Olyan jogszabály-változásra van szükség, amely garantálja, hogy hatósági ügyekben a jegyző kizárólag a jogszabályoknak legyen alárendelve, s e tevékenységében ne befolyásolhassa a polgármester vagy a képviselő-testület - szögezte le az ombudsman. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a törvénymódosítást néhány hete kezdeményezte a belügyminiszternél, ám a tárca illetékesei, kérdésünkre, egyelőre nem kívántak reagálni a beadványra.
Az ügy előzménye, hogy a kisebbségek szabad lakóhelyválasztási jogát korlátozó néhány államigazgatási határozat törvénysértőnek bizonyult.
A jegyző és a főjegyző - kivételesen a képviselő-testület hivatalának ügyintézője - számára törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg államigazgatási feladatot és hatósági jogkört. Ilyen hatáskörében eljárva a jegyzőt a polgármester, illetve a képviselőtestület nem utasíthatja, s a testület határozatában vagy rendeletében sem hagyhatja figyelmen kívül a magasabb szintű jogszabályokban foglaltakat. Egyedi hatósági ügyekben tehát a jegyző gyakorlatilag ma is független személyként járhat el, hiszen kizárólag a törvények és a kormányrendeletek szerint kell eljárnia. Ugyanakkor köteles jelezni a képviselő-testületnek, a bizottságnak és a polgármesternek azt is, ha a döntésüknél valamilyen jogszabálysértést észlel.
Az viszont kétségtelen, hogy a jegyző kinevezéséről, felmentéséről, illetve a fegyelmi eljárás megindításáról a képviselőtestület dönt, míg az egyéb munkáltatói jogokat a polgármester gyakorolja, vagyis dönthet a javadalmazás mértékérôl vagy a jutalomról. Így viszont - legalábbis elvileg - nem zárható ki, hogy a testület vagy a polgármester egyedi államigazgatási ügyekbe is beavatkozhat, hiszen a jegyző egzisztenciálisan függő helyzetben van.
A hatósági jogkörben hozott határozatokat azonban az érintettek megfellebbezhetik. Az adott ügyben a végső szót a közigazgatási bíróság mondhatja ki. Ezért a jegyzőt nem érdemes durván törvénysértő döntésre ösztönözni, mindazonáltal néhány esetben előfordult, hogy a testület vagy a polgármester „elvárásait" informális módon érzékeltették. Egyébként arra is volt példa, hogy a polgármester kezdeményezte a törvényességhez mindenáron ragaszkodó jegyző menesztését, akit - a képviselőtestület felmentésről szóló határozatát követően - a bíróság helyezett vissza állásába. Néhány településen pedig vélhetően a „túlhatalomra" törő polgármester miatt nem sikerült tartósan megoldani a jegyzői státus betöltését.
Az efféle eseteknek kétségkívül elejét lehetne venni azzal, ha a jegyzőt nem a testület nevezné ki. 1993-ban a belügyminiszter kezdeményezte, hogy a munkáltatói jogokat a köztársasági megbízott gyakorolja. Boross Péter elképzelését azonban az önkormányzatok nem fogadták el. A felvetést még a jegyzők szakmai érdekképviselete is elutasította.
A Belügyminisztériumban tavaly az önkormányzati törvény ehhez némileg hasonló módosítását készítették elő, bár a jegyzők kinevezésénél a közigazgatási hivatalok vezetőinek már csak véleményezési jogot biztosítottak volna. A javaslat azonban még a kormány elé sem került, mert az önkormányzati szövetségek nem értettek egyet vele. Információnk szerint ez a kérdés most nincs napirenden, bár az ombudsman felvetésére a tárcának reagálnia kell. Kétharmados törvényről van szó, így az ellenzéki pártok támogatása nélkül a jogszabály módosítására nincs lehetőség. Ilyen értelmű jogszabályváltozásra pedig ma kevés remény van, hiszen a kormányhivataloknak a jegyzők kinevezésébe biztosított bármilyen jogosítványa a kabinet hatáskörének bővítését is jelentené, amit az ellenzék nyilvánvalóan elutasít. Ugyanakkor ez a megoldás kétségkívül az önkormányzatok önállóságának csorbítását is jelentené.