Egy parlamenti ciklusváltás sok mindenre jó. Ilyenkor a mindenkori kormánypárti és ellenzéki képviselők egyaránt elgondolkodnak a demokrácia mibenlétén, a hátrányokon és az előnyökön. Úgy tűnik, a rendszerváltás hajnalán kitalált önkormányzati rendszerünk azon alapintézmények közé tartozik, amely minden parlamenti párt megelégedésére, jól működik. Minden értékelés kiemeli az önkormányzatoknak a demokratikus rendszer megerősítésében betöltött kulcsszerepét. A közeli európai uniós csatlakozás követelményei pedig egyértelművé teszik, hogy az önkormányzásnak és intézményeinek, köztük a civil szférának a szerepe az elkövetkezendő években még inkább felértékelődik. Az önkormányzati rendszer javítandó elemeiről lapunk olyan politikusokat kérdezett, akik polgármesterként, és/vagy az önkormányzati bizottság tagjaként a bőrükön is érzik a hiányosságokat.
A nemrég hivatalba lépett Fidesz-MPP vezette kormánykoalíciónak még bizonyára idôbe fog telni, amíg áttekinti az önkormányzatokkal kapcsolatos feladatait. Ám - még ha van is konkrét elképzelése a rendszer esetleges átalakításáról - arra lehet számítani, hogy a helyhatósági választások eredményének kihirdetéséig nem kapnak széles nyilvánosságot ezek a törekvések. Kivételt képez ez alól a lapunkban is közölt, Balsay Istvánnak, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárának a Közigazgatási Konferencián elhangzott beszéde. A szándékok feltérképezését nehezíti a jövô évi költségvetés benyújtásának és tárgyalásának elhalasztása is. Lapunk ezért a parlamenti pártok meghatározó, önkormányzatokkal foglalkozó politikusait kérdezte álláspontjukról. Sajnos, elfoglaltsága miatt nem tudott kérdéseinkre választ adni Bernáth Varga Balázs, az önkormányzati bizottság kisgazda elnöke és Gémesi György, az MDF képviselôje.
A Fidesz-MPP-t képviselô önkormányzati bizottsági tag, Perlaki Jenô, már nyolc éve vezeti a fôváros XX. kerületének önkormányzatát. Az egyik legégetôbb gondról, az önkormányzati feladat- és hatáskörök tisztázásáról, az azokhoz szükséges állami források biztosításáról a következôképpen vélekedett: a magyar önkormányzati rendszer vegyes finanszírozású. Az önkormányzatok számára a törvényben meghatározott, átadott feladatokhoz az állam központi forrást biztosít, ám a helyi hatalom saját megítélése és ereje szerint újabbakat is vállalhat. Attól függôen, hogy mekkora adóbevételei vannak helyben. A német rendszer centralizáltabb finanszírozású és sokkal fegyelmezettebb. Minden egyes feladatra lebontva, elôkalkulációk elvégzése után, pontosan kiszámítják a feladatok ellátásához szükséges összeget, amit átutalnak a helyi önkormányzatoknak. A fideszes politikus szerint ezen a téren inkább a német modellt alkalmazhatnánk. Azaz, erôsíteni kellene a normativitást. Mérsékelve ezzel az önkormányzatok között kialakult, igazságtalanul nagymértékű különbségeket.
A rendszerváltás után az önkormányzatok helyzete alapvetôen saját tevékenységüktôl függetlenül alakult. Korábbi adottságaiknak megfelelôen jutottak vagyonhoz, s bevezetett adóik is nagyjából determináltak voltak. Azon, hogy szegény vagy gazdag lett egy önkormányzat, az alig-alig működô kiegyenlítô rendszer sem tudott változtatni. A normatíváknak azért is kell lefedniük a feladatok finanszírozását, hogy az önkormányzatok másokat is tudjanak vállalni. A politikus szerint igazából nem a feladatok felsorolásával van a gond, hanem az ellátás szintjeinek tisztázásával. Az sincs meghatározva, hogy mit is jelent egy feladat ellátása, mi a lakosság igénye. Mondjuk egy ezer fôs községben a száz százalékos ellátottság nyolcvan vagy esetleg száz férôhelyes bölcsôde fenntartását jelenti? Vagy például a polgári védelem hány ember számára köteles óvóhelyet kialakítani? Tehát elôször is pontosan fel kellene mérni a szükségleteket, hogy hozzá lehessen igazítani a forrásokat.
Véleménye szerint, a jövôben jóval több pénzt kell szánni a településüzemeltetésre. Az eddigi normatíva ugyanis csak körülbelül egynyolcada a szükséges mértéknek.
A kiegészítô támogatások rendszerével az a gond, hogy nem tudta csökkenteni a vagyonfeléléssel és az önkormányzatok közötti különbséggel járó feszültségeket - vélekedett Perlaki Jenô. Sok esetben a pályázatoknál a tôkejellegű bevételek és a beruházási kiadások közötti különbséget maradványként könyvelték el, holott azt az önkormányzat már rég elköltötte működésre. Így százmilliós nagyságrendű, évrôl-évre görgetett hiányok alakultak ki. A Pénzügyminisztériumban pedig úgy álltak hozzá ehhez a kérdéshez, mint az egyszeri török adószedô. Sírtok - mondták az önkormányzatoknak -, de ha lesöpörnénk a padlásotokat, biztos találnánk még ott egy kis búzát. A fideszes honatya szerint a pályázatoknál, a pénz elosztásánál, mindenképpen figyelembe kell venni az így képzôdött hiányt.
Úgy vélte, hogy a címzett és céltámogatásokra, meghatározott fejlesztésekre a büdzsé tíz százalékát kellene fordítani. S növelni szükséges a különbözô alapokban elkülönített forrásokat is. Kiosztását pedig elsôsorban települési, kisrégiós stratégiák meglétéhez kellene kötni, ösztönözve ezzel az önkéntes társulásokat is. A kistelepülések igazgatásának fejlesztése mellett a politikus szerint az oktatás a másik fontos támogatandó feladat.
A helyi adó rendszerén belül hangsúlyeltolódásokra van szükség. Az arányosabb közteherviselés érdekében növelni kell az ingatlanokkal összefüggô és - kompenzációval együtt - a kommunális adók szerepét - vélte.
A területfejlesztéssel kapcsolatban megjegyezte: további forrásokat igényel az infrastruktúra-fejlesztés, fôként a gazdaságélénkítésen keresztül. Súlyosan gátló tényezô viszont a magyar döntéshozatal bürokratikussága, lassúsága. A befektetôk pedig nem kedvelik az efféle gazdasági környezetet.
A helyi társadalmak és intézményeik jobb működésének egyik záloga a civil szervezetek bevonása a helyi politikai életbe, színesítve ezzel a kialakult pártpalettát, s jobban lefedve a helyi igényeket - szögezte le Pozsgai Balázs, szocialista képviselô, az önkormányzati bizottság tagja. Másik zálog az önkormányzatok fenyegetô mértékűvé vált vagyonvesztésének megállítása, központi bevételeik radikálisabb növelése.
A hátrányos helyzetű önkormányzatok támogatása érdekében megfontolandónak tartotta, hogy azon önkormányzatoktól vonjanak el forrásokat, amelyek nem önerôbôl, hanem adottságuknál, korábbi nagy állami beruházások révén gazdagodtak meg. E települések között említette Tiszaújvárost, Dunaújvárost, Százhalombattát.
Az elkövetkezendô évek fôbb önkormányzati céljaiként a lakásépítést és -felújítást, a közműhálózat fejlesztését, az ivóvízbázisok védelmét, az infrastruktúra fejlesztését jelölte meg. Támogatta a normativitás erôsítését.
A forrásmegosztással kapcsolatban feladatorientáltabb elosztásról és a hatáskörök áttekintésérôl beszélt. Ki kellene már mondani végre - jelentette ki -, hogy eszköz- és intézményrendszer tekintetében különbség van önkormányzat és önkormányzat között. A politikus szerint az önkormányzatoknak az inflációt követô támogatáson felül még plusz két-három százalék központi forráskiegészítésre lenne szükségük. Azaz - ha az infláció hivatalosan 11, valójában 15-16 százalék -, akkor az 590 milliárd helyett a költségvetésben 680-700 milliárd átengedett központi forrásnak kellene szerepelnie. Az szja önkormányzatoknak járó arányát 40-rôl 45 százalékra növelnék. Az ebben az évben dologi kiadásokra szánt hét százalékos költségvetési forrás arányát pedig tíz százalékra kellene növelni - vélte a szocialista politikus. Az önhiki esetében, álláspontja szerint, a 98-as 6,7 milliárddal szemben 10-11 milliárdot kellene az elmaradott települések teljes leszakadásának megakadályozására fordítani. A címzett és céltámogatásra szánt 43 milliárdot pedig 50-re növelné. A területfejlesztéssel kapcsolatban megjegyezte, hogy szerencsésebb lenne a megyei jogú városokat jobban a megyék szervezetébe integrálni.
A szabaddemokraták - ígéretük szerint - legalább nyolc, alapvetô törvény módosítását kezdeményezik a parlamentben saját elképzeléseik megvalósításához. Mint azt lapunknak Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke, - korábban az önkormányzati bizottság alelnöke - elmondta: elsôk között szeretnék megváltoztatni a személyi jövedelemadó törvényt. Mégpedig úgy, hogy a helyi adók egyharmada leírható legyen az szja-ból. Kezdeményezik, hogy a lakások, házak és nyaralók biztonságát növelô beruházások egyharmada is csökkentse az adóterheket. Igazságtalannak tartják, hogy a már adózott jövedelembôl vásárolt lakások árának nem kis hányada után az eladásakor újra adót kell fizetni. Kezdeményezik ennek eltörlését. Olyan központi támogatási rendszer kialakítását szorgalmazzák, melynek révén az önkormányzatok közművesített telkeket alakíthatnak ki, s komoly összegeket fordíthatnak a házak felújítására, lakásépítési programokat indíthatnak, csere-akciókat szervezhetnek. Támogatják a kormányzati szinten már részben megvalósult lakásépítkezések meghatározott összegig történô áfa-visszatérítését. Szeretnék az otthonteremtésben is elhárítani a jelzálog-rendszer bevezetését akadályozó tényezôket.
Ezzel párhuzamosan - Önkormányzati Számvevôszék létrehozásának kezdeményezésével, az önkormányzati képviselôk összeférhetetlenségérôl szóló törvény megalkotásával, nagyobb beruházásoknál közbeszerzési biztosi intézmény bevezetésével - szeretnék javítani a szakszerű pénzügyi ellenôrzést.
Wekler szerint a párt önkormányzati programja tartalmazza, hogy a helyi szociális ellátórendszernek elsôsorban a gazdasági átalakulás legnagyobb veszteseivel, az idôsekkel és a gyermekekkel kell foglalkozni. Ez utóbbi csoport megsegítésére kezdeményezik a tanulási támogatás bevezetését, s javasolják, hogy az önkormányzatok hozzanak létre helyi ösztöndíj-alapokat a rászorulók támogatására.
Az egészségügyi ellátásban szorgalmazzák a szakrendelôk számának növelését.
A program szerint a helyi közbiztonság megteremtése alapvetôen nem önkormányzati feladat, de nem is kizárólag a rendôrség ügye. A bűnmegelôzés csak a lakossággal együttműködve, kezdeményezéseiket felkarolva, anyagilag is támogatva működik jól - vélekednek a szabaddemokraták.
Németh Era