Az őszi adótörvény-csomag részeként - az 1999. évi költségvetés október végi határidejéhez igazodva, azzal összhangban - a helyi önkormányzatok saját bevételei között jelentős szerepet játszó helyi adókra, gépjárműadókra és az illetékekre vonatkozó szabályok változtatására is törvényjavaslatot nyújtott be a Kormány a Parlament részére. A főbb változtatások a következőkben foglalhatók össze.
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) lehetővé teszi a települési önkormányzatok számára, hogy az építmények (lakás és nem lakás céljára szolgáló építmények), és az ú.n. belterületi földrészletek után illetékességi területükön építményadót, illetve telekadót állapíthassanak meg. Jelenleg az adóalap és a mérték megállapításánál az önkormányzatok két lehetőség közül választhatnak. Az építményadó esetén az adó alapja az önkormányzat döntésétôl függôen:
a) az építmény m2-ben számított hasznos alapterülete, vagy
b) az építmény u.n. korrigált forgalmi értéke.
Az adó mértékének felsô határa az elsô esetben 900 Ft/m2, a második esetben a korrigált forgalmi érték 3 %-a.
Az építmény hasznos alapterülete a végleges falsíkokkal határolt teljes alapterületnek olyan része, ahol a belmagasság legalább 1,90 m. A teljes alapterületbe a helyiségek összegzett alapterülete és az épülethez tartozó fedett és három oldalról zárt külső tartózkodók (lodzsa, fedett és oldalt zárt erkélyek), és a fedett terasz, tornác, tetőtér, valamint a többszintes lakrészek belső lépcsőjének egy szinten számított vízszintes vetülete is beletartozik. A korrigált forgalmi érték az illetékekről szóló törvény (Itv.) alkalmazásával megállapított forgalmi érték 50 %-a.
A telekadónál az adó alapja az önkormányzat döntésétől függően:
a) a telek m2-ben számított területe, vagy
b) a telek korrigált forgalmi értéke (lásd elôbb).
Az adó évi mértékének felső határa az első esetben 200 Ft/m2, a második esetben a korrigált forgalmi érték 3 %-a.
1998. január 1-jei állapot szerint építményadót lakások után 215 önkormányzat, nem lakás céljára szolgáló építmények (üzlet, műhely, üdülő, garázs, szállodaépület, stb.) után 633 önkormányzat működtet. E körben csak két önkormányzatnál (egy megyei jogú város, egy község) funkcionál a korrigált forgalmi értéken alapuló építményadó. Telekadót 388 önkormányzat vezetett be a telek m2-ben számított alapterülete szerint.
Az ingatlandóztatás eszköztárába beletartozik az átalányjelleggel működő magánszemélyek kommunális adója (1525 önkormányzat) és az üdülőépület után fizetendő idegenforgalmi adó (168 önkormányzat) is.
Az ingatlanadóztatás korszerűsítésre szorul. A megcélozott irány az ingatlan (építmény, telek) értéken alapuló adóztatása lehet. Nyilvánvaló, hogy ez nem megy máról holnapra, hanem csak egy hosszabb folyamat részeként, a 2000-re tervezett adóreformmal összhangban, hosszabb távon valósulhat meg.
Annak érdekében, hogy a helyi ingatlanadóztatás elmozduljon az értékalapú adóztatás irányába, 1999-tôl a Htv. kibővül egy adóztatási célú értékelési szabályrendszerrel. Ennek alkalmazása az önkormányzat döntésétől függ. A helyi adók szabályozási rendszere az önkormányzatok részére továbbra is biztosítja az építmény- és a telekadó hasznos alapterület (terület) szerinti alkalmazását, az értékalapú adóztatási rendszer bevezethetősége mellett.
Ugyanakkor már 1999-ben tudható lesz, hogy 2000-tôl megszűnik az ingatlantulajdon utáni magánszemélyek kommunális- és az üdülőépület utáni idegenforgalmi adó. Ezzel egyidejűleg minden lakásbérleti jog után kommunális adókötelezettség bevezetésének a lehetősége lép életbe. Jelenleg ugyanis csak a nem magánszemély tulajdonában álló építmény után állapítható meg magánszemélyek kommunális adója. Ez egy további lépés az ingatlanadóztatás olyan irányú korszerűsítésére, hogy távlatosan csak az építmény és telekadó működjön.
Tulajdonképpen olyan értékelési módszerre van szükség, amely jogszabályban rögzített, egyszerű, tömegesen alkalmazható, nem keletkeztet egyedi értékvitákat, kevés ráfordítást igényel, az értékelési eljárás során előálló adóalap a valóságos értékviszonyokat tükrözi.
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (Gjt.) 1996-tól úgy rendelkezett, hogy a belföldi gépjárművekre vonatkozó adómértéket az önkormányzat képviselőtestülete a törvényi alsó és felső mérték között saját döntése szerint állapíthatja meg. Az alsó értékkel számított bevétel 50 százaléka az Útalapot, 50 százaléka pedig az önkormányzatot illeti meg. A törvényi alsó mérték feletti bevételrész egésze az önkormányzat bevétele. A gépjárműadó alsó és felső mértéke (400 és 800 forint 100 kg-onként) az említett időponttól nem változott.
A gépjárműadó törvényi alsó és felső mértéke három éve változatlan. A bevétel reálértékének megőrzése érdekében mind az alsó, mind pedig a felső adómérték emelkedik 100 kilogrammonként 400 Ft-ról 600 Ft-ra, illetve 800 Ft-ról 1200 Ft-ra.
Az EU csatlakozásunkkal járó jogharmonizációs kötelezett-ségből adódik, hogy a különféle nehéztehergépjármű-kategóriába tartozó gépjármű adóterhelése a Tanács vonatkozó irányelve szerinti minimális adószintet legkésőbb a csatlakozás időpontjáig elérje. A Kormányprogram alapján a környezetvédelmi szempontok fokozattabb érvényre juttatása érdekében szükséges elősegíteni az ú.n. környezetbarát gépjárműállomány kialakítását. Ennek eszközeként az adókedvezményi rendszer is bővül.
A gépjárműadó mértékét - a Gjt. keretei között - a települési önkormányzat képviselő-testülete, a fővárosban a fővárosi közgyűlés rendelettel állapítja meg. Az önkormányzat illetékességi területén hatályos adótételekrôl szóló önkormányzati rendeletet az adóévet megelőző év december hó 15. napjáig kell kihirdetni.
A jelenleg hatályos szabályok szerint, ha a képviselő-testület (közgyűlés) rendeletének kihirdetése az említett időpontig nem történik meg, akkor az önkormányzat illetékességi területén az előző adóévben hatályos adótételeket kell alkalmazni. Ez a rendelkezés azonban nem szabályozza azt az esetet, ha a törvénymódosítás következtében a törvényi alsó adómérték emelkedik és az önkormányzat illetékességi területén az előző adóévben hatályos adótételek az új törvényi alsó adótételeknél alacsonyabbak voltak. Ilyen esetben a következő évben az új, törvényi alsó adótételeket (1999-ben 600 Ft/100 kg) kell alkalmazni, ha az önkormányzat a megelőző év december 15-ig nem hirdeti ki az adó mértékét megállapító rendeletét.
A fentiekből az következik, hogy azoknál az önkormányzatoknál, amelyek már idén is 600 Ft/100 kg-onkénti, vagy annál nagyobb adótételt alkalmaztak, nincs jogszabályi kényszer az adótételek emelésére. Gazdasági kényszer azonban jelentkezik, mivel 600 Ft-os tétel alkalmazásával elért bevétel 50-50 százalékos arányban oszlik meg az önkormányzatok és az Útalap között, és csak a 600 Ft feletti tétel alkalmazásával realizált bevétel illeti meg teljes egészében az önkormányzatokat. Annak érdekében, hogy az 1998-ban realizált bevételek szintjét elérjék az önkormányzatok - vagyis "pénzüknél" legyenek -, 600 Ft-nál nagyobb tételt kell alkalmazniuk.
Ahol a 400 Ft-os tétel van érvényben és az önkormányzat nem is emeli a helyi rendeletében az adótételt, a törvény erejéből adódóan többletbevételhez jut, a 600 Ft-os tétel érvényesítésével 1998. január 1-jei állapot szerint ebbe a körbe tartozik az önkormányzatok 78 százaléka.
Az illetékek korrekciója általában évente visszatérő feladat. Egyrészt a jogi környezet változását követik (pl. 1999-tôl hatályba lépő bírósági szervezeti reform), másrészt egyes illetékkedvezményi rendelkezések újra-fogalmazására irányulnak. Az értékviszonyok változása, illetve az illetékbevételek reálértékének megőrzése érdekében egyes eljárási illeték mértékek is emelkednek.
Az ingatlan vagyonszerzések (öröklés, ajándékozás, adásvétel) után fizetendő illetékek mértéke nem változik.
1999-tôl az ú.n. cserét pótló adásvételhez fűzött illetékalap kedvezményt korlátozottabban lehet igénybevenni. Kedvezményt kizárólag a magánszemély veheti igénybe, a vevő a kedvezményre 5 évenként egyszer jogosult.
A kormány programjával összhangban a fiatalok otthonteremtéssel járó illetékterhének enyhítésére az egyébként járó illeték 50 százalékáig, de legfeljebb 40.000 Ft-ig terjedő kedvezményt vehet igénybe az a fiatal, aki az illetékkötelezettség keletkezésekor (szerződés megkötése napján) 35. életévét még nem töltötte be és első lakástulajdonát szerzi. Ez a helyzet akkor áll fenn, ha a vagyonszerzőnek nincs és korábban sem volt lakástulajdona, lakástulajdonban 50 százalékot elérő tulajdoni hányada, lakásingatlanhoz kapcsolódó - ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett - vagyoni értékű joga. A kedvezmény kizárólag akkor vehető igénybe, ha a megszerzett lakástulajdon forgalmi értéke a 8 millió Ft-ot nem haladja meg.
Az ingatlan forgalmazási célú vagyonszerzések illeték-kedvezménye újraszabályozásra kerül. Csak azok a vállalkozók vehetik igénybe a kedvezményt, akiknek (amelyeknek) cégjegyzék, illetve egyéni vállalkozói igazolvány szerinti főtevékenysége az ingatlanforgalmazás. Ennek megfelelően a jogosultság cégbizonyítvánnyal, illetve egyéni vállalkozói igazolvánnyal igazolható.
A kedvezményes 2 százalékos illeték alkalmazására az említett feltételek fennállása esetén is csak akkor van lehetőség, ha a vállalkozó az általa megszerzett ingatlant a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésétől számított két éven belül eladja, illetve pénzügyi lízingbe adja.
A vagyonszerzési illetékek mértékét érintő egyetlen változás a gépjármű szerzése után fizetendő illetékhez kapcsolódik. Jövőre a tulajdonszerzés illetéke a gépjármű hajtómotor hengerűrtartalmának minden cm3-je után a 8 Ft helyett 10 Ft-ra emelkedik.
Az egyes államigazgatási és bírósági eljárással felmerülő költségekkel összhangban módosulnak egyes eljárási illetékmértékek is. Így pl. az elsőfokú eljárásokban érvényesülő általános tételű illeték 1.000 Ft-ról 1.500 Ft-ra, a fellebezési eljárásban fizetendő illeték minimuma 2.000 Ft-ról 3.000 Ft-ra, maximuma 200.000 Ft-ról 300.000 Ft-ra, a felügyeleti intézkedés iránti kérelem illetéke pedig 5.000 Ft-ról 7.000 Ft-ra emelkedik.
A bírósági hatáskörök átrendezése folytán közigazgatási perekben 1999. január 1-jétôl a megyei bíróságok járnak el. A fórumrendszer megváltoztatása kihat az eljárási költségekre. Emiatt a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított eljárás illetéke 6.000 Ft-ról 10.000 Ft-ra emelkedik. A változtatás nem érinti az ú.n. adópereket, amelyek nem tételes, hanem a perérték százalékában meghatározott illeték alá esnek.