melyet az Európa Tanács tanúsít az alapvető szabadságjogok és az emberi jogok védelme iránt. Ebben a tekintetben az Európa Tanács és a hozzá tartozó Európai Helyi és Regionális Önkormányzatok Állandó Konferenciája által a városok ügyében végzett munka eltér azon más nemzetközi kormányzati szervezetek tevékenységétől, amelyek programjában helyet kapnak a városok kérdései.

Meghatároz egy sor univerzális vezérelvet, amelyek könnyen alkalmazhatók minden európai országban, minthogy ezekben a nagyvárosok problémái, ha nagyságrendjük szerint nem is, de jellegüket tekintve többnyire azonosak. Ez az univerzalitás különösen fontos, amennyiben az Európa Tanács egyre bővülő szervezet, amelyhez a Közép- és Kelet-Európában zajló demokratikus átalakulás nyomán mind több ország csatlakozik. Ez utóbbi országok nagyvárosai számára sok értékeset nyújthatnak a Chartában foglalt elvek, amelyek alapját az egyenletesebb és kiegyensúlyozottabb demokratikus hagyományokkal rendelkező országok nagyvárosainak tapasztalatai adják.

A Chartában mindvégig kiemelt súlyt kap az együttműködés és a szolidaritás:

- az egyes tagországok helyi önkormányzatai között, azzal a céllal, hogy biztosítsák a városi élet minőségének javulását, tudatában a közép- és kelet-európai országok csatlakozásából adódó további előnyöknek, kötelezettségeknek és lehetőségeknek;

- az egyes országok kormányai és önkormányzati szervei között, annak érdekében, hogy politikai és pénzügyi kötelezettségvállalással elősegítsék a döntéshozás decentralizálását a városok és városi közösségek javára;

- a helyi önkormányzatok és a lakosság között, abból a célból, hogy felmérjék és mélyebben megértsék egy adott városi terület eltérő szükségleteit, és hogy bevonják a helyi lakosságot a döntéshozás folyamatába;

- végül, de nem utolsósorban az egyes városok között, országhatárokra való tekintet nélkül egész Európában, sőt a kontinensen túl is.

A Charta azon a meggyőződésen alapul, hogy a polgárokat alapvető városi jogok illetik meg: joguk van az agresszió, a környezetszennyezés, a nehezen viselhető és zavaró városi környezet elleni védelemre; joguk van helyi közösségük demokratikus ellenőrzését gyakorolni; joguk van megfelelő lakáshoz, az egészséghez, a kulturális lehetőségekhez és a mobilitáshoz.

A Charta ezenfelül hangsúlyozza, hogy ezek a jogok minden városlakót megilletnek, nemre, korra, származásra, társadalmi, gazdasági vagy politikai pozícióra, fizikai vagy pszichikai hátrányra alapozott megkülönböztetés nélkül.

Ennélfogva a helyi és regionális önkormányzatok egyik kötelezettsége, hogy megfelelő stratégiák kidolgozásával védjék ezeket a jogokat.

Felépítését tekintve a Charta felsorolás formájában ad meg a városfejlesztés különbüző aspektusaihoz kapcsolódó rövid és világos elveket, amelyeket részletes magyarázatok követnek.

3. Az európai város

3.1. A város fejlődése és fogalma

A városok vagy városi jogokkal rendelkező települések mindig is az emberi együttlét ideális helyszínei voltak, amelyek lehetőséget biztosítanak a közösségi és társadalmi életre, mely nélkül az élet, Thomas Hobbens szavaival, "csúf, szegényes, magányos, kegyetlen és rövid".

A városok és nagyvárosok különböző céllal vonzzák az embereket, azokat, akik ott akarnak lakni, dolgozni, turistaként vagy kulturális céllal kívánnak ott tartózkodni. A város hagyományosan az a terület, ahol jelentős erőforrások koncentrálódnak és befolyási hálózatok jönnek létre.

A latin "civitas"-ból származó "citta", "cité" és "ciudad" szavak, etimológiájukat tekintve, két lényeges fogalmat egyesítenek: az egyik a materiális, archeológiai, topográfiai és várostervezési értelemben vett város, mint emberek tömörülésének helyszíne, a másik pedig - a Treccani Olasz Enciklopédia szavaival - egy "történelmi és jogi jelenség, amely a társadalomban való élet jellemző, alapvető egységévé fejlődött."

A görög "polis" szóban úgyszintén fellelhető mindkét fogalom: a középkori város területi értelemben, mint az épületek és a köztük lévő terek összessége, és a jogi értelemben vett város, mint közös célok elérése érdekében politikailag szerződő emberek közössége.

Ugyanezek a fogalmak jelen vannak a francia "cité", a spanyol "ciudad" stb. szavakban is. Jelenleg a város vagy nagyváros egyre inkább a "municipalitás"-sal válik azonossá (commune, municipio, Gemeinde, comune): azaz olyan "autonóm területi egység, ahol bizonyos érdekekkel rendelkező emberek közössége él", olyan emberlakta centrum, amely "szervezett építészeti fejlesztéssel, közszolgáltatásokkal és saját közigazgatási apparátussal" rendelkezik.

A városok azonban komplex képződmények. Fejlettségüket és méretüket tekintve jelentős különbségek mutatkoznak köztük. Identitásuk a történelmi gyökerek ellenére is állandóan változik. Az idők folyamán a legtöbb város és nagyváros új és új igények, ideálok és életstílusok jegyében fejlődött, az élet színvonala és minősége folyton módosult.

Pozitív változások ott következtek be, ahol a városok vezetői, politikusai és a nyilvánosság képviselői felvilágosult módon ténykedtek vagy együttműködtek egymással; ahol ez nem így volt, ott a városok helyzete rosszabbodott.

Az urbanizáció és a városok terjeszkedése nyomán új problémák jelentkeztek. A XIX. századdal kezdődően - összefüggésben az ipari forradalommal - emberek tömegei települtek át a városokba, abban a reményben, hogy maguk mögött hagyják a szegénységet, munkát találnak és vagyonra tesznek szert.

Számos európai országban még jelenleg is tart ez a folyamat. Máshol viszont, különösen az utóbbi néhány évben, a decentralizáció, illetve az ellentétes irányú, a városokból a kül- és peremvárosok felé tartó áramlás a jellemző - mégpedig nemcsak a hétvégeken, hanem állandó jelleggel is, mivel egyre több emberben él az igény egészségesebb, kevésbé szennyezett környezetre, másfajta munkára vagy jobban alakítható körülményekre.

Szerencsére sok olyan várost találni, amelyek jól működnek, kielégítő életminőséget és életmódot biztosítanak lakóik számára; amelyek egyensúlyt teremtenek a gazdasági fejlődés és a környezet jó minőségben való megóvása között; amelyekben magas szintet ért el a lakossági részvétel, a környék és a közösség fejlesztése, valamint a büszkeség és az összetartozás érzését nyújtják lakóiknak.

Sok városban azonban nem ilyen jó a helyzet; ezekben megsokszorozódva jelentkeznek széles körű társadalmi problémák és alkalmazkodási nehézségek egész sora: a belvárosok állapotának romlása, amely törvényszerűen lefelé húzza az ott élő lakosságot; a történelmi városközpontok pusztulása; a közlekedés elviselhetetlen zsúfoltsága; a zajártalom; a lég- és talajszennyezés; a jó minőségű és elérhető árú lakások hiánya; szociális és egészségügyi problémák; a különböző generációk és etnikumok csökkenő tisztelete egymás "mássága" iránt; nagyarányú munkanélküliség, különösen a fiatalok körében; ismeretlen és ellenséges környezet; az egyes környékek veszélyessé válása, a nagyarányú, többnyire a kábítószer-fogyasztással összefüggő bűnözés következtében.

Néhány nagyváros már a lakhatóság legelemibb követelményeinek sem felel meg.

3.2. A város és környezete

A város határai soha nem azonosak a városi társadalom határaival. A városnak szüksége van a környező térségre, akár mint földterületre bizonyos létesítményekhez - például repülőterekhez -, akár mint pihenőhelyre vagy kikapcsolódási lehetőségre a városlakók számára.

Fordítva pedig, a környező térségnek van szüksége a város nyújtotta (kulturális, egészségügyi, kereskedelmi) szolgáltatásokra és munkalehetőségekre.

A város és külváros egymástól elkülönített, túlságosan önközpontú irányítása azt eredményezi, hogy

- felborul az egyensúly, és így például a költséges, a város körzetében elméletileg mindenkinek a rendelkezésére álló városi szolgáltatásokat döntő mértékben a város finanszírozza, annak ellenére, hogy gyakran szegényebb, mint a környező elővárosi területek;

- az elővárosok fejlesztésének alacsonyabb költségigénye akadályozza hogy a város saját potenciálját fejlessze;

- a város a környező területek természeti forrásait (energiáját és vizét) használja, miközben oda hulladékot és szennyező anyagokat juttat vissza.

A város és környező területeinek kiegyensúlyozott fejlesztésére van szükség. Ennek tükröződnie kell a regionális tervezésben, a városok és a környező területek helyi önkormányzatainak aktív együttműködésében és a közös döntéshozásban. Csak ennek eredményeként sikerülhet kölcsönös haszonnal kiaknázni a mindkét oldalon meglévő potenciált, elkerülni a szükségtelen mobilitást, és a legésszerűbb módon kihasználni a természeti forrásokat.

3.3. Helyi demokrácia

A lakosság nem mindig kap megfelelő lehetőséget arra, hogy a meglévő intézmények útján hangot adjon igényeinek, és így jog szerint részt vehessen a város fejlesztésének demokratikus folyamatában.

Az ilyen hiányosság különösen súlyos, ha figyelembe vesszük, hogy a városok működése alapvető hatással van a demokráciára és a jog védelmének hatékonyságára: ha a városok jól működnek, akkor az emberi jogok garanciáját jelentik; ha rosszul, akkor ezek a jogok fenyegetve vannak.

A városok fejlesztésének alapja a közvetlen polgári részvétel kell hogy legyen, mégpedig egy olyan helyi önkormányzaton belül, amely maga is a lehető legnagyobb autonómiát és pénzügyi függetlenséget élvezi.

3.4. A várospolitika raison

d'étre-je

Ahhoz, hogy egy város nem kielégítő állapotát sikerüljön a lehető legnagyobb mértékben és a lehető legtöbb ember számára kielégítővé változtatni, a határozott helyi politikai akarat és a hozzáértő szakemberek csoportjai által kidolgozott várostervezés együttese szükséges.

A politikai és a szakmai megközelítés kettőse alkotja a várospolitikát.

A városi életre rengeteg tényező hat: a gazdaság, a technika, a szocio-kulturális tényezők és a törvényhozási keretek, melyeket átfogóan kell figyelembe venni. A városokat érintő bármilyen intézkedés tehát komoly elemzést, tanulmányozást, ismereteket és felelősséget igényel.

A várospolitika "az erőforrások, termékek és mozgások közötti viszonyok vizsgálatával foglalkozik, és arra törekszik, hogy olyan célkitűzéseket és szolgáltatásokat hozzon létre, amelyek a fenntartható fejlődés átfogó perspektíváján belül előmozdítják a város, annak szervezetei és lakosai fejlődését" (René Parenteau).

A várospolitika érinti a közösség egészét, és kihatással van az egyénekre magánéletük számos vonatkozásában. Alapvető beavatkozó és irányító tevékenység, ennélfogva a választott képviselők és a lakosság között állandó, szabályos időközönként megújított együttműködés eredménye kell, hogy legyen. A várospolitika a városok és nagyvárosok demokratikus intézményi örökségének része.

3.5. A jövő városa

Ha azt a célt tűzzük ki magunk elé, hogy a jövő városa lakható, barátságos, szép és egészséges legyen, akkor ehhez most szükséges döntéseket hoznunk. A meglévő, nem kielégítő állapotoknak ösztönözniük kell a városokkal kapcsolatos jelenlegi felfogás mielőbbi felülvizsgálatát.

Ebben minden érintett ember és szakmai csoport - a városlakók, a városirányítók, a politikusok, a tisztviselők, a szakemberek és minden, e téren dolgozó ember - egyenrangúan kell együttműködjön, és ez az együttműködés akár ellentétes is lehet az Athéni Charta számos elvével.

Az az ideális város, amelynek sikerül összebékítenie egymással a városi élet különböző területeit és tevékenységeit (a közlekedéssel, az otthoni élettel, a munkával és a szabadidős tevékenységgel kapcsolatos igényeket); amely védelmezi a polgári jogokat; amely biztosítja a lehető legjobb életfeltételeket; amely tükrözi lakóinak különféle életstílusát és magatartásmódját, és fogékony ezek iránt; amely teljes mértékben tekintettel van mindazokra, akik a városban élnek, ott dolgoznak, kereskedelmi tevékenységet folytatnak vagy odalátogatnak, akik szórakozás végett, kulturális céllal, információ- vagy tudásszerzés érdekében tartózkodnak ott, vagy ott tanulnak.

Egy nagyvárosnak úgyszintén egyensúlyt kell teremtenie a modern fejlődés és a történelmi örökség megóvása között; integrálnia kell az újat anélkül, hogy elpusztítaná a régit; támogatnia kell a fenntartható fejlődés elvét. Egy város múlt nélkül olyan, mint egy ember emlékezet nélkül. Az emberek rajta hagyják életük, munkájuk és saját személyes történetük nyomait a városokon: erről tanúskodnak az egyes környékek, az épületek, a fák, a templomok, a könyvtárak. Ezek alkotják a múlt kollektív örökségét, és elősegítik azt, hogy az emberek mindenkor a folyamatosság érzetének birtokában éljék életüket, és készüljenek a jövőre.

A nagyvárosok működését és irányítását annak a meggyőződésnek kell áthatnia, hogy a városi problémák nem korlátozhatóak pusztán pénzügyi mechanizmusokra vagy kérdésekre, s hogy immár nem alkalmazhatóak a funkcionális várostervezés hagyományos eszközei sem. A helyi önkormányzatoknak meg kell próbálniuk olyan módszereket követni, amelyek nem az egyes kormányok és/vagy a magánszektor tapasztalatain alapulnak.

3.6. Együttműködés a városok között

Mivel a városok alapvető szerepet játszanak a regionális, országos, európai és globális fejlődésben, lényeges számukra, hogy részesei legyenek a regionális, országos és nemzetközi szintű együttműködés és csere hálózatainak, mégpedig testvérvárosi kapcsolatok létesítésével, egyezményekkel, nemzetközi szövetségekhez és nem-kormányzati szervezetekhez való csatlakozás révén.

3.7. Jogok a városokban

Alapvető fontosságú a város minden egyes lakója jogainak tiszteletben tartása, előmozdítása és kiterjesztése, nemre, korra, származásra, fajra, vallásra, társadalmi, gazdasági vagy politikai helyzetre, fizikai vagy pszichikai hátrányra való tekintet nélkül.

A város lakóinak - többek között - joga van:

- ahhoz, hogy elegendő mennyiségű, megfelelő, jó helyen lévő és jól megvilágított, kellő nagyságú, kielégítő komforttal ellátott, elfogadható árú és a környezetvédelmi igényeknek megfelelő lakás és lakóhely álljon rendelkezésükre;

- megelőző jellegű egészségügyi intézkedésekhez; ahhoz, hogy a városokban legyen elegendő zöldterület, szabad tér, napfény, csend, növényzet, szépség;

- a városi élet különböző funkcióinak összekapcsolásához;

- kulturális lehetőségekhez, sport- és szabadidős tevékenységnek helyt adó létesítményekhez, a társadalmi fejlődéshez, a szabad közlekedéshez, beleértve a harmonikus egyensúlyt a közúti közlekedés minden formája (a tömegközlekedés, a magángépkocsi-használat, a gyalogos és kerékpáros közlekedés) között;

- elegendő közösségi intézményhez; a szegénység elleni intézkedésekhez; kiemelt segítséghez a hátrányos helyzetűek számára;

- a biztonsághoz; a munkához; a jóléthez; a képzési és tanulási lehetőségekhez; a kultúrához és a történelemhez.

4. Egyes fejezetek

4.1. TÉMA: Közlekedés és mobilitás

A történelem folyamán az ember folyamatosan arra törekedett, hogy kiterjessze tevékenységeinek hatósugarát, s ez arra ösztönözte, hogy szakadatlanul fejlessze a közlekedés technológiáját.

A közlekedés fejlődésének minden egyes lépcsője megváltoztatta az ember életét; a mai városokban egymásra épülve látható a gyalogos, lovas, vasúti, gépkocsi- és autóbuszközlekedés, valamint az áruszállítás hatása.

E mobilitás következménye és jelentősége sokrétű. Az emberek megválaszthatják, milyen környezetben kívánnak élni és dolgozni, kivel akarnak érintkezni.

1884-es megjelenése óta azonban a gépkocsi gyakran domináns helyet kap a közlekedéspolitikában, és mára a tömegközlekedés szerepének csökkentését eredményezte.

Gépkocsi kontra város: ez a szembeállítás talán túlzottan egyszerűsített, mégis nagyon közel jár a valósághoz. Az autók lassan, de biztosan megölik a városokat. Az ezredfordulóig választanunk kell: vagy autók, vagy városok; a kettő együtt nem létezhet.

Ha semmi nem történik, ha nem születik új szabályozás e tekintetben, akkor a közúti járművek, elsősorban is a személygépkocsik és a teherautók nemcsak a városokat fogják megfojtani, de az "üvegházhatás" fokozásával nagymértékben hozzájárulnak a globális természeti környezet pusztulásához is.

Zaj, kényelmetlenség, pszichikai és fizikai bizonytalanság, a barátságos környezet és a társas tér elvesztése, a légkör szennyezése: mindezt az autók okozzák.

Noha a gépkocsi lehetővé teszi a jobb anyagi helyzetű lakosok számára, hogy kiköltözzenek a városból, ennek azonban az ingázás az ára. Ráadásul az így kialakuló nagyméretű elővárosi területeken gyakran lehetetlen hatékonyan és gazdaságosan működő tömegközlekedést létrehozni.

A gépkocsi kulturális és társadalmi szempontból egyaránt káros: hozzájárul a városok hanyatlásához, amelyek az emberi élet, érintkezés, tevékenység és kultúra legfőbb színterei voltak.

A probléma felvetése és megoldására való törekvés nem a városlakók túlságosan elszigetelődő vagy egoisztikus magatartásának megnyilvánulása más típusú emberi településekkel vagy kisebb népsűrűségű területekkel szemben. Sokkal inkább hozzájárulnak ily módon ahhoz a közös erőfeszítéshez, amelynek célja: megmenteni bolygónkat a mértéktelen növekedés káros mellékhatásaitól.

ELVEK

4.1.1. Alapvető fontosságú, hogy a közlekedés, ezen belül is különösen a magángépkocsi-forgalom csökkenjen

Az a két elv, amelyet a várostervezésben az utóbbi negyven évben alkalmaztak, nevezetesen a földterületek extenzív felhasználása és a funkciók elkülönítése, mára abba a zsákutcába vezetett, hogy egyrészt, a városok túlzsúfoltak, és így a középosztálybeliek elhagyják őket; másrészt, kiterjedt elővárosi területek alakultak ki, amelyekben gyakorlatilag lehetetlen hatékony és gazdaságosan működő tömegközlekedést létrehozni. A XIX. és a kora XX. század fő vívmánya így, a jelenlegi szélsőségekig hajtva, visszás következményekkel jár, és mára legalább annyira teher, mint amennyire pozitívum. Ez abban mutatkozik meg a legkézzelfoghatóbban, hogy a városok lakói állandóan utazni kényszerülnek, mivel lakóhelyük a város egyik, munkahelyük viszont egy másik pontján van, máshol jutnak hozzá a lényeges szolgáltatásokhoz és árucikkekhez, és megint máshová viszik iskolába gyerekeiket.

A megoldás kulcsa egy földterület-felhasználási stratégia, amelynek érvényesülnie kell mind a városon belül, előnyben részesítve a "kompakt" várost, mind pedig azon kívül, arra törekedve, hogy integrálja és egymás mellé állítsa a lakóhelyteremtést, a foglalkoztatást és más funkciókat.

Az ipari termelésben, a tercier és quatemer szektorokban működő kis- és középméretű vállalatok gyarapodásával párhuzamosan, ezek közvetlen környezetében lakóterületeket kell létesíteni. A számítógépek alkalmazásán alapuló otthoni munkavégzés - káros deszocializációs hatása miatt - nem jelent megoldást.

4.1.2. A mobilitást oly módon kell megszervezni, hogy elősegítse a lakható város fenntartását, és lehetővé tegye, hogy a közlekedés különböző formái egymás mellett létezzenek

A közlekedés megszüntetése nyilvánvalóan nem lehetséges és nem tanácsos; de az egyes szektorok szempontjai helyett lehetséges kell, hogy legyen a közlekedés különböző formáit átszervezni, azt a célt szem előtt tartva, hogy olyan várost hozzunk létre, amelyben élvezet élni.

Ez azt jelenti, hogy a tömegközlekedésnek, a kerékpárosoknak és a gyalogosoknak ugyanannyi prioritást kell élvezniük, mint az egyéni közlekedésnek és az áruszállításnak. Ez azt jelenti, hogy adott helyeken korlátozni kell az erős forgalmat, akkor is, ha áruszállításról van szó. Azt jelenti, hogy meg kell fontolni esetleges újításokat az utcahasználatban: ilyen lehet például az időszakonként és helyenként váltakozó használat; a kizárólagos gyalogos-használat a nap bizonyos részében; heti vagy éves szinten különböző órák, napok és periódusok kijelölése a különböző közlekedési formák számára. Azt jelenti, hogy kerékpárutakat, gondosan megtervezett sétáló zónákat, a városon kívül pedig parkolási lehetőséget kell létesíteni, amelyekhez sűrű, olcsó, biztonságos és megbízható tömegközlekedés csatlakozik a városközpont irányában.

4.1.3. Az utcának ismét társadalmi színtérré kell válnia

Ha az utca már nem élő társadalmi tér, akkor megindul a városok hanyatlása és lakosaiban növekszik a bizonytalanságérzet. Következésképp, a biztonság és a biztonságérzet fokozásához, valamint a társadalmi harmóniához szükség van az utcák fizikai helyreállítására: megfelelő utcatervezéssel és az egyirányú utcák körültekintő használatával irányítani kell a forgalmat, szélesebb járdákat, sétáló utcákat kell kialakítani.

A szabad területeket nemcsak védeni kell, hanem jobb minőségben felújítani; tartós és esztétikus utcai tárgyakra, útjelző és kereskedelmi táblákra van szükség; a házak homlokzatának milyenségét szabályozni kell; fákat és egyéb növényeket kell telepíteni, kutakat, szökőkutakat és szobrokat kell elhelyezni. Elő kell segíteni, hogy a járdákon, a sétányokon, az éttermek vagy kávéházak előterében vonzó, magas színvonalú magán-, kereskedelmi és nyilvános tevékenységek kapjanak helyet.

Szükség van a külső zajok lehető legnagyobb mértékű csökkentésére.

4.1.4. Erőteljes és kitartó oktatási és képzési tevékenységre van szükség

Nem számíthatunk jelentős változásra, ha az egyének magatartása nem változik: a környezet iránti fokozott figyelmüket ugyanis nem mindig kíséri ugyanakkora hajlandóság arra, hogy változtassanak saját megrögzült magatartási mintáikon.

A helyi önkormányzatoknak nyilvánvaló kötelességük, hogy támogassák a tudatosítást szolgáló kampányokat, amelyek célja egyrészt a lakosság magatartási mintáinak megváltoztatása, másrészt pedig az, hogy az embereket meggyőzze: az utca az övék, közösségi tulajdon, amelyet azonban éppen ezért egymással egyetértésben kell használni és tiszteletben kell tartani.

4.2. TÉMA: Környezet és természet a városokban

Nagyon sok mai város nem egyéb, mint kő-, beton-, acél-, üveg- és aszfaltrengeteg, amelyben általában csak egyhangú füves sávok és alig használható kopár, szabad területek találhatók, ha egyáltalán vannak ilyenek.

A légkör és a talaj egészségre káros elemekkel: az ipar, az erőművek, a közlekedés és a háztartások kibocsátotta anyagokkal szennyezett. Az állatvilág elmenekült a városok és lakóterületek nagy részéből.

Tehát soha eddig nem volt még ennyire sürgetően szükség természetvédelmi területeket létesíteni, zöldövezeteket kialakítani, és a még szabad területekre fákat és egyéb növényeket telepíteni. Ezek saját arculatot adnak, egy új és érdekes dimenzióval döntően befolyásolják a városképet. Zöldterületek nélkül a város sokat veszít egyediségéből.

A városoknak is kell legyen ;,tüdeje", hogy lakói elmenekülhessenek az épített környezetből és élvezhessék a természetet. A növények és állatok az egyén önfejlődésének részét képezik, és a városi környezetben született gyerekek számára lehetővé teszik, hogy közvetlenül érintkezzenek a természettel.

A helyi önkormányzatoknak a természeti örökség jó gazdáinak kell lenniük. Javítaniuk kell a természeti erőforrásokkal való gazdálkodást és a környezet minőségét, továbbá a tiszta és egészséges helyi termelés, szállítás és fogyasztás ösztönzésével védeniük kell a természeti környezetet.

Mindenekelőtt pedig rá kell ébredniük arra, hogy a Természet és a Város nem egymást kölcsönösen kizáró fogalmak.

ELVEK

4.2.1. A hatóságok feladata következetes és ésszerű módon gondozni és kezelni a természeti és energiaforrásokat

A fenntartható fejlődés elve szükségessé teszi, hogy a helyi és regionális hatóságok teljes mértékben felvállalják felelősségüket a korlátozott természeti források (energia, víz, levegő, talaj, nyersanyagok, élelmiszer) felhasználása terén, továbbá kötelességüknek tekintsék a saját területükön keletkező szennyező anyagok, háztartási és mérgező hulladékok megfelelő kezelését oly módon, hogy nem juttatják azt más területekre, és nem is hagyják örökségül a következő generációkra.

Egyre több olyan város van, amely máshonnan igyekszik kielégíteni saját nyersanyag- és energiaigényét, gyakran tönkretéve ezzel magát a forrást. Ahol csak lehetséges, a városoknak zárt ökoszisztémaként, belülről kell fedezniük nyersanyag- és energiaigényüket. Technológiai fejlesztések és innovatív intézkedések, például a kisgazdaságok, a komposztgyártó telepek, a kisteljesítményű házi hő- és áramtermelő berendezések, a nap- és szélenergia hasznosítása elősegíthetik a természeti erőforrásokkal való takarékoskodást, és egyben csökkenthetik a város kiadásait is.

4.2.2. A helyi önkormányzatoknak saját környetvédelmi stratégiát kell kidolgozniuk

A városok nagymértékben szenvednek az ipar, a közlekedés és a magánháztartások, különösen a fűtés okozta környezetszennyeződéstől.

Az átmeneti, rövid távú intézkedéseket, mint amilyen például a szilárd és folyékony hulladék anyagoknak a folyókba és tavakba juttatása, elégetése vagy újrahasznosítása, fel kell váltsa a hulladék mennyiségének magánál a forrásnál történő csökkentése, a tiszta technológiák alkalmazása, a megfelelő közlekedésirányító rendszerek kialakítása, az alternatív fűtő- és üzemanyagok használata stb.

A helyi önkormányzatoknak kötelezniük kell az új iparvállalatokat arra, hogy szelektáljanak és elkerüljék bizonyos anyagok alkalmazását, újra felhasználják a csomagolóanyagokat, és alternatív energiaforrásokat keressenek. A helyi építőipart építészeti szabályozókkal arra kell ösztönözni, hogy olyan, az egészségre ártalmatlan anyagokat használjon fel, amelyek jó klímát teremtenek az épületekben.

Új technológiák kifejlesztése és a törvényi szabályozás javítása azonban nem elegendő, ha ezzel párhuzamosan nem tájékoztatják a közvéleményt, amely így nyomást gyakorolhat a politikai folyamatokra. Az információáramlás tehát kiemelt szerepet játszik.

Ennek megfelelően informálni kell a helyi vállalatokat a lehetséges tiszta technológiákról; információs és tanácsadó központokat kell létrehozni, és széles körben ismertetni kell az új eljárásokat.

A fogyasztókat hasonlóképpen tájékoztatni lehet arról, hogy miként csökkenthető a károsanyag-kibocsátás; milyen építőanyagokat használjanak belső munkákhoz; mely csomagolóanyagok és tisztítószerek használatát kerüljék.

4.2.3. Az önkormányzatoknak védeniük kell a természetet és a zöldterületeket

A zöldterületek megóvása, a természet- és tájvédelmi programok alapvető elemei a városi létnek, hozzájárulnak a jó levegő és a megfelelő városi klíma megőrzéséhez.

A vadon élő növények, a biokertészet, a megfelelő fajok kiválasztása, továbbá bizonyos területek, például túlburjánzó temetők, folyópartok, vasúti sínek környékének újrafelhasználása révén önfenntartó, gazdag és változatos állat- és növényvilág alakulhat ki.

Háztetők, falak és udvarok természetes környezetet teremthetnek különféle növények és állatok részére. A városi gazdaságok és a gyerekek számára létrehozott tankertészetek értékes szerepet játszhatnak a természettel való közvetlen érintkezés kialakításában, ez pedig lényeges, ha az a cél, hogy felelősségteljes viszony jöjjön létre a természettel és a természeti erőforrásokkal.

A természetvédelemben prioritást élvező területeket a helyi feltételek elemzése útján kell kialakítani (biotopikus térképezéssel). Ösztönözni kell a szabad a területek beültetését, s a növényzetnek tükröznie kell a helyi, történelmi és természeti jellegzetességeket.

4.2.4. A természetvédelem fontos tényező a közösségi aktivitás és büszkeség fejlesztésében

A természeti környezet is erősítheti a lokálpatriotizmus érzését, s az embereknek a lakóhelyükkel való azonosulását. Ezért is fontos a veteményes, tető- és télikertek létrehozása, játszóterek építése, biotópusok kialakítása a háztömbök körüli, részben közhasznú területek rendbehozásával, zöldsávok létesítése, természetes és iskolai kertek, valamint a természetbe kihelyezett tanközpontok felállítása.

4.3. TÉMA: A nagyvárosok fizikai formája

A városkép kialakulása hosszú évekig tartó folyamat végeredménye, amely során a legkülönfélébb épületek és környező terek megtervezése és felépítése zajlik.

A magas színvonalú városi környezet kialakítása szempontjából fontos, hogy ezt a városképet hogyan óvják és fejlesztik, továbbá hogyan kezelik az ehhez kapcsolódó biztonsági, kényelmi, célszerűségi és esztétikai szempontokat.

ELVEK

4.3.1. Meg kell óvni a városközpontokat, mint az európai kulturális és történelmi örökség fontos szimbólumait

Európa történelmi városközpontjai, a maguk épületeivel, terveivel és utcaszerkezetével, fontos kapcsolatot jelentenek múlt, jelen és jövő között; az építészeti örökség felbecsülhetetlen értékű elemei találhatóak bennük; őrzik a város emlékezetét; identitástudatot adnak a jelen és a jövő generációinak, és kulcsfontosságú szerepük van abban, hogy az európai emberek között kialakuljon a szolidaritás és az összetartozás érzése.

A történelmi városközpontokra nehezedő nyomás problémájának megoldásához körültekintő egyensúlyteremtés szükséges egyfelől a hagyományos, nagy sűrűségű és változatos beépítés, másfelől a felgyorsult fejlődés által megkívánt nagyléptékű, jó megközelíthetőséget és tágas teret igénylő felhasználási módok között.

Alapvető építészeti kérdés, mind Európában, mind a világ más részein az, hogyan illeszthetők bele az új építészeti megoldások a történelmi környezetbe.

A történelmi épületek megóvását kombinálni kell a központokban létesítendő új épületek körültekintő tervezésével, tekintetbe véve ugyanakkor azt is, hogy az építészeti újításokat ösztönözni kell. A városok megfelelő formájának létrejöttében fontos szerepe van a részletek iránti hozzáértő figyelemnek is.

4.3.2. A szabad területek fenntartása és gondozása a városfejlesztés szerves része

A szabad területek, járdák, kisebb utcák, fasorok, sugárutak, parkok, játszóterek, folyópartok, vasúti csomópontok, kertek és kisgazdaságok legalább annyira alapvető összetevői az európai városoknak, mint az épületek.

A jól megtervezett és kialakított szabad területek vonzóbbá teszik a városokat, és elősegítik azok gazdasági fellendülését. Biztosítják a kellemes emberi környezetet, és lehetőséget nyújtanak a közösségi életre, a helység nyilvános "lakószobáiként".

A kulturális tevékenységhez és a jó közérzethez szükség van olyan helyekre, ahol az emberek elidőzhetnek, sétálhatnak, játszhatnak és találkozhatnak egymással.

A szabad területek fenntartása és fejlesztése során figyelembe kell venni és kifejezésre kell juttatni a város lakóinak szükségleteit és magatartási mintáit csakúgy, mint a város építészeti jellegét és minőségét mind arányait, mind részleteit tekintve.

Fontos a fák, növények, színek, a fény és árnyék megjelenítése és a megfelelő anyagok kiválasztása. A szabad területeket továbbá úgy kell megtervezni, hogy maximális lehetőséget biztosítsanak a városlakók számára az aktivitásra és kreativitásra.

A szabad területeket jó állapotban kell megőrizni, ám ezt nem tanácsos tiltással, vagy a lakosság szabadságát ésszerűtlenül korlátozó rendelkezésekkel elérni.

A szabad területek fenntartása és gondozása, amennyire csak lehetséges, a lakosság feladata kell legyen; ennek megvalósításához pedig szükséges a helyi önkormányzatok, a közösségi csoportok és a lakosság egészének együttműködése. A lakók közvetlen részvétele segíti a spontán rendfenntartást, és így hasznos lehet a vandalizmus megfékezésében.

4.3.3. Az építészeti tevékenység és fejlesztés a városkép lényeges tényezője

Egy város jellege leolvasható modern épületeiről és építészeti örökségéről.

A városok vonzerejét fokozni lehet a meglévő épületek rendbehozatala és karbantartása révén, valamint annak biztosításával, hogy a modern épületek egyszerre legyenek vonzóak és környezetükhöz illőek.

Az építészetnek lehetőséget kell kapnia arra, hogy kifejezze önmagát, ugyanakkor tükrözze a különféle igényeket is. Az építészeti versenypályázatok kulcsszerepet játszanak az új elképzelések ösztönzésében.

4.3.4. Minden embernek joga van ahhoz, hogy egészséges, biztonságos, nyugodt, kellemes és ösztönző hatású környezetben éljen

A városok fizikai formája, különösen a lakóépületek jellege, valamint az, hogy hogyan illeszkednek a környezetükbe, kulcsszerepet töltenek be a jó minőségű városi környezet kialakításában.

Ezt a célt szolgálja a lakóterületek védelme a lég-, a víz-, a felszíni és a mélységi talajszennyezéssel szemben; a környezetvédelem megszervezése, "lökhárítóként" szolgáló övezetek, parkok, kertek és kisgazdaságok létesítése; a zavaró forgalom elterelése; a különféle kulturális és sportlétesítmények kialakítása.

A városok lakóinak minden lehetőséget meg kell kapniuk arra, hogy környezetük formájával és annak bármilyen Iehetséges megváltoztatásával kapcsolatban hangot adhassanak elképzeléseiknek, és befolyásolhassák a döntéshozást.

4.3.5. Egy város vitalitása a kiegyensúlyozott lakóhelyi lehetőségek és a városközpont lakóhely jellegének fenntartásán múlik

Az önkormányzatoknak rendelkezniük kell a szükséges hatalommal ahhoz, hogy megőrizzék a városközpont lakóhely jellegét, korlátozzák a masszív gazdasági érdekeken alapuló szelektív felhasználást, valamint ösztönözzék az átalakítást és a helyreállítást.

Hasonlóképpen fenn kell tartani a társadalmi sokféleséget a központi lakóhelyeken.

4.4. TÉMA: A városok építészeti öröksége

A városok építészeti örökségét olyan elemek alkotják, amelyek tartós jelentőséggel bírnak, és amelyek megóvása segít megőrizni a város identitását és emlékezetét. Közöttük megtalálhatóak a város fekvéséből, topográfiai helyzetéből és klímájából adódó természeti elemek, valamint az emberalkotta, épített elemek, művészeti és kulturális értékek.

Az ideiglenes vagy állandó szükségleteknek, divatoknak vagy kényszereknek megfelelően ez az örökség sok esetben olyan járulékos elemekkel egészül ki, amelyek maguk is állandóvá válnak.

Ez a városi örökség a városok fontos és pótolhatatlan részét alkotja, amely alapvető jelentőségű a város és lakói identitása szempontjából. Az eljövendő generációk számára a kulturális hatások rendszerét hagyja hátra, és ezáltal részt vesz Európa közös történelmének és jövőjének alakításában.

A városi örökség műemlékekből, emlékhelyek és épületek csoportjaiból áll, amint ezt az Építészeti Örökség Európai Konvenciójának első cikkelye tartalmazza.

A városi örökség különleges és gyakran figyelmen kívül hagyott részei az ipar fejlődésének különböző korszakaiból származó alkotások: gyárak, gépek, hidak, kikötők, raktárépületek stb.

Ezt a városi örökséget gyakran fenyegeti tudatlanság, rossz használat és a fizikai romlás okozta veszély.

A helyi hatóságok vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy cselekedjenek, és felelősséget vállaljanak a városi örökség megóvásáért.

A történelmi központok és emlékhelyek szerkezete harmonikus társadalmi egyensúlyt biztosít. Régi városaink mindig is ideális terepet nyújtottak a társadalmi integráció számára, mivel a tevékenységek széles skálájának kialakulását tették lehetővé. Egy régi épület megóvásával akár egy egész környék jellege megőrizhető és javítható.

ELVEK

4.4.1. A városi örökség megőrzése gondosan kidolgozott törvényi kereteket igényel

Miközben megóvásuk a hatóságok feladata, az egyes épületek többnyire magántulajdonban vannak. Az örökség védelmét biztosítandó, olyan törvényi keretre van tehát szükség, amely szabályozza mindkét fél jogait, kötelezettségeit, és alkalmazható a köztük felmerülő konfliktusok esetén.

A hatóságoknak gondoskodniuk kell a megfelelő ellenőrzési és meghatalmazási eljárásokról, hogy megakadályozzák az egyes épületek vagy épületcsoportok elcsúfítását, megrongálását, jelentősebb megváltoztatását, elpusztítását vagy jellegük módosítását.

A jogi szabályozók segítségével az önkormányzatoknak jogot kell nyerniük ahhoz, hogy egy védett ingatlan tulajdonosát helyreállítási munkák elvégzésére kötelezzék, ha lehet, megfelelő pénzügyi segítségnyújtás mellett; hogy maguk végezzék el a munkát, ha a tulajdonos ezt nem teszi meg, illetve, hogy kisajátítsanak védett ingatlanokat.

A jogi szabályozás úgyszintén magában kell foglalja a városi örökség teljes körű jegyzékének vagy leltárának elkészítését. A városon belüli történelmi épületek teljes körű felmérésén alapuló jegyzéknek, lehetőség szerint, tartalmaznia kell az ezeket fenyegető lehetséges veszélyeket is; az eredeti formához és funkcióhoz alkalmazkodó újrahasznosítás lehetőségeit, különösképpen az ipari örökség esetében (a leendő vásárlók figyelmét erre fel lehet hívni); valamint a potenciális új örökséget.

A szabályozásnak elő kell írnia védett zónák vagy területek kialakítását, ahol az önkormányzatok felügyelik és irányítják az épületek megóvását, amelyet hozzáértő szakmunkások végeznek, hagyományos anyagok, eredeti színek stb. alkalmazásával.

4.4.2. Tájékoztatási stratégiát kell kidolgozni a városi örökség megőrzésének érdekében

Az örökség megfelelő megőrzése csak úgy lehetséges, ha a közvélemény és az egyes tulajdonosok egyre inkább tudatára ébrednek annak értékének.

Ennek érdekében igénybe kell venni a kommunikáció és a propaganda modern technikáit, különös figyelmet fordítva a fiatalok tájékoztatására, egészen az iskolás kortól kezdve.

Az örökség megóvásának elvei, filozófiája és a vele kapcsolatos ismeretek az építészek, régészek és történészek szűk körén túl el kell jussanak a várostervezőkhöz, a politikusokhoz, az épületek fejlesztésével foglalkozó szakemberekhez és az üzleti élet képviselőihez is.

Az önkéntes munka, az önerős kampányok és építkezések nemcsak a gyakorlati részvétel módozatait jelentik, de didaktikai szempontból is hasznosak.

4.4.3. Megfelelő és gyakran újonnan kidolgozandó pénzügyi mechanizmusokra és együttműködési formákra van szükség

A városi örökség megőrzése súlyos pénzügyi teher mind maguknak az épületeknek vagy épületcsoportoknak mind pedig azon közigazgatási egységek kialakítása tekintetében, amelyek feladata a megóvással kapcsolatos országos, regionális és helyi irányelvek foganatosítása. A finanszírozáshoz gyakran nem elegendőek a hatóságok erőforrásai, ilyenkor szükség van a magánszektorral való együttműködésre, valamint ösztönzőkre, amelyek a magánszemélyeket befektetésre késztetik. Ilyenek például az adó- és pénzügyi kedvezmények annak érdekében, hogy az épületeket inkább felújítsák mint lerombolják; differenciált hozzáadottérték-adó kivetése az egyes épületekre; történelmi ingatlanok csökkentett áron történő értékesítése azzal a feltétellel, hogy a vásárló elvégzi a teljes felújítást és megóvást, különösen ha ismét el akarja adni az ingatlant; hosszú lejáratú hitelek; épüleftelújítási alapok létrehozása; kölcsönalapok fejlesztése; a támogatás és szponzorálás szerepének növelése.

A közintézmények tulajdonában lévő örökség, például a vasút esetében, az intézményeknek a gondozásukban lévő történelmi tulajdon fenntartását saját feladatuknak kell tekinteniük.

4.4.4. Alapvető fontosságú a speciális mesterségek és technikák fenntartása, esetenként újjáélesztése

A speciálisan az örökség megőrzését célzó képzésnek három kategóriája lehetséges: az olyan fiatalok képzése, akik ki akarják tanulni a szakmát; a továbbképzést vagy specializációt igénylő szakemberek oktatása, és végül a már specialista szakemberek továbbképzése, akik még magasabb fokú tudásra kívánnak szert tenni. E különböző igények kielégítéséhez különböző képzési lehetőségekre van szükség. A képzésben résztvevők számára biztosítani kell a megélhetést és a társadalmi előrelépést, amelyek alapvető fontosságúak a szakmák státuszának felértékelődéséhez.

4.4.5. A városl örökség legyen a modern élet szerves része, az általános tervezés fontos eleme

Az integrált megőrzés vezérlő elve leszögezi, hogy a városi örökség megóvásának a tervezés egyik alapvető fontosságú célkitűzéseként kell szerepelnie. A megóvás programjának ennek megfelelően tehát egy átfogó megközelítésen kell alapulnia. Az örökség megóvásával multidiszciplináris szakértői csoportoknak kell foglalkozniuk, aktív együttműködésben más, így a gazdasági növekedést, a kultúrát, a lakásépítést, a környezetvédelmet stb. elsősorban szem előtt tartó csoportokkal is.

Figyelmet kell fordítani arra, hogy a város ne váljon szabadtéri múzeummá. A helyreállításoknak biztosítaniuk kell, hogy az épületek megfeleljenek a modern élet követelményeinek. A hatóságoknak egy olyan konstrukciót kell kidolgozniuk, amelyben az épületek képesek állagukat önállóan megőrizni, illetve fönntartani.

4.4.6. A városi örökség megóvása a gazdasági fejlődés ösztönzőjévé válhat

Az örökség megőrzése gyakran eredményezhet gazdasági fellendülést a város számára. Növeli a város vonzerejét mind a turisták, mind az üzleti világ szemében. Régi, különösen ipari célú épületeknek az új követelményekhez alkalmazkodó újrahasznosítása gyakran kiváló gazdasági megoldást jelent, mivel helyet teremt lakásoknak, szállodáknak, üzleti-hivatali központoknak stb.

A megóvás kiemelten munkaerő-igényes tevékenység, és így csökkentheti a munkanélküliséget. Lehetővé teszi az energia-, a nyersanyag- és az infrastrukturális megtakarításokat is.

4.5. TÉMA: A lakás

A városok mindig is vonzották az olyan embereket és közösségeket, akik egy "erőd" árnyékában kívántak biztonságban élni; ennek a vonzódásnak a lényege pedig mindig az otthonteremtés lehetősége.

A lakáshoz jutást és az otthonhoz való jogot az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikkelye rögzíti.

Az otthon az egyén személyes tere, az a hely, amellyel lakója az alapvető városi létet azonosítja; az otthon a közösség alapvető élő sejtje.

Az ember élete során általában a lakás jelenti a legnagyobb egyösszegű kiadást, a lakásállomány pedig a város épített részének nagyobb részét teszi ki. A munka, a pihenés és a közlekedés mellett az otthonteremtés a városi élet egyik alapvető funkciója.

A lakás kulcsfontosságú tényező az egészséges, biztonságos, nyugodt, kellemes és ösztönző hatású eleven környezet biztosításában; fordítva pedig, ha a lakás, illetve a lakásállomány elégtelen vagy nem megfelelő, úgy döntően hozzájárul a bizonytalanság érzetének kialakulásához, az erőszak elterjedéséhez, az elszigetelődéshez, az intolerancia és a fajgyűlölet elburjánzásához.

ELVEK

4.5.1. A városlakóknak joguk van a háborítatlan magánélethez

Az ember számára az otthon az egyetlen valóban privát tér vagy magánéleti szféra, ahol biztonságának, nyugalmának és személyes vagyona védelmének maximális garanciát kell élveznie.

Az önkormányzati törvényhozásnak arra kell törekednie, hogy abszolút mértékben megvédje az egyén magánéletét és szabadságát a köz- és magánszervezetek képviselőinek háborgatásától; harcoljon annak érdekében, hogy lehetőleg minden lakóra jusson külön szoba; normákat alkosson és szigorúan betartassa azokat olyan tényezőkre vonatkozóan, mint a zaj, a válaszfalak, a jó kilátás, a lakásokba való bepillantás lehetőségének kizárása stb.

4.5.2. Minden embernek és családnak joga van biztonságos és higiénikus lakáshoz

Az otthonnak biztonságos, jó közérzetet nyújtó környezetet kell alkotnia, amelyben az egyén visszanyerheti a mindennapi élethez szükséges energiáit és erejét.

Ennek megvalósításához szükséges: az építkezésre vonatkozó biztonsági előírások kidolgozása és betartásuk ellenőrzése; a nem higiénikus lakások jegyzékének összeállítása, ezután pedig felújításuk, illetve lebontásuk és pótlásuk; a helyi egészségügyi, biztonsági és lakásügyi szervezetek közötti szoros együttműködés.

Hasonlóképpen szükséges, hogy a lakások környezetében minél több legyen a zöld- és szabad terület vagy kert, a megfelelő lakásállomány természetes kiegészítéseként.

4.5.3. Az önkormányzatoknak biztosítaniuk kell a sokféle lakáslehetőséget, a választékot és a mobilitást

A városoknak és önkormányzataiknak gondoskodniuk kell a különböző stílusú és színvonalú lakáslehetőségek széles választékáról, kielégítve ezzel minden igényt és biztosítva azt, hogy a lakásállomány és a lakások környezete hozzájáruljon egy kiegyensúlyozott összetételű közösség kialakulásához.

A lakásellátásnak összhangban kell állnia az egyének és családok igényeivel, mely igények az életstílus és a szocio-ökonómiai feltételek módosulásai nyomán gyakran változnak.

Az önkormányzatoknak biztosítaniuk kell a lakások, a bérlői, illetve tulajdonosi státusz és az elhelyezkedés sokféleségét, törekedve arra is, hogy a nyilvánosság befolyással lehessen a piac elégtelenségeire. Csökkenteni kell a lakóhelyi mobilitást gátló tényezőket, azaz mérsékelni a föld- és egyéb ingatlantulajdon szerzésekor, illetve elidegenítésekor fizetendő adókat, és rugalmasabban meghatározni a bérleti szerződésekben foglalt felmondási időszakot.

4.5.4. A leghátrányosabb helyzetű személyek és családok jogait a piaci erők önmagukban nem tudják biztosítani

Egy túlnyomórészt piaci viszonyokra épülő gazdaságban a lakástulajdonhoz való hozzájutás a vásárló jelenlegi és várható fizetőképességétől függ. A piacrajutás és a lakáshoz való jog ennélfogva hátrányos megkülönböztetéssel érvényesül, és nem megbízhatóan működik bizonyos kategóriákba tartozó emberek, így például az idősebbek, a mozgáskorlátozottak, a munkanélküliek, a csonka családok és a bevándorlók közösségeinek egyes csoportjai esetében.

Az önkormányzatoknak tehát a lakáspolitikát saját felelősségi körükbe tartozónak kell tekinteniük, és képesnek kell lenniük arra, hogy közvetlenül beavatkozzanak a lakáspolitika szociális célkitűzéseinek elérése érdekében, ösztönözve egyúttal a magánszektort is hasonló törekvések megvalósítására.

4.5.5. Az önkormányzatoknak gondoskodniuk kell az elérhető lakásvásárlási lehetőségekről és a lakásbérlet biztonságának megteremtéséről

Az önkormányzatok kötelesek mindenki számára biztosítani a lehetőséget elérhető árú lakások megvásárlására, és ennek megfelelően támogatniuk kell a lakástulajdonhoz való hozzájutás minden lehetséges módozatát. Ahol a rendelkezések engedélyezik, hogy az állami tulajdonú lakások bérlői megvásárolják az ingatlant, ott az önkormányzatoknak kötelességük pótolni a lakásokat az állami szektorban.

Ugyanilyen fontos a biztonsághoz való jog, vagyis az, hogy a bérleti díjat fizetőket ne fenyegesse a kilakoltatás vagy a bérlemény más módon való elvesztésének veszélye. A lakáshoz való jog magában foglalja a jogot ahhoz is, hogy az egyén egy helyi közösség tagjává válhasson, ami a lakhatás hosszú távú biztonsága hiányában gyakran lehetetlen.

E jogok legjobb garanciái a világos egyéni vagy kollektív ingatlanszerződések és bérleti megállapodások; a minden érintett fél bevonásával készült pontos szövegezésű szerződések.

Ugyanilyen fontos, hogy az önkormányzatok az egyéneket és a bérlői társulásokat ösztönözzék arra, hogy aktívan vegyenek részt a lakásügy irányításában valamint, hogy elfogadják a lakásgazdálkodás különböző formáit, például a lakásszövetkezeteket.

4.5.6. A régebbi lakások újjáépítését nem szabad a meglévő társadalmi összetétel rovására elvégezni

Az új otthonokról való gondoskodás, amely a régebbi, sokszor a városok központi területein található ingatlanok felújítási programjának velejárója, túlságosan gyakran eredményezi azt, hogy az eredeti lakók kénytelenek elhagyni lakásukat, mivel képtelenek fizetni a felújítás következtében megnövekedett költségeket és bérleti díjakat.

Az önkormányzatoknak tehát ügyelniük kell arra, hogy a felújításon alapuló lakásprogramokat megfelelő pénzügyi és költségvetési mechanizmusok kísérjék, biztosítandó azt, hogy az eredeti lakók élvezhessék a terület általános fejlesztésének előnyeit.

4.6. TÉMA: Biztonság és bűnmegelőzés a városokban

Európa nagyvárosaiban a bűnözés, különösen a kábítószerek fogyasztásával összefüggő bűnözés olyan méreteket öltött, hogy a vele való foglalkozás mára a városi politika, a lakosság és a szakemberek egyik kiemelt feladatává vált.

A biztonság mindenki ügye. A városhoz való jog nem élvezhető teljes mértékben, amíg nincs garantálva az ott élők biztonsága, amíg nem sikerül csökkenteni a bűncselekményektől való félelmet.

Az önkormányzatok feladata, hogy a bűnözés gyökereit vegyék célba olyan, a társadalmi fejlődéssel kapcsolatos megfelelő politika segítségével, a társadalmi kötődések helyreállításával támogatási struktúrák és együttműködésre épülő akcióprogramok kidolgozásával, amelyek mindenkinek esélyt adnak arra, hogy megtalálja az őt megillető helyet a helyi közösségben.

ELVEK

4.6.1. A biztonság megteremtését és a bűnözés megakadályozását célzó következetes politikának a megelőzésen, a törvények betartásán és a kölcsönös támogatáson kell alapulnia

A bűnözés okai szerteágazóak. A bűnözés leküzdéséhez tehát különböző, de összehangolt módszerekre van szükség.

Ehhez helyi szintű együttműködési struktúrákat kell létrehozni a választott képviselők, a tisztségviselők, a rendőrség, az igazságügyi tisztviselők, a szociális gondozók és szervezetek bevonásával annak érdekében, hogy megvizsgálják és elemezzék a bűnözés okait, az addig folytatott bűnmegelőző tevékenység hatékonyságát és a jövőben végrehajtandó akcióprogramokat. Ezzel párhuzamosan egy olyan rendszert kell fölállítani, amelyben közvetlenül a bűntetés kiszabása után erőfeszítések történnek az elkövető integrációja érdekében és a károsultnak nyújtandó kárpótlás biztosítására.

4.6.2. A városi biztonságpolitikának naprakész, átfogó statisztikákra és információkra kell épülnie

A helyi biztonságpolitikának egyértelmű információkra és átfogó statisztikákra kell épülnie.

Ehhez szükség van részletes bűnözési statisztikákra (amelyek tartalmazzák az elkövetés helyét és idejét, az elkövetők származását stb.), valamint naprakész jelentésekre a károsultaktól, a károsultak szervezeteitől, a szociális gondozóktól és a speciális feladatokat ellátó nevelőktől.

Ez kell, hogy alapul szolgáljon a helyi testületek és a helyi bűnfelügyeleti szervek közös, összehangolt munkájához.

4.6.3. A bűnmegelőzés a közösség minden tagjának ügye

A bűnözés legfőbb okai közé tartozik a társadalmi elidegenedés, valamint - különösen a fiatalok körében - a kultúrával, a családdal, az iskolával vagy a társadalom egészével való azonosulás nehézsége.

A szükséges intézkedések körébe tartozik az összehangolt cselekvés a városi környezet javítása érdekében, valamint a fiataloknak nyújtandó segítség az egészséggel, pihenéssel, tanulással és foglalkoztatással kapcsolatban. Különös figyelmet kell szentelni a lakosság nehéz helyzetben lévő csoportjainak; e tekintetben nem speciális struktúrák létrehozására van szükség, hanem egy átfogó, a gazdasági integrációt és a lakásmegoldást is magában foglaló program kidolgozására.

4.6.4. A városi biztonságpolitika hatékonyságának feltétele a rendőrség és a helyi közösség szoros együttműködése

Hatékonyságának fokozása érdekében a rendőrségnek állandó kapcsolatban kell állnia a lakossággal és annak képviselőivel abból a célból, hogy összehangolja tevékenységét a közösségben működő más testületekével.

Ez azt jelenti, hogy közösen kell megegyezniük abban, hogy a rendőrség hol és mikor folytat ellenőrző tevékenységet, különös tekintettel a rendőrposztok és a járőrök körzetére és időbeosztására; a fiatalok egyes célzott csoportjaira irányuló felvilágososító munkára; az igazságügyi hatóságokkal való együttműködésre a bűnvádi eljárásokkal kapcsolatos elvekről szóló vitában; a közhatóságoknak és a lakossági csoportoknak nyújtandó tanácsadásra a lopások és betörések elkerüléséről, a vagyon technikai védelméről és olyan módszerekről, amelyekkel a szomszédok vigyázhatnak egymás lakására; a magánrendőrségi szolgálatok tevékenységének felügyeletére és - együttműködésben a szociális szolgálatokkal - annak biztosítására, hogy azokkal a bejelentésekkel és panaszokkal is foglalkozzanak, amelyek közvetlenül nem vonnak bűnvádi eljárást maguk után.

4.6.5. Szükséges a helyi kábítószerellenes politika kidolgozása és alkalmazása

A rendszeres kábítószerfogyasztás a bűnözés egyik leggyakoribb kiváltó oka, hiszen egyfelől maga után vonja az üzérkedést, másfelől pedig arra irányítja a kábítószerfüggő személyeket, hogy bűncselekmények árán jussanak hozzá a kábítószerhez. Míg a kábítószer-kereskedőkkel szembeni fellépés elsődlegesen a specializált rendőri és igazságügyi hatóságok feladata, addig a helyi közösség önszerveződésének olyannak kell lennie, hogy csökkentse a kábítószerek iránti igényt. Ennek érdekében szükséges, hogy egy szakcsoport, amely együttműködik az egészségügyi és szociális szolgálatokkal, felmérje a helyzetet és felvilágosító programokat dolgozzon ki, elsősorban a fiatalok részére, iskolán belül és iskolán kívül.

Programokat kell kidolgozni szociális összekötők, valamint az egyes emberekkel kapcsolato tartó közösségi dolgozók, tanárok, fiatalok és szociális gondozók képzésére. Ugyanakkor szükséges megfontolni az injekciófecskendők és a kábítószert helyettesítő gyógyszerek szétosztásának lehetőségét és feltételeit is.

4.6.6. Programok szükségesek a visszaesés megakadályozására és a börtönbüntetés alternatíváinak kidolgozására

A visszaesés veszélyét fokozó börtönbüntetést csak a legsúlyosabb bűncselekmények esetében szabad alkalmazni.

Ki kell dolgozni a büntetés alternatív formáit, amelyek garantálják a társadalom következetes és gyors válaszát minden bűncselekményre, és egyúttal azt a célt tűzik maguk elé, hogy az elkövetőket minél gyorsabban újraintegrálják a közösségbe, és megelőzzék a további bűncselekményeket.

A börtönbüntetés alternatívájaként szolgálhat a közösség javára a börtönön kívül végzett munka; a próbaidő és a törvényszéki felügyelet szorosabb összekapcsolása a károsultnak okozott kár megtérítésével; a börtön és a város közötti jobb kapcsolatok kialakítása, beleértve például a börtönökben folytatandó oktatási és kulturális tevékenységet, valamint a közösség erőteljes bevonását a szabadulásra való felkészülésbe.

4.6.7. A károsultak támogatása a helyi biztonságpolitika kulcsfontosságú eleme

A károsultak megsegítését szolgáló segélykonstrukciók és támogatási programok kidolgozása a társadalom erkölcsi kötelessége, melyeket az elkövetőnek a társadalomba való újraintegrálását célzó erőfeszítésekkel párhuzamosan kell alkalmazni.

A szükséges intézkedések magukban foglalják a károsultakat megsegítő hatósági vagy egyesületi segélyszervezet felállítását, hogy ezek a rendőrséghez vagy a bírósághoz beérkezett minden panasznak utánajárjanak, és információt nyújtsanak a végrehajtott intézkedésekről; valamint a tanúvallomás-tétel megkönnyítését célzó intézkedéseket, hiszen a tanúskodás a károsult megsegítésének egyik módja.

4.6.8. A bűnmegelőzésnek prioritást kell élveznie, és ennek megfelelően megnövelt pénzforrások felett kell rendelkeznie

Noha a nagyarányú bűnözést általában úgy tekintik, mint az európai nagyvárosok életét leginkább megkeserítő tényezők egyikét, és noha a megelőző mechanizmusokról széles körben, a nagy nyilvánosság előtt folyik a vita, az önkormányzatoknak továbbra sem állnak rendelkezésére megfelelő pénzforrások a problémák megoldására.

Megnövelt anyagi eszközök segítségével kell tehát biztosítani a bűnmegelőzést célzó összehangolt struktúrákat; a módszerek javítását; a rendőrségi munka fokozott igénybevételét; a kábítószer-ellenes politika kidolgozását; a visszaesés megakadályozása érdekében szervezett programokat; a károsultak megsegítését és a börtönbüntetés alternatíváit.

4.7. TÉMA: A hátrányos helyzetű és mozgássérült emberek a városokban

Minden polgár alapvető joga, hogy tekintet nélkül nemre, korra, nemzetiségre, fizikai vagy mentális képességre, szabadon részt vehessen a városban folyó minden társadalmi tevékenységben, és szabadon igénybe vehesse az ezeknek otthont adó intézményeket.

Városaink azonban általában arra törekszenek, hogy a lakosság rétegei közül a dolgozó, erejük teljében és képességeik teljes birtokában lévő felnőttek igényeinek feleljenek meg.

Gyakran figyelmen kívül hagyják a lakosság pillanatnyi vagy tartós hátrányban lévő kategóriáit, így a terhes nőket, a gyerekeket, az idősebb embereket, a betegségekben szenvedőket és a mozgássérülteket.

Bizonyos hátrányos helyzetű kategóriák számára az alapvető egyéni jogok élvezete csak a többi városlakó megértése és segítsége révén lehetséges.

ELVEK

4.7.1. A városokat úgy kell kialakítani, hogy minden lakos akadálytalanul eljuthasson bárhová

A kereskedelmi, közigazgatási vagy középületek, a szocio-kulturális, sport, egészségügyi és vallási intézmények, az utcák, a nyilvános helyek, a kulturális, társadalmi és egyéb események minden ember számára hozzáférhetőeknek kell lenniük, fogyatékosságtól vagy hátrányoktól függetlenül.

Ha szükséges, intézményes lehetőségeket vagy külön időt kell biztosítani a lakosság bizonyos csoportjainak; így például külön úszóoktatást a csecsemők, sportolási lehetőséget a mozgássérültek számára, vagy külön gyerek-szekciókat felállítani a könyvtárakban.

Ugyanakkor azonban a középületek és a kikapcsolódást nyújtó közintézmények rendszeres látogatásához és használatához való jognak nem szabad úgy megvalósulnia, hogy ez indokolatlan kényelmetlenségeket okozzon másoknak, vagy irreális, esetleg túl magas költségekkel járó intézkedéseken alapuljon.

Az önkormányzatok elérhetnék, hogy a nyilvánosság előtt nyitva álló minden épületben és intézményben, beleértve a jövőben építendőket is, külön gondnok ügyeljen a biztonságra, és segítsen az arra rászorulóknak eljutni a kívánt helyre.

Idetartozik még olyan közszolgálati és félig közszolgálati szervezetek felállítása és dolgozóik kiképzése, amelyek törődnek a valamilyen hátrányt szenvedő polgárokkal és segítséget nyújtanak nekik; továbbá megfelelő módszerek kidolgozása azzal a céllal, hogy már egészen fiatal kortól ráirányítsák az emberek figyelmét a társadalom kevésbé szerencsés tagjaira, toleranciára neveljék őket velük szemben, s elősegítsék a hátrányos helyzetűek integrációját.

4.7.2. A hátrányos helyzetű és mozgássérült embereket érintő irányelveknek nem túlzott védelmükre, hanem a társadalomba való integrációjukra kell törekednie

Nem lehetséges, de pszichológiai, társadalmi vagy gazdasági szempontból sem tanácsos a városokat úgy megtervezni vagy felszerelni, hogy védőburokká váljanak a gyengébb pozícióban lévő, vagy valamilyen hátrányt szenvedő emberek számára. A túlzott védő jelleg helyett az olyan környezetet kell előnyben részesíteni, amely lehetővé teszi a gyerekeknek, az idősebbeknek és a mozgássérülteknek, hogy alkalmazkodjanak a körülöttük lévő világhoz; és az egészséges felnőttekkel együtt teljes mértékben részt vegyenek a közösség normális mindennapi életében.

A túlzott védelem azt eredményezi, hogy erősödik a jóléti, mindenkit segélyező államra jellemző mentalitás, és kasztok képződnek; ezáltal pedig káros módon fokozódik a lakosság érintett csoportjainak szembenállása, összeférhetetlensége; elszakadnak a szálak az egyes társadalmi csoportok között, és kialakul a kirekesztés jelensége.

Figyelmet kell fordítani annak elkerülésére is, nehogy egy és ugyanazon tevékenységi területen belül túl nagy számban jöjjenek létre olyan intézmények, létesítmények, amelyek kizárólag egy adott társadalmi csoport igényeit szolgálják.

4.7.3. Alapvető fontosságú a hátrányos helyzetű vagy klsebbségi csoportokat képviselő egyesületek közötti, illetve a velük való együttműködés

Az egyesületek pozitív szerepet töltenek be a hátrányos helyzetű vagy kisebbségi csoportok érdekeinek képviseletében és védelmében, valamint integrációjuk előmozdításában.

Szoros együttműködésre, állandó és rendszeres konzultációkra van szükség a különböző egyesületek között, illetve köztük és a várostervezésért, valamint a szocio-kulturális politikáért és tevékenységekért felelős testületek között.

Ha a konzultációk a fejlesztés és kivitelezés stádiuma helyett már a tervezési szakaszban megkezdődnek, a szolgáltatások minősége javul, és az önkormányzatok által az integráció érdekében foganatosított intézkedések hatékonysága nő.

A konzultációknak ki kell terjedniük a városi környezet egészének megtervezésére; az utcákkal, a közterekkel, a nyilvános helyekkel és a közlekedéssel kapcsolatos tervekre; az építési szabályozásokra és a tervezési engedélyekért benyújtott kérvényekre.

4.7.4. A lakóházaknak és a munkahelyeknek igazodniuk kell a hátrányos helyzetűek és a mozgássérültek szükségleteihez

A társadalmi élet interakciók és kommunikációs folyamatok végtelen összjátékán alapul. Mindenkinek könnyen el kell tudnia érni minden helyet, és minden egyes embernek, tekintet nélkül korára és egészségi állapotára, a lehető legnagyobb biztonságban és kényelemben kell éreznie magát otthonában és munkahelyén, hogy így minden polgár számára lehetővé váljék képességeinek legteljesebb kibontakoztatása.

A lakások, a munkahelyek, az egyes házak és környékek gyakran nem megfelelőek bizonyos csoportok számára.

Olyan intézkedésekre van szükség, amelyek a fiatalok számára biztosítják az önállóságot, a zavartalan magánéletet; a játékra alkalmas területeket, a biztonságot, a tizenévesek számára a találkozóhelyeket, a fizikai felfrissülést és a zavartatanságot; amelyek csökkentik az idősebb emberek elszigeteltségét, bizonytalanságérzetét, gondoskodnak számukra megfelelő tevékenységi és mozgáslehetőségekről, megfelelő segítségnyújtásról, a segélykérés eszközeiről és a találkozóhelyekről; amelyek a mozgássérültek számára megkönnyítik a közlekedés és a higiéniai lehetőségek használatát, és amelyek a fizikai hátrányban szenvedők, a csökkent látó- vagy hallóképességűek, a lassan vagy nehezen mozgó emberek számára széles körben

elérhetővé teszik a helyzetüket megkönnyítő technikai eszközöket.

4.7.5. Az utazás, az egyéni és a tömegközlekedés lehetősége nyitva kell, hogy álljon minden ember előtt

Noha az emberek és javak szabad mozgása alapvető egyéni jog, az emberek bizonyos csoportjainak mégis problémát okoz az utazás és a közlekedés.

A közlekedéshez való jog megilleti azokat is, akik koruk, fizikai vagy szellemi képességeik, a nyelv vagy a helyi szokások nem elégséges ismerete miatt valamilyen hátrányt szenvednek. EI kell érni, hogy ezek az emberek használják és hasznosítsák a különböző erőforrásokat és intézményes lehetőségeket. Ehhez szükség van a mindenki számára érthető piktogrammok alkalmazásának kiterjesztésére; fordításokra; a gyalogos- és kerékpárutak megfelelő forgalmi jelzésekkel történő ellátására; intenzív gyakorlati nyelvoktatásra és tájékoztató képzésre az etnikai kisebbségek részére és új interaktív, felhasználó-barát információs rendszerek használatára.

4.8. TÉMA: A sport és a szabadidő hasznos eltöltése a városokban

A sport és a szabadidő hasznos eltöltése fizikai tevékenységek széles skáláját fogja át, a játéktól és a fizikai felfrissüléstől a célirányos sportoláson és a teljesítmény javításán át a csúcsteljesítmények eléréséig.

Mindez az egyének és a közösség természetes igényét elégíti ki. Az emberek nagyfokú koncentrációja a városokban és ezzel összefüggésben a városi élet okozta feszültség egyszerre teszi lehetővé és követeli meg a legkülönbözőbb sportolási lehetőségek biztosítását.

A sport az egyének és közösségek közötti interakció eszköze, amely közel hozza őket egymáshoz. Nagy segítséget jelenthet az életben való helytállásban és a társadalmi elidegenedés megakadályozásában, különösen a fiatalok körében. Segíthet a kábítószer-fogyasztás és a kirekesztés elleni harcban.

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy igényei és képességei szintjének megfelelően sportolhasson, és így javítsa életét, társadalmi és fizikai közérzetét.

ELVEK

4.8.1. Minden városlakónak joga van részt venni a sport- és a felüdülést célzó tevékenységekben

A "Sportot Mindenkinek Charta" cikkelyeinek megfelelően az önkormányzatoknak kötelessége - akár közvetlenül, akár mások számára lehetővé téve ezt - gondoskodni arról, hogy egyre nagyobb számú sportolási lehetőség és sportlétesítmény álljon nyitva minden ember előtt, tekintet nélkül társadalmi háttérre, gazdasági vagy anyagi helyzetre, korra és etnikai hovatartozásra.

Ennek érdekében elsőrendű fontosságú:

- megszüntetni azon pszichológiai, szociális, gazdasági és fizikai korlátokat, amelyek jelenleg a városok számos lakóját akadályozzák a sportban való részvéleiben;

- speciális, pozitív elveket és módszereket, sportfejlesztési és edzésprogramokat kidolgozni a különleges igényekkel rendelkezők számára, valamint arra törekedni, hogy sportoljanak a társadalom olyan csoportjai is, mint a fiatalok, a nők, az idősek, a mozgássérültek, az etnikai kisebbségek tagjai, a munkanélküliek és az alacsony jövedelműek;

- sportlétesítmények sorát kialakítani, amelyek a város és a hozzátartozó területek egészét behálózzák;

- biztosítani, hogy e létesítmények sorában könnyen és gyorsan megközelíthető, a helyi közösségek arculatába illő kisebb egységek is találhatóak legyenek, amelyekkel a helyi lakosság azonosulni tud, s amelyeket így saját tulajdonának érezhet, csökkentve ezzel a vandalizmus és a bűnözés esélyeit;

- biztosítani, hogy a közszolgálati sportlétesítmények kiegészítsék a magánszemélyek által finanszírozott vagy kereskedelmi alapokon működő létesítményeket, és hogy a velük kapcsolatos tervek a használókkal konzultálva kerüljenek kidolgozásra és megvalósításra;

- biztosítani, hogy új sportlétesítmények létesítésekor számításba vegyék a jelen és a jövőbeli igényeket, gondoskodni a meglévő és a fejlesztendő városi területek felszereltségéről, figyelembe véve a kihasználtság várható nagyságát, a közlekedési viszonyokat stb.

- lehetőségeket teremteni mind a hagyományos, mind a modern sportok űzésére;

- a már meglévő területeken biztosítani, a jövőben kiépítendőkre pedig megtervezni a szabad térségeket, fás területeket, játszótereket, vizeket és kerékpárutakat, támogatva és ösztönözve ezáltal a felfrissülést szolgáló tevékenységeket.

A sportolás és a fizikai felfrissülés lehetőségeiként szóba jöhetnek: a már meglévő adottságok, így a szabad térségek, játszóterületek, erdős részek, folyók, csatornák, tavak és kiskertek; olyan létesítmények, mint például az igazi vagy műfűvel borított területek, tenisz- és atlétikai pályák; végül épületek, például sportcentrumok, uszodák és fedett jégpályák.

4.8.2. Biztonságos és jól megtervezett sportlétesítményekre van szükség

A városi sportlétesítményeknek összhangban kell állniuk az őket környező épületekkel és a városképpel, tükrözve és megerősítve az adott hely egységes arculatát.

Kialakításuk és az építésükhöz felhasznált anyagok révén vonzónak kell lenniük a közösség minden csoportja számára, lehetővé téve a biztonságos és egészséges használatot.

A létesítmények stílusa és kialakítása meg kell feleljen vezetőik és használóik igényeinek. A jelentősebb sportlétesítményeket, például a futballstadionokat, úgy kell megtervezni, hogy garantálják a nézők biztonságát, ugyanakkor minimálisra csökkentsék a bűncselekmények és az erőszak lehetőségét.

A kiemelt eseményekre épített óriási sportlétesítmények tervezésekor gondolni kell azok későbbi használatára; a sportolóknak szálláshelyet biztosító házakban például lakásokat lehet kialakítani.

4.8.3. Minden városlakónak joga van ahhoz, hogy egyéni lehetőségeihez mérten a maximumig tudja fejleszteni a sportban való jártasságát

Sokan azok közül, akik valamely sportágban már alapvető jártasságot szereztek, szükségét érzik a továbbfejlődésnek, hogy ezzel fenntartsák a sport iránti érdeklődésüket, megőrizzék magukban a büszkeséget és méltóságot, és elérjék a személyes kiteljesedést. Teljesítményük javításával abban a sportágban, amelyben esetleg eljutnak a kiválóságig is, példát mutatnak a kevésbé aktívak számára, sőt vetélkedésre ösztönzik őket, különösen a fiatalabb korosztályt és azokat, akik fogékonyak az ilyen kihívásokra.

A sportot ilyen magas szinten űző emberek profi sportolóként néha megfelelő megélhetést találnak, ezáltal aktívan részt vesznek a helyi gazdasági életben.

A sportteljesítményüket javítani szándékozók eltérő, összetettebb és nagyobb igényekkel rendelkeznek, mint a csupán alapszinten sportolók.

A közhatóságoknak ebből adódóan az a feladatuk, hogy a sportszövetségekkel konzultálva kijelöljenek és megfelelően felszereljenek néhány olyan alapvető sportlétesítményt, amelyek így kielégítik a magas szinten sportolók verseny- és edzésigényeit.

Ezzel párhuzamosan jól megszerkesztett edzési, felkészülési és versenyprogramokra van szükség.

4.9. TÉMA: Kultúra a városokban

Az önkormányzatoknak alapvető szerep jut a művészeti és kikapcsolódási lehetőségek biztosításában, a kulturális tevékenységek előmozdításában és a kulturális demokrácia megteremtésében.

Ennélfogva joguk és módjukban áll, hogy olyan kultúrpolitikát dolgozzanak ki és valósítsanak meg, amely igazodik az adott város specifikus kulturális tradícióihoz és lakosságának kulturális jellegzetességeihez.

Az építészeti alkotások, a nyelv, a képzőművészetek, a zene és az irodalom mind a történelem gazdag tárházának és a város kollektív emlékezetének megjelenési formái, melyekben tükröződnek a különböző életstílusok és társadalmi minták változásai, és amelyek a kulturális örökség és tapasztalat összetevői. A kultúra az a tartomány, amely felöleli egy nép eszméit, irodalmi, tudományos és művészeti hagyományait és ismérveit.

A speciális földrajzi, topográfiai, klimatikus és életfeltételek minden hely kultúráját jellegzetessé teszik, és így lehetségessé válik, hogy a polgárok azonosuljanak egy meghatározott területtel.

A kulturális politika hozzájárulhat a gazdasági és társadalmi fejlődéshez. Tágabb perspektívában szemlélve pedig fontos tényező abban, hogy a városok polgárai egy nagyobb, összefüggő európai kommunikáción és kapcsolatrendszeren belül értsék meg, azonosítsák és értékeljék saját egyéni szerepüket és céljaikat.

ELVEK

4.9.1. Mlnden városi lakosnak joga van a kultúrához

A kultúra mindenkit érint. Nem kezelhető a privilegizált kevesek, vagy egy elit felségterületeként; sokkal inkább olyan eszköznek tekintendő, amely fokozza valamennyi társadalmi csoport kreativitását és képzelőerejét. A kulturális demokrácia egyetemességét az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 27. cikkelye rögzíti.

4.9.2. A városok kulturális fejlődése hozzájárul gazdaságl és társadalml fejlődésükhöz

A kulturális politika elősegítheti a gazdasági fejlődést és a közösségi érzés kialakulását; alapvető eleme a formális oktatásnak, az alapszintűtől a felnőttoktatásig; hatékonyan ösztönözheti a közösség ügyeiben való nyilvános részvételt, valamint elősegítheti a lakosság hátrányos helyzetű csoportjainak szociális regenerálódását. Így tehát a várospolitika egyik kulcsfontosságú eleme; része egy olyan általános politikának, amely a városi élet minőségének javítását és az emberi jogok fokozott érvényesítését célozza.

4.9.3. A kulturális kapcsolat erős kötést teremt a különböző nemzetiségű népek, a különböző régiók és nemzetek között

Az önkormányzatok tudatában kell legyenek annak, hogy városuk kulturális tapasztalatának átadása más városoknak fontos szerepet játszik a külcsönös megértés és tisztelet kialakításában.

4.9.4. A kultúra fejlesztése és a valódi kulturális demokrácia feltételezi az önkormányzatok és a közösségi csoportok, az alapítványi szektor és a magánszektorok közötti széles körű együttműködést

A kultúra fejlesztése nemcsak az önkormányzatok feladata. Törekedniük kell tehát arra, hogy különböző eszközök segítségével - például anyagi ösztönzéssel - az ipari és kereskedelmi szférát is minél jobban bevonják a művészetek és a kulturális alkotótevékenység patronálásába. Maximális támogatásban kell részesíteniük a kulturális újításokra törekvő helyi csoportokat, és feladatokat vagy tevékenységeket kell átruházniuk a közösségi csoportokra is.

4.9.5. A kulturális pluralizmus előfeltétele a kísérletezés és az újítások ösztönzése

A kulturális tevékenység részben annak köszönheti gazdagságát, hogy nem szervezett vagy intézményesített struktúrákon alapul, hanem spontán és újító jellegű.

A kultúra sikeres fejlesztése érdekében figyelembe kell vennünk és tiszteletben kell tartanunk a lakosság specifikus csoportjainak, például a fiataloknak és különösen a bevándorlók közösségeinek sajátos igényeit és a kultúrához való hozzájárulását.

Ennek érdekében az önkormányzatoknak a városi költségvetésből megfelelő összegeket kell juttatniuk a különböző kulturális tevékenységek finanszírozására.

4.9.6. A helyi közösségek számára hasznos lehet, ha az önkormányzat kiegyensúlyozottan támogatja a kulturális turizmust

A kulturális turizmus Európa-szerte növekvő ágazat; a történelmi városok, a kulturális és művészeti események egyre nagyobb számban vonzzák a látogatókat.

Ebből nyilvánvaló előnyök származnak az önkormányzatok számára: nő a prosperitás és a helyi foglalkoztatottság; bővül a lakosság életét kellemesebbé tévő dolgok köre; az építőiparra és a speciális szakmákra nézve pozitív "mellékhatások" jelentkeznek; és mindenekfölött a különböző kultúrák és közösségek egyre inkább megismerik és tisztelik egymást.

Ezeket az előnyöket azonban csak úgy lehet biztosítani, a potenciális negatív hatások pedig csak úgy kerülhetők el, ha a helyi lakosság, a magánszektor, az idegenforgalmi ipar és az önkormányzatok képviselői együtt kidolgozzák a helyi idegenforgalom és a kulturális irányítás tervét.

4.10. TÉMA: Multikulturális integráció a városokban

Az egyén teljes értékű és aktív tagja kell legyen lakóhelyi közösségének: ez az elv minden multikulturális városi társadalom alapköve.

Ezt az elvet azonban gyakran nem tartják tiszteletben. A más országokból bevándorlók közösségeit, csakúgy mint a különböző tradiciójú, kultúrájú és nyelvű kisebbségeket a közösség nem mindig hajlandó elfogadni és integrálni. Az ilyen csoportok számára a városi élet gyakran egyet jelent a társadalmi kirekesztettséggel, a magánnyal, a félelemmel és az alacsony életszínvonallal.

Az önkormányzatoknak ugyan csekély a lehetőségük arra, hogy a kormányszintű bevándorlási politikával kapcsolatban döntéseket hozzanak, az idegenek befogadásában, a várostervezésben, az iskolázásban, a közegészségügyben és politikájuk más területein mégis foglalkozniuk kell a nagymértékű bevándorlásból adódó problémákkal.

A multikulturális integráció kulcsfontosságú tényező abban, hogy a bevándorló közösségek számára javuljon a városban az élet, a helyi önkormányzatok és a városok egésze számára pedig egyszersmind a kulturális és gazdasági gyarapodás egyik forrását jelenti.

A városok számára fontos, hogy vendégszeretően fogadják és magukba olvasszák a különböző kulturális háttérrel rendelkező csoportokat, együttélésre és együttműködésre buzdítsák őket, tudatában annak, hogy ebből a közösség egésze számára előnyök származnak. Ily módon erősödhet az európai polgárság aktív demokrácián alapuló tudata, a közösséghez tartozás érzése és a különböző meggyőződések kifejezésének szabadsága.

ELVEK

4.10.1. A hátrányos megkülönböztetések megszüntetése a várospolitika alapvető feladata

Az önkormányzatoknak törvényi rendelkezéseket kell hozniuk és foganatosítaniuk a diszkriminációval szemben, hogy minden polgárnak -fajra vagy etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül - a közterek és nyilvános helyek (utcák, közlekedési eszközök, üzletek, színházak, mozik stb.), a szakképzési tanfolyamok, az iskolák, a lakáslehetőségek, a kulturális tevékenységek és a városi élet más területei egyenlő mértékben álljanak rendelkezésre.

Ezt olyan testületeknek kell garantálniuk, amelyekben képviseltetik magukat a városi önkormányzatok, az egyes körzetek egyesületei és a különböző közösségek erkölcsvédelmi hatóságai is.

A bevándorlók közösségeinek ezenfelül joguk kell legyen egyesületek létrehozásához érdekeik védelme és kulturális identitásuk érvényesítése céljából.

4.10.2. Az önkormányzatoknak biztosítaniuk kell a bevándorlók részvételét a helyi politlkai életben

A városoknak törekedniük kell arra, hogy átültessék a gyakorlatba azokat az elveket, amelyeket az "Európai konvenció a külföldiek részvételéről a helyi szintű közéletben" rögzít, s amelyek többek között elismerik a meghatározott ideje legálisan a városban élő külföldiek jogát ahhoz, hogy a helyi választásokon választók és választhatók Iegyenek.

Az önkormányzatnak ezenkívül biztosítania kell azt is, hogy a bevándorló közösségek megfelelő módon igénybe vehessék az információszolgáltatást és a tanácsadást.

4.10.3. A városi kulturális és oktatási politikában nincs helye a diszkriminációnak

A másság elfogadása és a tolerancia: ezek az egyenjogú városi élet alapjai.

Ezek foganatosítása érdekében olyan politikára van szükség, amely biztosítja a multikulturális és fajgyűlölet-ellenes, a kisebbségi csoportok eltérő igényeinek elfogadását megtestesítő oktatást; a párbeszédet és a kommunikációt a különböző kultúrák és vallások között; a hit kifejezésének egyenlő lehetőségeit.

4.10.4. A hatóságoknak biztosítaniuk kell a munkához jutás egyenlőségét

A bevándorló közösségeknek biztosítandó munkafeltételekkel kapcsolatban az "Európai konvenció a bevándorló munkások törvényes státuszáról" kimondja az egyenlő bánásmód elvét.

Az egyenlőséget a hatóságoknak állandóan szem előtt kell tartaniuk. Megfelelő intézkedésekkel szükséges többek között támogatni, hogy a hátrányos helyzetű csoportok vállalatokat, cégeket és másfajta gazdasági egységeket hozhassanak létre; biztosítani, hogy a városban élő külföldiek állást vállalhassanak a közszolgálati és a félig közszolgálati szektorokban. Különös hangsúlyt kell kapnia az illegális foglalkoztatás felszámolásának; ennek érdekében fontos kiegészíteni és megerősíteni a szabályozókat, hatékonyabban működtetni az ellenőrzési mechanizmusokat, és ösztönözni a munkaadókat arra, hogy adjanak munkalehetőséget a hátrányos helyzetű csoportoknak.

4.10.5. A multikulturális integráció magában foglalja a bevándorló közösségek teljes integrációját a társadalmi és fizikai városi környezetbe

A lakásépítési programoknak, a rehabilitációs tervezeteknek és a közcélú létesítményeknek olyan irányban kell hatniuk, hogy ne alakuljanak ki társadalmi és etnikai gettók, biztosítaniuk kell a lakosság vegyes összetételét, és nyitottságot kell mutatniuk a különböző kisebbségek, kultúrák és életstílusok igényei és szokásai irányában.

4.11. TÉMA: Egészség és egészségügy a városokban

A városoknak egyedülálló lehetőségük és szerepük van az egészség javításában és megőrzésében. Az egészség legfőbb meghatározói közé tartozik az emberek fizikai és társadalmi környezete, valamint életstílusuk jellege.

A városi hatóságok célja az kell legyen, hogy a városi élet minden vonatkozásában olyan politikát támogassanak és valósítsanak meg, amely előmozdítja az egészséget.

Különösen fontos a politikai elkötelezettség vállalásával feltárni és csökkenteni az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségeket; elismerni a hátrányos helyzetű csoportok speciális egészségügyi igényeit és szükségleteit; és a szektorok közötti együttműködés segítségével olyan környezetet teremteni, amely elősegíti az egészségesebb életmódot - vagyis elérni azt, hogy az egészségesebb választás egyben a könnyebb választás is legyen.

Úgyszintén különösen fontos olyan szociális feltételeket teremteni, amelyek lehetővé teszik, hogy az emberek mind egyénileg, mind közösségileg gondoskodjanak önmagukról, valamint általános gondoskodást nyújtsanak a betegeknek és a balesetet szenvedőknek.

ELVEK

4.11.1. A városi környezetnek olyannak kell lennie, hogy előmozdítsa minden polgár jó egészségét

Ennek érdekében szükséges a városi környezettel foglalkozó átfogó politika kidolgozása; a hulladékok kezelésének megoldása és a levegő-, víz-, valamint a felszíni és mélységi talajszennyezés ellenőrzése; a zajártalom ellenőrzése és csökkentése; a veszélyes hulladékok teljes megsemmisítése; védelmi intézkedések meghozatala a természetes vagy épített környezetet fenyegető természeti katasztrófák esetére; a legkényesebb helyzetű városi területek és lakossági csoportok állandó megfigyelése; speciális lehetőségek megteremtése a mozgássérültek részére; a közösségi fejlődés és a társadalmi megújulás általános támogatása.

4.11.2. A jó egészség biztosításának egyik fő tényezője az emberek megbízható és folyamatos ellátása az alapvető igényeiket kielégítő javakból

A fejlődéshez és az életben maradáshoz nélkülözhetetlen javak megszerzése tekintetében a városi környezet függő helyzetet teremt az emberek számára. Elengedhetetlen, hogy e javak hozzáférhetőek legyenek, egyenlően kerüljenek elosztásra, és ne okozzanak plusz feszültséget a fogyasztóknak.

Ennek érdekében szükséges mindenki számára megszervezni az egészséges és biztos ivóvízellátást; felügyelni a nem tartós fogyasztási cikkek ellátását és elosztását; ellenőrizni az élelmiszerek minőségét és részletes szabályozókat életbe léptetni az élelmiszerek gyártásával kapcsolatban, valamint az olyan helyek tisztítására vonatkozóan, ahol élelmiszert fogyasztanak; pontos irányelveket rögzíteni, amelyek biztosítják a főbb közhasznú infrastrukturális ellátás és elosztás elsőbbségét.

4.11.3. Az önkormányzatoknak ösztönözniük kell a közösségi alapon történő egészségügyi kezdeményezéseket és részvételt

Az egészséges társadalom lehetővé teszi, hogy az emberek mind egyénileg, mind közösen gondoskodjanak önmagukról, valamint általános gondoskodást nyújtsanak a betegeknek és a balesetet szenvedőknek.

Ebből a célból körzeti szintű, decentralizált egészségügyi ellátást szükséges biztosítani; aktív támogatásban részesíteni a közegészségügyért tevékenykedő önkéntes szervezeteket és csoportokat; biztosítani, hogy a polgárok részt vegyenek az egészségügyi ellátás igazgatását végző tanácsadói és döntéshozói testületek (a közösségek egészségügyi ellátásáért felelős részlegek, a kórházakat és klinikákat irányító bizottságok stb.) munkájában; fejleszteni a szakemberek és az önkéntes dolgozók képzését a közösségi egészségügyi ellátás terén.

4.11.4. A városi egészségügy, mint nemzetközi fontosságú kérdés, magában foglalja a városi tennivalók összehangolását a nemzetközi programokkal

A városok közötti nemzetközi kommunikáció kiemelt célkitűzése lehetővé tenni az egyes városok számára, hogy a tapasztalat- és információcsere útján újszerű közegészségügyet alakítsanak ki; hogy meghatározzák a közös cselekvés módjait; hogy törvényesítsék az egészségügyi kezdeményezéseket és fejlesszék a kifejezett politikai elkötelezettséget.

A városokat ösztönözni kell tehát arra, hogy csatlakozzanak a nemzetközi környezetvédelmi-egészségügyi mozgalmakhoz, mindenekelőtt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) "Egészséges Városok" elnevezésű programjához, amelynek alapja az "Egészséget Mindenkinek" stratégia és a "Helyi szintű környezetvédelem és egészségügy európai chartája".

4.12. TÉMA: Polgári részvétel, városirányítás és várostervezés

"A helyi önkormányzat európai chartája" körvonalazza a helyi autonómia és az ennek megvalósulásához szükséges helyi pénzügyi politika elveit. Az önkormányzatok számára ez a dokumentum kell, hogy alapul szolgáljon a polgári részvétellel és a helyi demokráciával kapcsolatos elképzeléseik meghatározásakor.

A helyi demokrácia elve nélkül a városokban bizonytalanná válik az emberi jogok érvényesítésének lehetősége.

A fizikai, szociális és érzelmi igények kielégítése csak a hivatalos irányítás és a városi közösség egyes tagjai között folytatott nyílt párbeszéd útján érhető el és tartható tiszteletben.

A város irányításának ennélfogva úgy kell folynia, hogy biztosítsa, hogy az érintetteket tájékoztatják minden olyan javasolt adminisztratív lépésről vagy döntésről, amely jelentős mértékben kihat jogaikra és vagyoni helyzetükre, véleményüket kikérik, és így aktív szerepet juttatnak nekik a döntéshozás folyamatában.

Az irányítás semelyik szintjén sem szabad olyan lépést tenni, amelynek következményei a szándékoltnál több embert érinthetnek, vagy más területekre is átnyúlhatnak. Amennyiben ilyesmi mégis megtörténik, úgy az ügynek az irányítás eggyel magasabb szintjére kell kerülnie, hogy itt az átfogó összefüggésrendszerhez igazodó döntések születhessenek.

Ennek az átfogó szemléletnek kell felváltania a városirányítás jelenlegi vertikális rendszerét, az általa kitermelt elszigetelt szektorok sorát, amelyek a különböző városi funkciók szerint jöttek létre, és amelyeket áthághatatlan adminisztratív határok választanak el egymástól.

A jelenlegi városirányítást a polgárok gyakran érthetetlennek, időrablónak és gazdaságtalannak tarják.

ELVEK

4.12.1. A városi polgárok részvételét a helyi politikai életben a szabad és demokratikus képviselőválasztáshoz való jognak kell garantálnia

A polgárok azon jogának gyakorlását, hogy részt vehessenek a helyi politikai életben, mindenekelőtt és legfőképpen az biztosítja, hogy a döntéshozói hatalmat átruházzák választott képviselőkre, akik ezáltal felhatalmazást nyernek e hatalom gyakorlására, valamint elvek, programok és tervek megvalósítására az adott területen élő polgárok jóléte érdekében.

Ehhez olyan feltételeket kell teremteni, amelyek közepette a politikai pártok kialakulhatnak és megfelelően működhetnek; biztosítani kell minden embernek, férfinak és nőnek egyaránt a jogot ahhoz, hogy részt vehessen a helyi politikai képviselők megválasztásában, származáson, társadalmi pozíción vagy anyagi helyzeten alapuló mindenfajta megkülönböztetés nélkül.

4.12.2. A polgárok hatékonyan vegyenek részt a helyi politikai életben a helyi politikai és adminisztratív struktúra minden szintjén

Mivel a helyi képviselők megválasztásukkor nem kapnak részletes, a hivatali idejük alatt felmerülő valamennyi ügyre szóló mandátumot, az egyes ügyekkel kapcsolatban rendszeres időközönként érintkezniük kell választóikkal. Ezen felül az önkormányzatok dolgozói között tendencia mutatkozik arra, hogy - a hosszú távra szóló megbízás és a biztos munka tudatában - a választott politikai képviselőkkel való kapcsolataikban bizonyos fokú autonómiára tegyenek szert; a lakosságnak tehát részt kell kapnia az adminisztráció gépezetének és működési mechanizmusának ellenőrzésében.

Ehhez az szükséges, hogy a helyi érdekcsoportok elismerést nyerjenek, és intézményesítsék a polgári részvételt a helyi politikai életben (biztosítva, hogy képviselik a polgárokat a végrehajtó hatalomnak közvetlenül felelős bizottságokban és testületekben), valamint az adminisztrációs gépezet működésében (ellenőrzői testület, panaszirodák, ombudsman).

Népszavazást kell kiírni, ha olyan új és különleges problémákban vagy irányelvekben kell dönteni, amelyekre a választott helyi képviselők általános mandátuma nem terjed ki.

4.12.3. A polgároknak joguk van ahhoz, hogy a közösség jövőjét érintő minden főbb terv kapcsán véleményt nyilváníthassanak

A polgárok a helyi demokrácia gyökerei. A közösség fejlesztésében és irányításában a választott képviselők és önkormányzati tisztségviselők partnerei. Ahhoz, hogy gyakorolhassák eme kötelezettségeiket, informálni kell őket az általuk választott képviselők és a tisztségviselők áital kidolgozott fontosabb tervekről.

Minden olyan konzultáció eredményének, amelynek tárgya a legtágabb értelemben vett városi környezetet érintő valamely tervezet, hozzáférhetőnek kell lennie a választott képviselők, a terv kidolgozói és a nyilvánosság tagjai számára betekintés céljából.

Ennek érdekében fejleszteni kell a nyilvános konzultációk formális procedúráit; garanciákat biztosítani a részrehajlás kizárására; szabadon hozzáférhetővé tenni minden nyilvános dokumentumot; a kivitelezés helyszínén közzétenni minden tervezetet; megjelentetni egy, a helyi érdekeltségű híreket tartalmazó hivatalos lapot; lehetővé tenni, elismerni és fokozni az önkéntes szervezetek szerepét, amelyek a helyi önkormányzat és a lakosság közötti távolságot áthidalhatják.

4.12.4. A városirányítás és -tervezés alapjául maximális mennyiségű, a város jellegzetességeire és különleges sajátosságaira vonatkozó információ kell, hogy szolgáljon

Minden városnak megvan a maga identitása, amelyet őriznie kell és kifejezésre kell juttatnia. A város regionális kapcsolatrendszere, földrajzi fekvése, lakossága; kiterjedése, hátországa, időjárása, formája, arculata, gyökerei, történelme, funkciója - mindezek a tényezők megkülönböztetik őt más városoktól.

A prioritások meghatározása és a javaslatok megtétele nem egyetlen szakmai vagy bármilyen más egység ügye, és nem bízható a véletlenre sem. Az ilyen döntéseknek folyamatosan korszerűsített elemzéssorozatra kell alapulniuk, amely átfogja a város különleges sajátosságait, potenciálját, tevékenységeit, fejlesztési kapacitásait és erőforrásait.

A városfejlesztési mintákat és a városi irányelveket megbízhatóbban és nagyobb bizalmat keltve lehet kidolgozni, ha előzőleg alaposan felmérik a teljes érintett területet, valamint megállapítják és behatárolják a változtatások reális lehetőségeit.

Egy ilyen elemzésnek tartalmaznia kell az emberi képességek, a földrajzi és topográfiai jellemzők felmérését, figyelembe kell vennie annak szükségességét, hogy ezek biztosítsák az egyéni kibontakozást, és hogy egyensúly teremtődjék az egyéni szabadság és a közösség javát szolgáló beruházások - egyfelől az egészség, a biztonság, a kulturális és művészeti színvonal emelése, másfelől pedig a növekedés és fejlődés előmozdítása - között.

A leküzdendő akadályok felmérésének legjobb módja bevonni a tervezésbe mindazokat, akiket annak megvalósítása egyénileg vagy közösségileg érint.

4.12.5. A helyi politikai döntéseknek a szakemberek csoportjai által irányított városi és regionális tervezésen kell alapulniuk

A helyi politikai döntéseknek átfogó és naprakész információkon, valamint olyan átgondolt és sokféle választási lehetőségen kell alapulniuk, amelyeket a városi és regionális tervezést végző szakemberek csoportjai terjesztenek elő.

A várostervezés a szakemberek és elemzők által végzett tudományos tevékenység, amelynek célja kidolgozni a városon belüli fizikai, társadalmi, gazdasági és környezeti struktúrákat alakító terveket, programokat vagy stratégiákat. Alapjául kell, hogy szolgáljon az egyensúly, a növekedés és megőrzés közötti egyensúly, továbbá a fenntartható fejlődés elve és a konfliktusok megoldása.

Ezt a tervezést mindig kiegészíti az értékelés folyamata, azaz egyfelől annak vizsgálata, hogy a javaslatokban foglaltak érdemesek-e a megvalósításra, másfelől pedig annak utólagos ellenőrzése és elemzése, hogy az előrejelzések és a döntések helyesnek bizonyultak-e. Ez az értékelés eldöntheti, hogy az adott tervezet megvalósítható-e, politikailag elfogadható-e, és megfelel-e a politika magasabb szintjeinek.

4.12.6. A döntéshozási folyamat végén születendő politikai döntéseknek lényegbevágónak és érthetőnek kell lenniük

Miután összegyűjtötték a múltra vonatkozó adatokat, felmérték a technikai akadályokat és megoldásokat, (ahol lehetett) szimultációs tesztekkel megvizsgálták a jövőbeli alternatívákat, tanulmányozták a gazdasági feltételeket és biztosították az erőforrásokat, nem marad más hátra, mint hogy a politikai hatóságok meghozzák a döntést. Ennek a döntésnek lényegbevágónak és érthetőnek kell lennie, hogy motiválja és inspirálja a közösséget.

4.12.7. Az önkormányzatoknak biztosítaniuk kell a fiatalság részvételét a helyi közösségek életében

Az önkormányzatoknak biztosítaniuk kell, hogy a jövő polgárai már egészen fiatal kortól kezdve lehetőséget kapjanak a helyi közösségi életben való részvételre, összhangban azokkal az elvekkel, amelyeket a "Charta a fiatalok részvételéről a városi és regionális életben" rögzít.

Ez a részvétel döntő tényező mind a társadalmi kohézió biztosítása szempontjából, mind abban, hogy a fiatalokban kialakuljon a demokratikus intézmények és szervezetek iránti elkötelezettség.

Ennek érdekében körültekintő helyi ifjúságpolitikára van szükség, amelynek alapja az egyenlő lehetőségek biztosítása, valamint a fiatalok speciális igényeire összpontosító szektorális stratégiák - így a foglalkoztatást, lakáskérdést, környezetvédelmet, kultúrát, szabadidőt, oktatást, képzést és egészségügyet érintő egyes stratégiák - következetes összekapcsolása.

4.13. TÉMA: Gazdasági fejlődés a városokban

A munkához való jog a közösség minden dolgozó korú tagjára vonatkozik, amellyel élve saját igyekezete révén részesülhet mindannak gyümölcséből, amit a város kínál. A várost használók ennek az elvárásnak megfelelően azt igénylik a helyi önkormányzatoktól, hogy az más kormányzati testületekkel és a magánszektorral karöltve elősegítse és ösztönözze a foglalkoztatás biztosítását, kiváltképp a munkába állni szándékozó fiatalok számára. Az önkormányzatokra a gazdásági lehetőségek megteremtésének feladata hárul, amely magában foglalja a vállalkozások támogatását és a gazdasági fejlődésre nézve kedvező feltételek kialakítását is.

A városok jelentős szerepet játszanak az egyes országok gazdasági életében; önálló gazdasági bázissal rendelkeznek a termelésben, az elosztásban, a cserében és a fogyasztásban. A város gazdasági fejlődése elengedhetetlen, ha hozzá akar járulni használói (az ott lakók, a munka vagy bevásárlás céljából odautazók, a bel- és külföldi turisták) életszínvonalának emeléséhez.

A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan szükség van a társadalmi fejlesztésre, a környezet védelmére és egyéb olyan intézkedésekre, amelyek általában javítják az élet minőségét a városokban.

ELVEK

4.13.1. Az önkormányzatoknak biztosítaniuk kell a hozzájuk tartozó közösségek gazdasági fejlődését

Az önkormányzatok hagyományosan úgy tekintették saját szerepüket, mint amelynek lényege bizonyos városi közszolgáltatások biztosítása, adminisztrációja és irányítása, általában a központi kormányzattal közösen fedezett bevételekből finanszírozva.

A városok megváltozott jellege és a várost használók megváltozott igényei azonban egyre inkább arra késztetik a városi önkormányzatokat, hogy a városokat a gazdasági változás és fejlődés eredőinek, ennek megfelelően pedig a termelés, az elosztás, a csere és a fogyasztás gazdasági szerveződéseinek tekintsék.

4.13.2. A gazdasági és a társadalmi fejlődés elválaszthatatlanul összefügg

Nyilvánvaló összefüggés áll fenn aközött, ahogyan a város használói gazdasági tevékenységüket folytatják és aközött, ahogyan e munka eredményét felhasználják életük nem gazdasági vonatkozású területein (szabadidő, kultúra, vallás stb.).

Az önkormányzatoknak ennélfogva nemcsak az élet színvonalával, de az élet minőségével is foglalkozniuk kell.

A növekedés következményeit nem csupán gazdasági szempontok szerint kell felmérni, hanem figyelembe kell venni e növekedésnek az emberi környezetre gyakorolt hatásait is.

A szocio-ökonómiai fejlesztési tervekben és a városirányításban az egyén önfejlesztő tevékenysége a legfontosabb elem. Szükséges tehát, hogy figyelembe vegyék az egyének élete folyamán jelentkező különböző igényeket.

A fenntartható fejlődés, vagyis a gazdasági fejlődés, a környezetvédelem és a társadalmi javulás közötti hármas egyensúly megteremtése a városok gazdasági növekedésének Iegátfogóbb célkitűzése kell legyen.

4.13.3. Gazdasági és társadalmi tekintetben a város része az őt környező régiónak vagy "hátországnak"

Terveik, stratégiáik, irányelveik, javaslataik és programjaik előkészítése során az önkormányzatoknak meg kell vizsgálniuk városaik kapcsolatrendszerét a régión belül.

Erre abból a célból van szükség, hogy számításba vegyék más települések önkormányzatai által kidolgozott, az övékkel konkuráló vagy azokat kiegészítő terveket, és felmérjék az együttműködés lehetőségeit, például az erőforrások (víz, ásványi kincsek stb.) közös kihasználása terén; ugyanez szükséges továbbá ott, ahol az egyik törvényhatósági egység lakói egy másiknak a szolgáltatásaiban dolgoznak vagy azokat használják; vagy ahol egy adott terület szükségleteinek kielégítése csak egy másik terület természeti vagy ember-alkotta erőforrásaira támaszkodva lehetséges.

Ez magában foglalja a munkakapcsolatok kialakítását más, szintén önkormányzati fennhatóság alá tartozó területekkel; az igazgatás azon magasabb szintjével, amelyek tervezési munkája egy nagyobb területet fog át.

4.13.4. A gazdasági növekedés és fejlődés feltétele az olyan infrastruktúra, amely kellőképp biztosítja e növekedés alapjait, fenntartását és fokozását

Minden növekedéshez szükséges a megfelelő háttérinfrastruktúra: a szállítás, a távközlés, a közszolgáltatások, a szociális és kommunális létesítmények stb. Az ezekről való gondoskodás hagyományosan a hatóságok feladata, hiszen nagyrészt ők biztosítják azt az infrastruktúrát, amely nélkül a város nem képes fennmaradni.

Az önkormányzatoknak kötelessége tehát, hogy megállapítsák a mindenkori infrastruktúrában mutatkozó bármilyen hiányosságokat, és hogy a szocio-ökonómiai fejlesztésre vonatkozó valamennyi tervükben, illetve az azzal kapcsolatos irányelveikben, javaslataikban, stratégiáikban és programjaikban gondoskodjanak azok orvoslásáról.

4.13.5. A magán és a hatósági szektorok közötti együttműködés a városok gazdasági növekedésének és fejlődésének fontos összetevője

A deregulációra törekvő kapitalista és a piac kiterjesztését célul tűző volt szocialista országokban egyaránt mindenütt átalakítják az állami irányítás és a piacgazdaság viszonyát.

Az önkormányzatok tevékenységében ez többek között úgy jelentkezik, hogy megpróbálják bevonni a magánszektort a közcélú feladatok elvégzésébe, a közszolgáltatások terén pedig lehetővé teszik a versenyt.

Az infrastruktúráról való gondoskodás hagyományosan a hatósági szektor kötelessége. Tekintve azonban, hogy az infrastruktúra nagyban szolgálja más szektorok érdekeit is, továbbá hogy az önkormányzatoknak nem mindig áll módjában az infrastruktúrának a gazdasági fejlődés megkövetelte fejlesztéseit végrehajtani, megfontolás tárgyává kell tenni az infrastruktúra biztosítására vonatkozó kötelezettségek újrafelosztását.

E téren szükséges a magánszektorral való együttműködés, különösen a képzési és oktatási programokat illetően, továbbá a szociális létesítmények biztosítása, valamint a belvárosi területek közös erővel történő megújítása is.

C) A HELYI REGIONÁLIS KÖZHATÓSÁGOK ÁLLANDÓ KONFERENCIÁJA ÁLTAL ELFOGADOTT, VÁROSI KÉRDÉSEKRE VONATKOZÓ HATÁROZATOK ÉS ÁLLÁSFOGLALÁSOK

5. Határozat (1957) - tárgya: a városi tanácstagok felkérése az önkormányzatok közötti látogatások megtervezésében való részvételre

11. Határozat (1958) - tárgya: az önkormányzatok és a lakásprobléma Európában

23. Határozat (1962) - tárgya: a helyi és regionális gazdasági és ipari expanziót elősegítő pénzügyi intézkedések

27. Határozat (1962) - tárgya: az önkormányzatok részvétele a Tiszta Levegő Kampányban

29. Határozat (1962) - tárgya: a helyhatóságok közötti cserekapcsolatok és kétoldalú együttműködések

30. Határozat (1962) - tárgya: az Egyesült Városok Szövetsége

42. Határozat (164) - tárgya: a regionális tervezés és a város és vidék közötti egyensúly fenntartásának problémája

44. Határozat (1964) - tárgya: a regionális tervezés és a régi épületek és történelmileg vagy művészetileg fontos helyek fejlesztése

49. Határozat (1964) - tárgya: a külföldi munkások letelepedése a tagországokon belüli helyi közösségekben

56. Határozat (1966) - tárgya: az önkormányzatok felelőssége a szabadidő hasznos eltöltésének társadalmi megszervezésében

57. Határozat (1966) - tárgya: a helyhatóságok közötti kapcsolatok

59. Határozat (1968) - tárgya: a városi koncentráció költségei és a nagyobb városok és városi területek felszerelésének finanszírozása

61. Határozat (1968) - tárgya: a helyhatóságok közötti kapcsolatok

62. Határozat (1968) - tárgya: a bevándorló munkások letelepedése idegen helyi közösségekben

64. Határozat (1968) - tárgya: a helyi autonómia elveinek deklarációja

65. Határozat (1970) - tárgya: a helyi és regionális önkormányzatok szerepe a megóvás politikájának megvalósításában, valamint a régi épületek és a történelmileg vagy művészetileg fontos helyek felújításában

69. Határozat (1972) - tárgya: egy Európai Városközi Ügynökség felállítása tapasztalat- és információcsere céljából

73. Határozat (1972) - tárgya: a polgárok, a helyi önkormányzatok és a régiók részvétele az európai regionális tervezésben

78. Határozat (1974) - tárgya: az önkormányzatok tevőleges szerepe a jelenkori társadalom embere környezetének védelmében és javításában

85. Határozat (1976) - tárgya: a szükséges intézkedések a bevándorló munkások támogatására a lakás, a gyerekek iskoláztatása és a polgári és politikai jogok tekintetében

86. Határozat (1976) - tárgya: a helyi demokrácia konfrontációja a modern irányítás technikáival és problémáival

87. Határozat (1976) - tárgya: egy európai információs központ létesítése a helyi és regionális önkormányzatok számára

88. Határozat (1977) - tárgya: a helyi és regionális önkormányzatok szerepe és felelőssége a gazdasági és foglalkoztatási politikában

92. Határozat (1977) - tárgya: a szükséges intézkedések a helyi és regionális önkormányzatokat érintő ügyekre vonatkozó dokumentációk, információk és tapasztalatok cseréjének javítására

94. Határozat (1977) - tárgya: a bevándorló munkások lakásfeltételei Európában

101. Határozat (1978) - tárgya: az egyének részvétele a helyi közéletben

102. Határozat (1978) - tárgya: a helyi és regionális hatóságok jogköre és kötelezettségei a polgári védelemben és a határvidékeken bekövetkező katasztrófák esetén nyújtandó kölcsönös segítséget illetően

105. Határozat (1979) - tárgya: a közhasznú erőforrások felosztása az állam és a helyi és regionális önkormányzatok között, illetve annak fejlesztése

112. Határozat (1979) - tárgya: a helyi és regionális önkományzatok közötti testvérkapcsolatok eddigi eredményei és jövőbeli kilátásai

116. Határozat (1980) - tárgya: a helyi és regionális önkormányzatok tevőleges szerepe a környezetvédelemben, az atomenergia fejlődésével összefüggésben

126. Határozat (1981) - tárgya: a helyi önkormányzat elvei

130. Határozat (1982) - tárgya: a földspekuláció

131. Határozat (1982) - tárgya: a helyi és regionális önkormányzatok dolgozóinak státusza és képzése

137. Haiározat (1983) - tárgya: a városi agglomerációkat és a szomszédos közösségeket átfogó regionális intézmények

142. Határozat (1983) - tárgya: a választott helyi és regionális képviselők státusza és munkafeltételei 144. Határozat (1983) - tárgya: a városokban élő fiatalok

151. Határozat (1984) - tárgya: "Ha az erdők meghalnak, a városok nem tudnak lélegezni: a helyi és regionális önkormányzatok tevőleges szerepe"

153. Határozat (1984) - tárgya: az európai helyi és regionális önkormányzatok hitelfelvétele

163. Határozat (1985) - tárgya: a biztonság Európa városaiban

167. Határozat (1985) - tárgya: az "Európai konferencia a helyi és regionális önkormányzatok dolgozóinak problémáiról"

168. Határozat (1985) - tárgya: a helyi és regionális önkormányzatok dolgozóira vonatkozó elvek deklarációja

170. Határozat (1986) - tárgya: a közlekedéstervezés: Hogyan teremthető egyensúly a közgazdaságtan és az ökológia között?

171. Határozat (1986) - tárgya: "Régió, környezet és részvétel"

174. Határozat (1986) - tárgya: az önkormányzatok újjászervezése Európában: modernizáció és adaptáció

175. Határozat (1986) - tárgya: helyi pénzügyek

179. Határozat (1986) - tárgya: a nők részvétele a helyi és regionális demokratikus életben

180. Határozat (1986) - tárgya: erőszak és bizonytalanság a városokban: a helyi stratégiák szerepe 186. Határozat (1988) - tárgya: szociális lakáspolitika

187. Határozat (1988) - tárgya: "A helyi önkormányzat európai chartája" és az Európai Közösségek

191. Határozat (1988) - tárgya: a városi közlekedés Európában

194. Határozat (1988) - tárgya: a falusi hatóságok struktúrái, irányítása és pénzügyei

198. Határozat (1989) - tárgya: a helyi pénzügyek Európában és 1993

199. Határozat (1989) - tárgya: a szabad önkormányzat: dereguláció, hatékonyság és demokrácia

205. Határozat (1989) - tárgya: a városi bizonytalanság csökkentése Európában

206. Határozat (1989) - tárgya: egészség a városokban

207. Határozat (1989) - tárgya: légszennyezés a városokban

208. Határozat (1989) - tárgya: az önsegélyezés és a közösségfejlesztés a városokban

209. Határozat (1989) - tárgya: a jobb életfeltételek megteremtése a városokban: együttműködés a helyi önkormányzatok, az építész és a közösség között

6. sz. Állásfoglalás (1957) - tárgya: a helyi autonómia védelme és fejlesztése

9. sz. Állásfoglalás (1958) - tárgya: az európai eszme népszerűsítésének előmozdítása a helyhatóságok közötti cserekapcsolatok révén

11. sz. Állásfoglalás (1958) - tárgya: a helyi önkormányzatok és a lakásprobléma Európában

12. sz. Állásfoglalás (1958) - tárgya: a helyi önkormányzatok és a lakásprobléma Európában

14. sz. Állásfoglalás (1960) - tárgya: a városi túlnépesedés visszafordítása

15. sz. Állásfoglalás (1962) - tárgya: az Európa Tanács fellépése a helyi autonómia érdekében

D) A HELYI ÉS REGIONÁLIS KÖZHATÓSÁGOK ÁLLANDÓ KONFERENCIÁJA ÁLTAL SZERVEZETT VAGY SZPONZORÁLT NEMZETKÖZI VÁROSÜGYI KONFERENCIÁK

a) Konferencia "Erőszak és bizonytalanság a városokban: a helyi stratégiák szerepe" címmel; Strasbourg, 1986. szeptember 15-16.

b) Konferencia "Helyi stratégiák a városi bizonytalanság csökkentésére Európában" címmel; Barcelona, 1987. november 17-20.

c) Konferencia "A városi környezet javítása Európában és Amerikában: a közszféra és a magánszektor együttműködésének szerepe" címmel; Indianapolis, 1988. január 27-29.

d) Konferencia "Egészség a városokban - új közegészségügyi stratégiák a helyi önkormányzatok számára" címmel; Bécs, 1988. május 24-26.

e) Szimpózium "A légszennyezés ellenőrzése Európa nagyvárosaiban" címmel; Winterthur, 1988. október 5-7.

f) Konferencia "Jobb életfeltételek megteremtése a városokban: együttműködés a helyi önkormányzat, az építész és a közösség között" címmel; Strasbourg 1988. október 18-20.

g) Konferencia "Örökség és a városok sikeres megújhodása" címmel; Halifax, 1988. október 24-27. h) Konferencia "A városok és metropoliszok perifériái" címmel; Taormina, 1988. november 2-7.

i) A Történelmi Városok Hatodik Európai Szimpóziuma "A történelmi városok és a turizmus" címmel; Cambridge, 1989. szeptember 20-22.

j) Konferencia "A városfejlesztés irányítása: Észak és Dél szolidaritása" címmel; Lisszabon, 1989. október 18-20.

k) Konferencia "Európai városok: stratégiák és programok" címmel; Strasbourg, 1990. június 6-8.

I) Meghallgatás a "crack" nevű kábítószer előfordulásáról az észak-amerikai és európai városokban; Strasbourg, 1990. november 14.

m) Konferencia "Helyi gazdasági fejlődés Európában" címmel; Blackpool, 1991. május 8-10.

n) A Történelmi Városok Hetedik Európai Szimpóziuma "Egyensúlyteremtés a történelmi megóvás és a városfejlesztés között" címmel; Isztambul, 1992.szeptember 16-18.

E) AZ EURÓPAI VÁROSI CHARTA ELVEINEK ÖSSZEFOGLALÁSA AZ EGYES FEJEZETEK SZERINT

1. Közlekedés és mobilitás

ELVEK

1. Alapvető fontosságú, hogy a közlekedés, ezenbelül is különösen a magángépkocsi-forgalom csökkenjen.

2. A mobilitást oly módon kell megszervezni, hogy elősegítse a lakható város fenntartását és lehetővé tegye, hogy a közlekedés különböző formái egymás mellett létezzenek.

3. Az utcának ismét társadalmi színtérré kell válnia.

4. Erőteljes és kitartó oktatási és képzési tevékenységre van szükség.

2. Környezet és természet a városokban

ELVEK

1. A hatóságok feladata következetes és ésszerű módon gondozni és kezelni a természeti és energiaforrásokat.

2. A helyi önkormányzatoknak saját környezetvédelmi stratégiát kell kidolgozniuk.

3. Az önkormányzatoknak védeniük kell a természetet és a zöld területeket.

4. A természetvédelem fontos tényező a közösségi aktivitás és büszkeség fejlesztésében.

3. A nagyvárosok fizikai formája

ELVEK

1. Meg kell óvni a városközpontokat, mint az európai kulturális és történelmi örökség fontos szimbólumait.

2. A szabad területek fenntartása és gondozása a városfejlesztés szerves része.

3. Az építészeti tevékenység és fejlesztés a városkép lényeges tényezői.

4. Minden embernek joga van ahhoz, hogy egészséges, biztonságos, nyugodt, kellemes és ösztönző hatású környezetben éljen.

5. Egy város vitalitása a kiegyensúlyozott lakóhelyi lehetőségek és a városközpont lakóhely jellegének fenntartásán múlik.

4. A városok építészeti őröksége

ELVEK

1. A városi örökség megőrzése gondosan kidolgozott törvényi keretet igényel.

2. Tájékoztatási stratégiát kell kidolgozni a városi örökség megőrzésének érdekében.

3. Megfelelő és gyakran újonnan kidolgozandó pénzügyi mechanizmusokra és együttműködési formákra van szükség.

4. Alapvető fontosságú a speciális mesterségek és technikák fenntartása, esetenként újjáélesztése.

5. A városi örökség legyen a modern élet szerves része, az általános tervezés fontos eleme.

6. A városi örökség megóvása a gazdasági fejlődés ösztönzőjévé válhat.

5. A lakás

ELVEK

1. A városlakóknak joguk van a háborítatlan magánélethez.

2. Minden embernek és családnak joga van a biztonságos és higiénikus lakáshoz.

3. Az önkormányzatoknak biztosítaniuk kell a sokféle lakáslehetőséget, a választékot és a mobilitást.

4. A leghátrányosabb helyzetű személyek és családok jogait a piaci erők önmagukban nem tudják biztosítani.

5. Az önkormányzatoknak gondoskodniuk kell az elérhető lakásvásárlási lehetőségekről és a lakásbérlet biztonságának megteremtéséről.

6. A régebbi lakások újjáépítését nem szabad a meglévő társadalmi összetétel rovására elvégezni.

6: Biztonság és bűnmegelőzés a városokban

ELVEK

1. A biztonság megteremtését és a bűnözés megakadályozását célzó következetes politikának a megelőzésen, a törvények betartásán és a kölcsönös támogatáson kell alapulnia.

2. A városi biztonságpolitikának naprakész átfogó statisztikákra és információkra kell épülnie.

3. A bűnmegelőzés a közösség minden tagjának ügye.

4. A városi biztonságpolitika hatékonyságának feltétele a rendőrség és a helyi közösség szoros együttműködése.

5. Szükséges a helyi kábítószer-ellenes politika kidolgozása és alkalmazása.

6. Programok szükségesek a visszaesés megakadályozására és a börtönbüntetés alternatíváinak kidolgozására.

7. A károsultak támogatása a helyi biztonságpolitika kulcsfontosságú eleme.

8. A bűnmegelőzésnek prioritást kell élveznie és ennek megfelelően megnövelt pénzforrások felett kell rendelkeznie.

7. A hátrányos helyzetű és mozgássérült emberek a városokban

ELVEK

1. A városokat úgy kell kialakítani, hogy minden lakos akadálytalanul eljuthasson bárhová.

2. A hátrányos helyzetű és mozgássérült embereket érintő irányelveknek nem túlzott védelmükre, hanem a társadalomba való integrációjukra kell törekedniük.

3. Alapvető fontosságú a hátrányos helyzetű vagy kisebbségi csoportokat képviselő egyesületek közötti illetve a velük való együttműködés.

4. A lakóházaknak és a munkahelyeknek igazodniuk kell a hátrányos helyzetűek és a mozgássérültek szükségleteihez.

5. Az utazás, az egyéni és a tömegközlekedés lehetősége nyitva kell, hogy álljon minden ember előtt.

8. Sport és a szabadidő hasznos eltöltése a városokban

ELVEK

1. Minden városlakónak joga van részt venni a sport- és a felüdülést célzó tevékenységekben.

2. Biztonságos és jól megtervezett sportlétesítményekre van szükség.

3. Minden városi lakosnak joga van ahhoz, hogy egyéni lehetőségeihez mérten a maximumig tudja fejleszteni a sportban való jártasságát.

9. Kultúra a városokban

ELVEK

1. Minden városi lakosnak joga van a kultúrához.

2. A városok kulturális fejlődése hozzájárul gazdasági és társadalmi fejlődésükhöz.

3. A kulturális kapcsolat erős kötést teremt a különböző nemzetiségű népek, a különböző régiók és nemzetek között.

4. A kultúra fejlesztése és a valódi kulturális demokrácia feltételezi a helyi önkormányzatok és a közösségi csoportok, az alapítványi szektor és a magánszektorok közötti széles körű együttműködést.

5. A kulturális pluralizmus előfeltétele a kísérletezés és az újítások ösztönzése.

6. A helyi közösségek számára hasznos lehet, ha az önkormányzat kiegyensúlyozottan támogatja a kulturális turizmust.

10. Multikulturális integráció a városokban

ELVEK

1. A hátrányos megkülönböztetések megszüntetése a várospolitika alapvető feladata.

2. Az önkormányzatoknak biztosítaniuk kell a bevándorlók részvételét a helyi politikai életben.

3. A városi kulturális és oktatási politikában nincs helye a diszkriminációnak.

4. A hatóságoknak biztosítaniuk kell a munkához jutás egyenlőségét.

5. A multikulturális integráció magában foglalja a bevándorló közösségek teljes integrációját a társadalmi és fizikai városi környezetben.

11. Egészség és egészségügy a városokban

ELVEK

1. A városi környezetnek olyannak kell lennie, hogy előmozdítsa minden polgár jó egészségét.

2. A jó egészség biztosításának egyik fő tényezője az emberek megbízható és folyamatos ellátása az alapvető igényeket kielégítő javakból.

3. Az önkormányzatoknak ösztönözniük kell a közösségi alapon történő egészségügyi kezdeményezéseket és részvételt.

4. A nemzetközi fontossággal bíró városi egészségügy magában foglalja a városi tennivalók összehangolását a nemzetközi programokkal.

12. Polgári részvétel, városirányítás és várostervezés

ELVEK

1. A városi polgárok részvételét a helyi politikai életben a szabad és demokratikus képviselőválasztásra való jognak kell garantálnia.

2. A polgárok hatékonyan vegyenek részt a helyi politikai életben a helyi politikai és adminisztratív struktúra minden szintjén.

3. A polgároknak joguk van ahhoz, hogy a közösség jövőjét érintő minden főbb tervezet kapcsán véleményt nyilváníthassanak.

4. A városirányítás és -tervezés alapjául maximális mennyiségű, a város jellegzetességeire és különleges sajátosságaira vonatkozó információ kell szolgáljon.

5. A helyi politikai döntéseknek a szakemberek csoportjai által irányított városi és regionális tervezésen kell alapulniuk.

6. A döntéshozási folyamat végén születendő politikai döntéseknek lényegbevágónak és érthetőnek kell lenniük.

7. Az önkormányzatoknak biztosítaniuk kell a fiatalság részvételét a helyi közösségek életében.

13. Gazdasági fejlődés a városokban

ELVEK

1. Az önkormányzatoknak biztosítaniuk kell a hozzájuk tartozó közösségek gazdasági fejlődését.

2. A gazdasági és a társadalmi fejlődés elválaszthatatlanul összefügg.

3. Gazdasági és társadalmi tekintetben a város része az őt környező régiónak vagy "hátországnak".

4. A gazdasági növekedés és fejlődés feltétele az olyan infrastruktúra, amely kellőképp biztosítja e növekedés alapjait, fenntartását és fokozását.

5. A magán és hatósági szektorok közötti együttműködés a városok gazdasági növekedésének és fejlődésének fontos összetevője.