Az Országos Főépítészi Kollégium 7/1998. számú állásfoglalása

Az önkormányzati főépítészek tervezési jogosultságával kapcsolatos szabályokat a 9/1998. (IV.3.) számú KTM rendelet (Öfr.) 4. §-a állapítja meg. Eszerint: „az önkormányzati főépítész tervezési jogosultsága gyakorlásának részletes feltételeit – feladatkörét és illetékességi területét érintően – az összeférhetetlenségi szabályok figyelembevételével a közszolgálati jogviszony keletkezésére, illetőleg az egyéb jogviszonyra vonatkozó szerződésben kell rögzíteni". Mivel a jogszabály alkalmazásával kapcsolatban – a rendelkezés sajátos értelmezése, illetve az eltérő helyi viszonyok miatt – többféle eltérő gyakorlat alakult ki, továbbá mert a hatályos joganyag egymásnak részben ellentmondó szabályokat tartalmaz, szükségessé vált, hogy a Kollégium ismételten foglalkozzon a témával. A napirend tárgyalása során – a tagok előzetes állásfoglalása mellett – figyelembe vette a Megyei Jogú Városok Urbanisztikai Tanácsa 1998. november 5-6-án tartott egri konferenciáján elhangzottakat is.

Mindenekelőtt megállapította, hogy – bár az önkormányzati főépítészek tervezési jogosultságának gyakorlása tekintetében a szakmai közéletben sincs teljes nézetazonosság – feltétlenül indokolt olyan általános szabályok elfogadása, melyek szervesen illeszkednek a hatályos joganyagba. Ugyanakkor nem zárják ki azt, hogy a helyi sajátosságokhoz, valamint az adott személyi és tárgyi feltételekhez igazodva eltérő konkrét megoldások érvényesülhessenek, sőt azok – a feltételek módosulása esetén – akár változhassanak is.

A kérdés megítélése szempontjából különbséget kell tenni (felmerülhet a különbségtétel)

• a főépítészek tervezési jogosultsága, illetve a tervezési jogosultság gyakorlása (gyakorolhatósága),
• az építészeti-műszaki, valamint a terület- és településrendezési tervezési jogosultság, illetve azok gyakorlása (gyakorolhatósága),
• a főépítész illetékességi területén, valamint illetékességi területén kívül végzett tervezési munkája,
• a főépítészt foglalkoztató önkormányzat, illetve a más megbízó megrendelésére végzett tervezési munka, illetve
• az önállóan (saját jogon), valamint a társtervezőként végzett tervezési tevékenység között, ugyanakkor a tervezési jogosultság, illetőleg annak gyakorlása (gyakorolhatósága) tekintetében – egyes véleményekkel szemben – sem a jogszabályok, sem a Kollégium álláspontja szerint fel sem merülhet a megkülönböztetés a köztisztviselői státuszban, illetve a megbízás alapján ellátott főépítészi munkakör között.

A Kollégium az alábbi tényeket és körülményeket tekinti állásfoglalása alapjának:

A főépítészi munkakör betöltésének lehetősége és a tervezési jogosultság megadása részben eltérő feltételekhez kötődik. Ebből egyértelműen adódik, hogy a két feltételrendszert a gyakorlati alkalmazás során sem lehet összemosni.

A hatályos jogszabályok a tervezési jogosultságot – a tervezési feladat jellegétől és nagyságrendjétől függően differenciáltan – iskolai végzettséghez, gyakorlati időhöz és kamarai tagsághoz (vagyis személyre szóló feltételekhez) kötik. A szigorú követelmények legfőbb célja a szabályozott körben készülő tervek magas szakmai színvonalának, valamint a szakmai etikai követelmények betartásának biztosítása.

A jogszabályok különbséget tesznek egyrészt az építészeti-műszaki, valamint (feltehetően) a területrendezési és a településrendezési tervezési jogosultság, másrészt az építészeti-műszaki, illetve a terület- és településrendezési tervekkel kapcsolatos döntési hatáskörök között.

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) keretei között az önkormányzat a helyi sajátosságoknak megfelelően, szabadon alakíthatja ki hivatalát (és azon belül az egyes szervezeti egységek feladat- és hatáskörét), illetve – a jogszabályok keretei között – a jegyző belátása szerint delegálja az egyes hatósági döntési jogosítványokat. Ebből következően – egységes szabályozás hiányában – az önkormányzati főépítészek feladat- és hatáskörei eltérőek lehetnek, így nem törvényszerűen azonos az egyedi hatósági ügyekben való részvételük (illetve annak módja) sem.

Az előzőekből következően nyilvánvaló, hogy a személyi feltételeknek megfelelő szakemberek – függetlenül az általuk betöltött munkakörtől – rendelkeznek tervezési jogosultsággal, vagyis csupán az képezheti mérlegelés tárgyát, hogy a jogosultság tényleges gyakorlása okoz(hat)-e összeférhetetlenséget, sérti-e a versenysemlegesség követelményét, valamint hogy a tervezési jogosultság gyakorlása kapcsán a tervező nem jut-e indokolatlan előnyökhöz más – hasonlóan jogosult – tervezőkkel szemben.

Az elmúlt években a közigazgatás korszerűsítésének egyik fontos célja éppen az volt, hogy javuljon a helyi önkormányzatok építésügyi, terület- és településrendezési döntéseinek, valamint a döntések végrehajtásának szakmai színvonala. Ezt a célt szolgálta a jogalkotás során a főépítészi munkakör definiálása, feladatainak viszonylag részletes meghatározása, melynek eredményeként várható, hogy – a jogalkotó szándéka szerint – a főépítészi hálózat országos szinten is egyre teljesebbé válhat. A Kollégium mindezek figyelembe vételével azt (is) mérlegelte, hogy a helyi főépítészek tervezési jogosultsága gyakorlásának (esetleges) korlátozása milyen hatással lesz (lehet) a főépítészi hálózat kiteljesedésének folyamatára.

Összességében megállapította, hogy – mivel sem a települések (területek), sem a települési (területi) sajátosságokból „levezethető" főépítészi feladatok nem egységesek, és mivel a főépítészek életpályái, személyes kvalitásai (így a tervezéshez való „viszonyuk") is jelentős mértékben eltérőek [vagyis a főépítészek és a főépítészi feladatok viszonya erősen személy- és szituáció-függő] – a tervezési jogosultság gyakorlását illetően (a jelenlegi hazai viszonyok között) elképzelhetetlen olyan – egységes – szabályozás megalkotása és sikeres alkalmazása, mely valamennyi követelménynek egyformán megfelel. A Kollégium álláspontja szerint az Öfr. rendelkezései kellően nyitottak, azok higgadt és egységes értelmezésével, valamint a helyi viszonyokhoz igazodó alkalmazásával túl lehet lépni az indokolatlan bizalmatlanság okozta látszólagos ellentmondásokon. A közös célok elérése érdekében a főépítészek elvárják a szaktárca progresszív közreműködését a (szakmai) közvélemény meggyőzésében.

A hazai és nemzetközi hagyományok, valamint a napi gyakorlat mind a főépítész munkakörének definiálását, mind a főépítészi feladatok körét tekintve számos – akár jelentősen is eltérő – példát kínál, nem is beszélve a főépítészeknek a hivatali struktúrához való (szintén nagy „szórást" mutató) viszonyáról, illetve a szervezetben betöltött hely(zet)ük sokféleségéről. A Kollégium ezeket is mérlegelve – egyetértve az Öfr. differenciált szabályozásával – egyáltalán nem tartja kedvezőtlennek a főépítészi munkakör betöltésével kapcsolatos sokféleséget, így változatlan formában javasolja fenntartani a főépítészek tervezési jogosultságának gyakorlásával kapcsolatos (a bevezetőben idézett) rendelkezést. Álláspontja szerint, ha van is bármiféle ellentmondás (ütközés) a hatályos jogszabályok között, azt oly módon kell korrigálni, hogy az Öfr. hivatkozott rendelkezései „megüljenek".

Mindezek mellett valóban tény, hogy a hazai gyakorlatban előfordul problémamentes, vitákat kiváltó és ugyan jogszerű, de aggályosnak minősíthető példa is, ezért (elsősorban a főépítészeket foglalkoztató önkormányzati hivatalok számára – ajánlás formájában – rögzítve a jogszabályok értelmezésével kapcsolatos véleményét) a Kollégium az alábbi állásfoglalást adja.

Az Országos Főépítészi Kollégium álláspontja szerint a főépítészek tervezési jogosultsága gyakorlásával kapcsolatos – a 9/1998. (IV.3.) számú KTM rendelet (Öfr.) 4. §-ában rögzített – rendelkezés alapvetően korrekt, a helyi (szervezeti és személyi) adottságok sajátosságainak differenciált „kezelésére" változtatás nélkül alkalmas. Indokolt ugyanakkor – a jelen állásfoglalásban foglaltakat (is) figyelembe véve – a jogszabály értelmezésével kapcsolatos gyakorlat egységesítése, illetve a hatályos jogszabályok olyan korrekciója, mely az Öfr. 4. §-ában foglalt rendelkezést a jelen formában tartja fenn.

Az Országos Főépítészi Kollégium ajánlásai az Öfr. 4. § egységes értelmezése érdekében:

1. A tervezési jogosultság tekintetében – mivel az személyhez kötődő jogosítvány – nem (illetve csak az építészeti-műszaki, valamint a terület- és településtervezési jogosultság szabályainak sajátosságai tekintetében) tehető különbség a jogszabályoknak megfelelő szakemberek között.

2. A tervezési jogosultság gyakorlását illetően nem tehető különbség az azzal egyébként rendelkező személyek között attól függően, hogy azok a helyi önkormányzat köztisztviselői, avagy sem. (Ez egyben azt is jelenti, hogy a tervezési jogosultság gyakorlását tekintve nem engedhető meg a köztisztviselői státuszban, illetve a megbízás alapján foglalkoztatott főépítészek megkülönböztetése.)

3. Az eltérő eljárási szabályok ellenére – tehát tekintet nélkül arra, hogy az építészeti-műszaki tervek tekintetében első fokon az Étv. által kijelölt önkormányzati jegyző, a terület- és településrendezési tervekről pedig az illetékes önkormányzat testülete jogosult dönteni – a főépítész nem zárható ki tervezési jogosultságának gyakorlásából, mivel

• építészeti-műszaki terv esetében:
  – a főépítész általában közvetlenül (ügydöntő módon) nem vesz részt a terv elbírálásában, illetve
  – a főépítész által készített tervre egyedi eljárási szabályok alkalmazása (pl. magasabb „szintű" tervtanács állásfoglalásának kötelező beszerzése) rendelhető el,
  – amennyiben a főépítész – a hatósági jogkör gyakorlására vonatkozó helyi szabályozás sajátosságai miatt – mégis közvetlenül (ügydöntő módon) venne részt a hatósági döntés meghozatalában, úgy egyedi (más esetekben is alkalmazott) eljárási rendben (másik – hasonló hatáskörrel rendelkező – hatóság kijelölésével) elkerülhető az összeférhetetlenség bekövetkezése;
• terület- és településrendezési terv esetében pedig – részben azért, mert a jogszabályok rendkívül széles körű (szakmai és településpolitikai) egyeztetést tesznek kötelezővé, részben mert e tervek esetében kizárólag az önkormányzat jogosult (testületi) döntést hozni – az összeférhetetlenség, illetve a döntés ügydöntő jellegű befolyásolása eleve fel sem merülhet. Ebben az esetben a döntéselőkészítés módját a tervezési munkára vonatkozó munkaszerződésben kell meghatározni.

  4. Mind az építészeti-műszaki, mind a terület- és településrendezési tervezés vállalkozási szerződés keretében végezhető tevékenység, mely ugyanakkor nem kapcsolódik a helyi önkormányzatok, illetve azok hivatalai feladat- és hatáskörébe. Ennek megfelelően a tervezési feladatok elvégzése nem tehető a főépítészek munkaköri kötelességévé, hanem annak feltételeiben – a felek érdekeinek kölcsönös érvényesítése mellett – a jogszabályok keretei között megállapodást kell kötni.

  5. A nemzetközi tapasztalatok figyelembe vételével indokolt olyan – a helyi főépítész által vezetett – komplex tervező csoport létrozása, mely egyrészt részt venne valamennyi terület- és településrendezési munka kidolgozásában, másrészt gondoskodna a rendezési tervek folyamatos karbantartásáról (aktualizálásáról), illetve a rendezési tervek szabályozási tartalmára alapozott önkormányzati adatszolgáltatásról. Kellő hazai előképek hiányában ezt a formát néhány helyen célszerű lenne egyenlőre kísérleti jelleggel bevezetni, majd az így nyert tapasztalatok birtokában megfontolni a szélesebb körű alkalmazás lehetőségét.

  Budapest, 1998. december 15.

  Virányi István sk.
  Kaposvár Megyei Jogú Város főépítésze,
  a Kollégium elnöke

  A dél-alföldi önkormányzati főépítészek rendszeresen megrendezésre kerülő szakmai konzultációjára 1998. november 27-én került sor Szegeden Kiss Lajos dél-alföldi területi főépítész meghívására. A találkozón mintegy 13 önkormányzati települési főépítész, valamint az Országos Főépítészi Kollégium Titkára voltak jelen. Az összejövetel témája az időszerű szakmai, elsősorban a terület- és településrendezési feladatok megvitatása volt. A tervtanácsi rendelet-tervezettel kapcsolatban a megjelentek egyetértettek abban, hogy dologi-személyi költségvetés tervezése szükséges. A résztvevők megvitatták a településrendezési tervek átmeneti alkalmazása során kialakult értelmezési szempontokat. Fontos, hogy az OTÉK 1999-ben várható átfogó módosításához a gyakorló főépítészek javaslatokat tegyenek. Felvetődött, hogy az építéshatósági rendszer átszervezése miatt előnyös lenne, ha a városi főépítész szerepe kiterjedne a városkörnyéki kistelepülésekre is külön megállapodás, díjazás alapján. Tisztázatlan, településenként változó az önkormányzati főépítészek szervezete, működése, SZMSZ-hez való illeszkedése, kapcsolódása a polgármesteri hivatal többi egységéhez. Lényeges kérdés a főépítészi hálózat bővítése is, különösen a hátrányos helyzetű kistelepülések esetében. Jogilag helytálló az a megoldás, hogy a tervező a településrendezési terv készítésének időszaka alatt egyúttal ellátná a kistelepülés főépítészének szerepét, megbízott főépítészként. A konzultáció végén a jelenlévők javaslatot tettek a következő alkalommal megvitatandó témákra az alábbiak szerint:
  – a településrendezési tervek hierarchiája,
  – belterületi szabályozás kérdései,
  – esettanulmányok bemutatásának szükségessége.

  A köztisztviselői törvény abból a – jelenleg sajnos még irreális – feltételezésből indul ki, hogy az állami és az önkormányzati hivatalokban működő köztisztviselők a stabil és biztonságos foglalkoztatási (előmeneteli) szabályok, továbbá a törvényes keretek között garantált biztonságos (értékmegőrző) jövedelmi viszonyok miatt a közszolgálatot önálló életpályának tekintik. Nem hagyható ugyanakkor figyelmen kívül az sem, hogy az építészeti-műszaki, illetve a terület- és településrendezési tervezés – mint vállalkozási tevékenység – (ma még) alig összehasonlíthatóan kedvezőbb jövedelmi viszonyokat biztosít, vagyis a tervezési jogosultság gyakorlásának tiltása, vagy szigorítása „elűzi" a közszolgálatból az arra egyébként vállalkozni kívánó szakemberek akár egy jelentős hányadát is.

  AZ ORSZÁGOS FÔÉPÍTÉSZI KOLLÉGIUM ÁLLÁSFOGLALÁSAINAK NYILVÁNTARTÁSA 1998
  állásfoglalás száma	tárgya	dátum
  1/1998. sz. állásfoglalás	A „TELEPÜLÉSÜGYRÔL" szóló törvény-tervezet 1997. december 15-i változatával kapcsolatban	1998. január 6.
  2/1998. sz. állásfoglalás	A helyi építészeti örökség védelmének szakmai szabályairól szóló KTM rendelet-tervezet 1998. január 12-i változatával kapcsolatban	1998. február 6.
  3/1998.sz. állásfoglalás	A tervtanácsokról szóló rendelet-tervezettel kapcsolatos megyei főépítészi kezdeményezéssel kapcsolatban	1998. április 27.
  4/1998.sz. állásfoglalás	A főiskolát végzettek településrendezési tervezési jogosultságával kapcsolatban	1998. május 26.
  5/1998.sz. állásfoglalás	A központi és területi, valamint a helyi önkormányzati tervtanácsokról	1998. június 23.
  6/1998.sz. állásfoglalása	Az önkormányzati főépítészi munkakör betöltésének egyedi feltételeiről	1998. december 15.
  7/1998.sz. állásfoglalása	Az önkormányzati főépítészek tervezési jogosultságának gyakorlásával kapcsolatban	1998. december 15.
  8/1998.sz. állásfoglalása	Az építésügyi műszaki dokumentációk megőrzésének és hasznosításának, valamint a területfejlesztési koncepciók, -programok és területrendezési tervek nyilvántartásának szabályairól szóló kormány- és miniszteri rendelet-tervezetekkel kapcsolatban	1998. december 15.

  Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Történeti Városok Szakbizottsága az Országos Műemlékvédelmi Hivatallal, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériummal, a Magyar Urbanisztikai Társasággal, a Magyar Építőművészek Szövetségével és az Építéstudományi Egyesülettel közösen meghívásos, titkos hallgatói tervpályázatot hirdetett meg 1996-ban „Magyar Falu – 2000" címen. A pályázatra meghívást kapott a Budapesti Műszaki Egyetem, a Kertészeti és Szőlészeti Egyetem, a gödöllői Agrártudományi Egyetem, a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Kara, az Ybl Miklós Műszaki Főiskola, a győri Széchenyi István Főiskola és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Műszaki Főiskolai Kara. A kezdeményezést folytatva az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Történeti Városok Szakbizottsága, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (jogutódja a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium), a Magyar Urbanisztikai Társaság, a Magyar Építőművészek Szövetsége és az Építéstudományi Egyesület az „Építés történeti településrész környezetében, nagyközség, kisváros 2000" címmel hirdette meg 1998. évben a pályázatot, melyre a felsorolt felsőoktatási intézmények hallgatói kaptak meghívást. A tervpályázat a védelem alatt álló műemléki együttesekkel, környezetekkel, a helyi védelem alatt álló vagy arra javasolt területek, épületegyüttesek környezetében, az ezekhez közvetlenül kapcsolódó, elsősorban lakóterületi építés feladataival foglalkozott. A pályázatot áprilisban írták ki, beadási határideje október 19. volt. A beérkezett hat pályamű bizonyította, hogy a fiatalok jó érzékkel fordultak a választott magyar települések értékei felé, megvalósítható megoldásokat dolgoztak ki. Az összes pályamű költségtérítésben, három díjazásban, kettő pedig megvételben részesült. Első díjat kapott a mohácsi pályamű szerzője Baracsi Viktória, a Janus Pannonius Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Kar hallgatója. Rangsorolás nélküli második díjban részesültek a sümegi pályamű szerzői Holczinger Róbert, Hutter Ákos, Kálovits Róbert, Nagy Tamás, a győri Széchenyi István Főiskola hallgatói, a kőröshegyi pályaművet készítő Csiki Melitta, Lelkes Ibolya, a BME Urbanisztikai Intézet hallgatói. Rangsorolás nélkül megvették a nagymarosi pályamű szer-zői Fenyvesi Beáta, Kővári Gábor, (a BME Urbanisztikai Intézet hallgatói), a szilvásváradi pályamű szerzői Nagy Andrea, Kocsis Edit, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Műszaki Főiskolai Kar hallgatói munkáit. Novák Róbert az erdőbényei pályamű szerzője, a BME Építészmérnöki Kar hallgatója költségtérítésben részesült. A díjkiosztás az Országos Műemlékvédelmi Hivatal tanácstermében zajlott le 1998. november 27-én az érintett polgármesterek, főépítészek, valamint a támogatók jelenlétében.

  Dr. Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 1998. december 16-án adta át a Kós Károly díjakat és a minisztériumi elismerő okleveleket az FVM épületében. A Kós Károly díjak kiosztására első ízben 1988-ban került sor, amikor 31-en kaptak egyéni díjat és 23 csoport vehetett át közösségi díjat. 1998-ban kilenc egyéni és három közösségi díjra érkezett be előterjesztés, ami ugyan a korábbi évekhez képest számszerűen visszaesést jelentett, minőségileg azonban nem.

  Az új összetételű Kós Károly díj bizottságának javaslatára egyéni díjat kapott:

  • Pinczésné Kiss Klára pedagógus, aki településvédő és – szépítő munkája részeként, lakóhelyén Faluszépítő és Művelődő Egyesületet hozott létre, melynek eredményeként az önkormányzat elsőként foglalta rendeletbe Ságújfalu helyi értékeinek védelmét,
  • Paizs József, Patapoklos polgármestere a 400 lakosú, halmozottan hátrányos helyzetű baranyai kistelepülés megújítása során végzett kiemelkedő tevékenységéért, különösen a korábban pusztulásra ítélt református templom helyreállításában végzett áldozatos munkájáért,
  • Lantos Miklós építész és fotóművész, aki több évtizede napi munkája mellett minden anyagi támogatás nélkül a népi építészet emlékeinek felkutatásával, felmérésével és művészi igényű fotózásával foglalkozik. Fotói ma már pótolhatalan forrásértékű dokumentumok.

  Az egyéni díjak mellett az alábbi két szervezet kapott közösségi Kós Károly díjat:

  • A Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesület a város építészeti és természeti értékeinek megóvásában és fenntartásában végez már egy évtizede áldozatos munkát. Szerteágazó tevékenységük eredményeként a település fejlesztése több irányban indult el, például természetvédelmi terület lett a 200 éves városi parkerdő, Millecentenáriumi sétány létesült a mosoni Dunaparton.
  • A Pagony Táj- és Kertépítész Kft. – létrejötte óta – a magyar kert- és tájépítészet kiemelkedő fontosságú műhelye. Szakmai munkájuk a tervezéssel nem ér véget, részt vállalnak a megvalósításhoz szükséges források biztosításában, és a kivitelezés támogatásában.

  A Kós Károly díjak mellett miniszteri elismerő oklevelek átadására is sor került. Magas szakmai színvonalon végzett hivatali munkájáért miniszteri elismerő oklevelet kapott Lampert Rózsa, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség területi felügyelője, építészmérnök.

  Külön öröm a főépítészi grémium számára, hogy Berényi András, Budapest, IV. kerület (Újpest) főépítésze és Zábránszkyné Pap Klára, az FVM Főépítészi Titkárságának vezetője, építészmérnök – hivatali munkájukat meghaladó áldozatos szakmai tevékenységükért – szintén miniszteri elismerésben részesültek.

  A településrendezési és építészeti tervpályázatok kiírását és lebonyolítását, majd ezt követő gyakorlati felhasználását a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) 1999-ben is támogatja. A településrendezési és építészeti tervpályázat olyan sajátos versenyforma, amely konkrét településrendezési, illetve jelentősebb építészeti, beépítési feladatok megoldásának komplex szakmai megalapozását szolgálja. A pályázat kiírása és lebonyolítása a településrendezési és építészeti tervpályázatok részletes szabályairól szóló 16/1998. (VI. 3.) KTM rendelet szabályai alapján történik. A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény értelmében 30 millió forint értékhatár fölötti építési beruházás esetén a hatósági építési engedélyezési terv készítését megelőzően tervpályázatot kell kiírni. Az tapasztalatok alapján tervpályázati előkészítésre elsősorban a következő építészeti koncepcionális feladatok javasoltak:
  – jelentősebb beépítésre szánt területek építészeti rendezése,
  – településközpontok, történelmi városrészek, helyi értékkel rendelkező településrészek rehabilitációjának koncepcionális tervezése,
  – műemlékek, értékes épületek és együttesek újrahasznosításának vizsgálata,
  – jelentősebb közintézmények, lakóegyüttesek tervezése.

  Az FVM társkiírói közreműködésére, ezzel együtt anyagi és szakmai támogatására olyan megfelelően előkészített tervpályázatok esetén van lehetőség, ahol a kiírást szakmapolitikai indokok is alátámasztják, emellett a kiíró rendelkezik a tervpályázat lebonyolításához szükséges összeg meghatározó részével. A támogatást kitöltött adatlap visszaküldésével lehet megpályázni az FVM Építészeti és Építési Igazgatási Főosztályán (1055 Budapest, Kossuth tér 11., tel.: 457-6737, fax: 201-2416) 1999. március 20-ig. A pályázatok az év során folyamatosan is beküldhetők. Adatlapok a területi, a megyei, a megyei jogú városi, valamint a fővárosi kerületi főépítészeknél is beszerezhetők. Változás, hogy az idei évtől az adatlapon a területi főépítész ajánlását is be kell szereznie az igénylőnek.

  

  ---

  Tartalomjegyzék * kilencedik évfolyam, 1-2. szám * 1999. január-február

  ---

  Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.