Ha a tél közeledtével mi is elvonulnánk a külvilágtól, s csak tavasszal ébrednénk újra föl, jó eséllyel tippelhetnénk arra, mivel is foglalkoztak ezidő alatt az országgyűlési képviselők. Természetesen adótörvényeket módosítottak, és megkezdték a 1999. évi központi költségvetési törvény tárgyalását. Közép-Kelet-Európában pedig ez nem jelent mást, mint hogy általánosságban ismét többet kell fizetnünk – az államnak. November közepéig összesen hét olyan törvény módosításáról döntöttek a parlamentben, amely érzékenyen érinti az önkormányzatokat is.
A helyi adó és a gépjárműadó módosításáról szóló előterjesztések az általános vitában nem arattak osztatlan sikert a T. Házban. Az önkormányzati bizottság az új, értékalapú ingatlanadó bevezetését tartalmazó tervezetet egyenesen általános vitára alkalmatlannak találta. A gépjárműadó emelésével kapcsolatban pedig, kormánypárti oldalról is, többször emlegették a sarc kifejezést.
Tény azonban, hogy a józan érvek ellenére a honatyák döntése alapján a gépjárműadó alsó határa 1999. január 1-jétől száz kilogrammonként 600 forint, felső határa pedig 1000 forint lesz. A jogszabály szerint ötven százalékos kedvezményt kapnak a szabályozott katalizátorral ellátott tehergépkocsik, valamint az ENSZ előírásának megfelelő, 3,5 tonnánál kisebb, dízelüzemű járművek.
Nézzük azonban, hogy a döntést megelőzően a pártok képviselői milyen érveket vonultattak fel a kormány elképzelése mellett, vagy inkább ellen. Lamperth Mónika, Kaposvár szocialista képviselőnője a város példájával kívánta igazolni, hogy az önkormányzatok rosszul járnak ezzel az emeléssel. A korábbi szabályozás szerint az önkormányzat szabadon dönthetett arról, hogy a 400-800 forintos értékhatárok között mekkora adót vet ki. Az állam és az önkormányzat pedig úgy osztozott a bevételen, hogy az utóbbit akkora összeg illette meg, amennyit a minimumérték fölött vetett ki. Kaposváron a 700 forint mellett döntöttek. A bevételt utak építésére és felújítására fordították. Ahhoz azonban, hogy ezt a szintet tartani tudják, az új szabályozás szerint jövőre 100 forinttal emelniük kell az adót. Vagyis mindenki rosszabbul jár, kivéve a költségvetést, amely plusz 20 millió forinthoz jut. A kicsi jövedelemtermelő képességgel bíró települések, ahol eddig is a minimumot vetették ki, most kénytelenek lesznek 200 forinttal emelni ezt az adófajtát, de ebből egy fillért sem látnak majd helyben. Pedig a helyi adónak főként az ott élők gyarapodását kellene szolgálni – jelentette ki a képviselőnő.
A kisgazda Horváth Béla is úgy summázta véleményét, hogy ebben a témakörben a mai napig nem sikerült megfelelő törvényt alkotni, s a mostani előterjesztés is csak egy keserű pirula pártja számára. Azaz: értékelik, hogy a módosítás elősegíti az EU-csatlakozást, de túlzottnak, sarcjellegűnek tartják az alsó adóhatár ilyen mértékű emelését. Szeretnék, ha a jövő évi költségvetés tárgyalása során más szellemiségű megoldást találna a kormányzat. Választ kell végre adni arra a kérdésre, hogy a 2 millió 300 ezer gépjárművet érintő adót vagyoni típusúnak tekintjük, – ahogy erre a köznyelvben utal is a súlyadó kifejezés – vagy a motorizáció fejlesztésével, az erre a célra fordítható források bővítésére alkotunk egy új adózási formát – jelentette ki.
A MIÉP képviselője, Szabó Lukács sem azt a – választásokon hangoztatott – filozófiát vélte felfedezni a kormányzati szándékban, miszerint „fizessenek a gazdagok, s ne a szegények".
Bár a vagyonarányos közteherviselés alapelvét hangoztatta a helyi adó módosítását elővezető kormánytag, a parlamenti patkóban kevesen értettek vele egyet. Mármint azzal, hogy a kormány elképzelésének gyakorlati megvalósítása valóban erre az eredményre vezet. A javaslatot további finomításra ezért a kabinet vissza is kérte.
Az előterjesztés szerint jövőre az önkormányzatok – ha arról január 1-jéig rendeletet alkotnak – új filozófia alapján számíthatnák a telek- és építményadókat. Lényege: a négyzetméterek helyett az ingatlan értékét vennék alapul. A törvényhez kapcsolt mellékletből lehetne kiolvasni, hogy az egyes megyékben, a különböző településtípusokon, más és más ingatlanfajták esetében, mekkora lenne az egy négyzetméterre vonatkozó adó alsó és felső értékhatára. Ezen belül az önkormányzatok szabad kezet kapnának, ők írnák elő a településre vonatkozó átlagértéket, illetve értékövezetekre osztanák azt. A javaslat szerint az ingatlanokra kivethető adó felső határa a jelenlegi 3-ról 2 százalékra csökkenne. Ám a hasznos alapterület után továbbra is négyzetméterenként legfeljebb 900 forintot lehetne kérni. Az önkormányzatok döntenének a mentességekről is.
A tervezet alapján 2000-tôl megszűnne az üdülőépület után fizetett idegenforgalmi és a kommunális adó. Csak a lakásbérlőket terhelné a legfeljebb évi 12 ezer forintnyi, kommunális hozzájárulás.
A vitában hozzászóló képviselők többségének a javaslatról alkotott véleménye az volt, hogy nem felel meg a vagyonarányos közteherviselés elvének, mert nem a vagyonnövekményt, hanem a tulajdonosok meglévő értékeit adóztatja meg.
Az ellenzéki oldalról elhangzott felszólalások mindegyikében a képviselők arra mutattak rá: az ingatlanok megadóztatását, amelybôl a lakók döntő többsége számára semmilyen közvetlen jövedelem nem származik, nem lehet pártolni. Az önkormányzatok finanszírozását sem ezzel a módszerrel lehet megoldani. Nem beszélve arról a félelemről, hogy mindez egy ingatlanokra alapozott, átfogó vagyonadó bevezetésének előjátéka lehet.
Gyakorlati ellenvetés volt, hogy az értékhatárok meglehetősen tágak, s az önkormányzatokat ez nehéz dilemma elé állítja. Sőt, a nyilvántartások mai állapotát tekintve, szinte lehetetlen helyzetbe hozza. Nem véletlen – mutattak rá a hozzászólók –, hogy a helyi képviselő-testületek óvakodtak a telek- és építményadó kivetésétől, s inkább a kommunális és iparűzési adókból szereztek bevételt. Mind ellenzéki, mind kormánypárti oldalon úgy vélték: szükség lenne a helyi adóztatás átfogó reformjának mielőbbi átgondolására.
Gémesi György és Szászfalvi László, MDF-es képviselők olyan módosító javaslatot nyújtottak be, amely szerint az új szabályozás hatályba léptetését 2001-re kellene eltolni, s az önkormányzatok dönthetnének a régi és új adóforma alkalmazásáról. A vitában Szászfalvi képviselő leszögezte: az önkormányzatokat várhatóan erős bevételkiesés éri majd, melynek ellensúlyozását mindenképpen meg kell oldani.
Októberben kerültek a parlament asztalára az áfa, a társasági adó és az illetékek módosításáról szóló előterjesztések. Közülük a központi költségvetés és az önkormányzatok között megoszló, illetékbevételeket érintő módosítás váltott ki éles vitát a kormányzat és a parlamenti képviselők között. Az államigazgatási és a bírósági eljárási illetékek emelésének mértéke miatt kormánypártiak és ellenzékiek egyenesen az alkotmányos jogok veszélyeztetéséről beszéltek.
A kormány elképzelése szerint a vagyonszerzés területén négy lényeges illetékmódosulás történne. A fiatalok első lakásszerzését az állam az egyébként fizetendő illeték 50 százalékáig, de legfeljebb 40 ezer forintig támogatná. A kedvezményt a 35. életévhez és 8 millió forintos lakásértékhez kötnék. Egy lakás eladása és az új megvétele közötti értékkülönbség után fizetendő illetékkedvezményt kizárólag magánszemélyeknek és ötévenként egy lakás megvásárlásához biztosítanák. További feltételekhez kötnék az ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzésekre megállapított 2 százalékos, kedvezményes illetékkulcs alkalmazását. Emelnék a gépjárműszerzés után fizetendő, az államigazgatási és a bírósági eljárásokhoz kapcsolódó illetékeket. Mint azt Varga Mihály, pénzügyminisztériumi államtitkár, számítva az ellenérvekre, megjegyezte: az utóbbi két illetékfajta emelése senkit nem akadályoz a jogérvényesítésben, hiszen a törvény ismeri a mentesség intézményét.
Másként vélekedett erről az önkormányzati és a költségvetési bizottság előadója. Pozsgai Balázs úgy vélte: nem indokolható a bírósági illetékek 50 százalékos emelése, hiszen ez mégcsak nem is inflációkövető. Van olyan tétel, amely 200 százalékkal, vagy annál is nagyobb mértékben emelkedik. Csúcs László, a költségvetési bizottság kisgazda előadója hiányolta a hatástanulmányokat és kijelentette: az államigazgatási és bírósági illetékemelések igenis veszélyeztethetik egyes alkotmányos jogok érvényesítését. A vagyoni értékhez kötődő, százalékos mértékű eljárási illetékek mértékének emelése lassan már egy sajátos, egyszeri vagyonadó-jelleget ölt, még akkor is, ha annak alsó és felső határát a törvény rögzíti – állapította meg. A kedvezmények bevezetését, módosítását természetesen mindkét bizottság támogatta. Bár az önkormányzati bizottság előadója jelezte, hogy a fiataloknak nyújtandó kedvezmény csökkenti az önkormányzatok bevételeit. Tisztázni kell a megyei jogú városok és a megyei önkormányzatok közötti illetékmegosztást is – hívta fel a kormányzat figyelmét egy régóta jelenlévő gondra Pozsgai képviselő. Az észrevételek ellenére a bizottságok vitára alkalmasnak találták a javaslatokat.
A parlament döntött az szja-ból befolyó összeg elosztásáról. A korábbi gyakorlattal megegyezően összességében 40 százalékot kapnának vissza a települési önkormányzatok, de egyes helyeken 20 százalék helyett csak 15 százalékot látnának viszont a helyben beszedett adóból. A fennmaradó 25 százalék elosztásánál jövőre figyelembe vennék a település iparűzésiadó-termelési képességét is.