A Győrött megrendezett III. Országos Főépítészeti konferencia "A változások képe, a képek változása" a falu, a város, a táj egyre jobban észlelhető változását vizsgálta. Környezetünk sok esetben anarchikus fejlődése arra figyelmeztet, hogy nagyobb következetességre lenne szükség, hogy követni, irányítani tudjuk a körülöttünk zajló átalakulásokat. A francia példa is azt bizonyítja: a közönség sokszor csak a fotók tanúsága nyomán döbben rá az értékek pusztulására.
A táj változásának követését és képi rögzítését célozza a Franciaországban 1989-ben létrehozott "Observatoire photographique du paysage*: Tájmegfigyelő állomás fényképészeti eszközökkel". Az elmúlt évtizedek során több figyelemre méltó kezdeményezés, publikáció tanúskodik arról, hogy a táj egyre nagyobb érdeklődés tárgya. A 70-es és 80-as évek francia tájait oly szemléletesen megjelenítő fényképészeti misszió: "Mission photographique de la DATAR" ** szakmai és közönségsikerét látva, a francia Környezetvédelmi Minisztérium egy hosszú távú programot indított, amelynek célja a táj változásának képi ábrázolása, periódikusan megismételt fotók segítségével. A program kezdeményezői, több dokumentációs központ szakértőjével és a területfejlesztéssel, tájrendezéssel foglalkozó szakemberek közreműködésével egy bizottságot hoztak létre, kiválasztották a feladat elvégzésére legalkalmasabbnak vélt fotóművészeket, akik megbízást kapnak egy adott térségben, meghatározott szempontok szerint, fotósorozatok készítésére. Az elkezdett és a jövőben is folytatni szándékozott fotósorozatok lehetővé teszik egy képi adatbank létrehozását, a képanyag informatikai feldolgozását, amely dokumentációforrásul szolgálhat a tájjal foglalkozó kutatók, tervezők, hatóságok, önkormányzatok számára.
A táj megfigyelése és fotózása több módszer szerint történik:
A táj változásának megfigyelését szorgalmazó program indításakor a kezdeményezők tüzetesen utánajártak annak, hogy milyen előzetes próbálkozások léteznek ezen a területen. Azt tapasztalták, hogy igen kevés képanyag áll rendelkezésre, amely lehetővé tenné a változások követését. Ritkán lehet csak találkozni szisztematikusan létrehozott és azonosított képsorozattal. A másik tapasztalat az, hogy felhasználható képi ábrázolásokra nem annyira a fotóarchiválással foglalkozó fotótárak anyaga, mint inkább speciális szakterületek archívuma vagy egyéni kutatók munkája révén tudtak szert tenni. Mindez bizonyítja, hogy szükség van egy könnyen hozzáférhető és kezelhető képi adattárra, a már meglévő és a jövőben tovább bővítendő képanyag rendszerezésére.
Említést érdemel több érdekes kezdeményezés, amelyek során a XIX. század második felétől felhasználták a valóság rögzítésére és képi megjelenítésére az objektivitása miatt legalkalmasabb eszköznek tartott fotográfiát.
Ez a program egy adott terület, vidék jellegének feltárását szorgalmazza, szoros együttműködés keretében, az adott régióban működő hatóságok, szakemberek, a lakosság, valamint a fényképsorozatok készítésével megbízott fotóművész között. Az adott területről, a közös megállapodás alapján kijelölt útvonalról, a fényképész által feltárt kép felkeltheti az ott élő és tevékenykedő polgárok, szakemberek érdeklődését egy táj vagy tájalkotó elem iránt, módosíthatja látásmódjukat, állásfoglalásra késztetheti őket a képen érzékeltetett, evidenssé váló jelenséggel szemben. Megmutatja azt is, mit lát és tart figyelemre méltónak egy „külső szem" az ott élők által megszokott, mindennapi környezetben. Nem turizmusra ösztönző, tetszetős képek születtek, hanem valóságízű, mondanivalóval terhelt képek.
A neves fotóművészek munkáját érdemesnek tartották igényes kivitelű művészi fotóalbum formájában is megjelentetni. "Paysages photographies: Tájak fotográfiák" címen két album is megjelent a hetvenes majd a nyolcvanas évek francia tájairól, amelyek szemléletes pillanatképet adnak és adhatnak majd az utókor számára több évtized távlatából.
A napjainkban végbemenő változások rögzítésére és követésére szolgálnak a 92-ben indított és periódikusan megismételet új fotósorozatok.
A fotótechnika alkalmazása, mint ahogy már láttuk, régóta alkalmazott eszköz a mérnökök, a település- és területfejlesztéssel foglalkozó szakemberek körében. Az itt alkalmazott fényképészeti megfigyelés módszerének kidolgozásánál alapul szolgáltak az eddigi tapasztalatok és különösen a légi felvételek készítésének metodikussága. De amíg a periodikusan megismételt légi felvételeken csak a beavatottak számára, absztrakcióval követhető a táj változása, a fényképészeti megfigyelés az ember szemmagasságába hozza vissza a képet, így valóságossá, emberközelivé, mindenki számára érthetővé teszi.
Az új fotósorozatok készítése szigorú következetességgel történik: a kiválasztott nézőpontból, ugyanabban a képmezőben, ugyanazzal az optikával és amennyiben ez lehetséges, hasonló fényviszonyok mellett, szabályos időközönként újrafényképezik az adott tájrészletet. A felvételek készítésével itt is hivatásos, neves fotóművészeket bíztak meg, akik speciális látásmódjukkal, új, meglepő, néha sokkoló meglátásukkal jelenítik meg a változásokat. Felvételeik sokszor döbbenetesek, minden esetben szemléletesebben tükrözik az adott terület állapotát, mint bármilyen vizsgálat. Nem "szép képek" bemutatására törekednek, hanem a mindennapok képét, azt a látványt tárják elénk, amellyel nap mint nap találkozhatunk anélkül, hogy felfigyelnénk rá.
A most készülő képsorozatokon egy-két éven belül is megjelenhetnek azok a változások, amelyek jól tükrözik a különböző beavatkozásokat. A változások sokfélék lehetnek: radikálisak, mint pl. új lakó-, ipari-, kereskedelmi zónák létesítése, autópályák, távvezetékek, amelyek gyökeresen megváltoztatják a táj jellegét; vagy pedig kisebb-nagyobb módosítások, mint pl. egy homlokzat felújítása, egy útvonal vagy útburkolat megváltoztatása, az útburkolat jelzések újrafestése, információs- és reklámtáblák elhelyezése, egy fa vagy facsoport kivágása, egy parcella megművelése. A változások még szembetűnôbbek lehetnek városi környezetben, ahol nemcsak évtizedek távlatából, de néhány év alatt is változhat az utcakép az építkezések, reklámok, utcabútorok, a városi vagy egyéni beavatkozások következtében. Ha az egyedi beavatkozások önmagukban jelentéktelennek tűnnek is, halmozódva a táj lényeges megváltozásához vezethetnek. A megfigyelő számára evidenssé válhat, hogy a táj negatív irányba történő változása hanyagságból, nemtörődömségből, át nem gondolt kezdeményezésből, vagy szakértelem hiánya miatt következik be. Ezek a változások a banalitás, a jellegtelenség benyomását keltő tájakhoz vezetnek, amelyekkel "úton útfélen", egyre több helyen találkozhatunk.
A sorozatok ma még csak néhány képből állnak, de már így is beszédesek. Nem egy-egy jelenségre hívják fel a figyelmet, hanem globalitásukban, folyamatosságukban mutatják be az adott térségben és időben zajló változásokat. A tájmegfigyelő állomás munkájának eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a fotósorozatokon jól látható változások mindenki számára evidenssé válhatnak. E kézzelfogható eredményeket nemcsak a szakemberek, de mindazok felhasználhatják, akik fontosnak tartják, hogy részt vegyenek környezetük alakításában, egy kedvezőbb, harmonikusabb imázs, egy körültekintő, korszerű tájkultúra létrehozásában.
Egy hazai példa a képi ábrázolások felhasználására, a környezetünkben észlelhető változások érzékeltetésére a kongresszus keretében is bemutatott Sopronbánfalva és az Erdei malom képes krónikája című kiállítás. A régi fényképek, képeslapok mellett számos festmény, grafika tanúskodik arról, hogy Sopron és környékének polgárai több generáción keresztül igyekeztek megörökíteni figyelemre méltónak tartott környezetüket. A kis faluról fennmaradt képi ábrázolások segítségével két évszázad távlatából követhetjük a változásokat. A múlt képei segítenek a helyi közösség számára fontos értékek feltárásában, a változások követésében.
A képi ábrázolások mediatikus hatását érzékelhetjük a kiállítást látogató közönség reakciói alapján. A vendégkönyv beírásai arról tanúskodnak, hogy a látogatók érzékenyen reagálnak a környezetükben észlelhető változások, a veszélyeztetett természeti és kultúrális értékek pusztulása láttán, és állást foglalnak a közösség örökségének tekintett értékek megmentése érdekében.
Ez a kiállítás is bizonyítja, hogy a képi ábrázolások nálunk is fontos szerepet játszanak a táj, a környezet iránti érdeklődés felkeltésében, a közvélemény formálásában, a felelősségtudat alakításában, ami a harmonikus fejlődés, egy szebb jövôkép feltétele.
*Az Observatoire Photographique du payasage: Tájmegfigyelő állomány fényképészeti eszközökkel nevű intézményt a francia
Környezetvédelmi Minisztérium hozta létre és működteti.
**A Direction d'Aménagement du Territoire (DATAR) közvetlenül a miniszterelnök alá rendelt tárcaközi területfejlesztési
igazgatóság, amelynek feladata a területfejlesztési politika előkészítése és követése.
***Séquences paysages. Revue de l' Observatoire Photographique du paysage. ed. Ministere de l'Environnement – HAZAN –
Táj sorozatok. A Tájmegfigyelő állomás szemléje.