A főépítészi munkakör betöltésével kapcsolatos követelményeket az önkormányzati főépítészi tevékenység ellátásának részletes szakmai szabályairól és feltételeiről szóló 9/1998. (IV.3.) KTM rendelet 2. és 3.§-a állapítja meg. A szabályozás koncepcionális alapja nyilvánvalóan az volt, hogy – az egyes főépítészi feladatok sajátosságait is figyelembe véve – differenciált, ugyanakkor a szükséges mértékig szigorú feltételeket határozzon meg, mivel a rendelkezésnek egyidejűleg két fontos célt kellett elérnie, nevezetesen:

• „minőségi" követelményeket kellett támasztania, nehogy a fő-építészi hálózat „felhíguljon"
• kellően nyitottnak kellett lennie annak érdekében, hogy a főépítészi hálózat idővel minél teljesebbé válhasson.

Indokolatlan különbségtételek

A hatálybalépés óta eltelt rövid idő néhány kolléga esetében – mint az sajnos előre látható volt – gondot okozott. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a főépítészi munkakör betöltésével kapcsolatos gyakorlat több szempontból is problémás, mivel

• a rendeletben foglalt követelményeknek több, a hatálybalépéskor huzamosabb ideje ebben a munkakörben sikeresen dolgozó főépítész nem felel meg1,
• a 3.§ (2) bekezdés b) pontja nem kellően precíz felsorolást tartalmaz, így sok esetben indokolatlanul különbséget tesz a felsőfokú végzettséget adó tanintézetek, illetve az ott szerzett képesítések között
• arra a téves feltételezésre épül, hogy a deklarált végzettséggel és gyakorlati idővel rendelkezők eleve alkalmasak az adott főépítészi munkakör betöltésére2
• nem hagyható figyelmen kívül, hogy a főépítészi munkakör sikeres ellátása nem csupán magától a főépítésztől függ, hiszen – főleg a köztisztviselőként foglalkoztatott szakemberek esetében – a főépítész „eredményessége" nagy mértékben kiszolgáltatott3 az önkormányzat személyes megítélésének. A mindennek kiválóan megfelelő, elismerten sikeres főépítész éppúgy pillanatok alatt elbocsátható (vagy szisztematikusan kiutálható) munkaköréből, mint bármelyik másik vezető hivatali munkatárs.

Az ellentmondások kezelése

A Kollégium az elmúlt időben több alkalommal is vizsgálta a rendelet hatásait, különös tekintettel a főépítészi munkakör betöltésével összefüggő anomáliákra. Nyilvánvalóvá vált, hogy a jogszabály hatálybalépése több, hivatalban lévő főépítészt is kedvezőtlenül (ráadásul az egyes kollégákat másként) érint. A Kollégiumnak egyfajta általános érdekvédelmi funkció ellátása is kötelessége, ezért áttekintette, hogy vajon miként lehetne az ellentmondó helyzetet korrekt eszközökkel, a szakmai szempontok érvényesülése mellett humánusan kezelni. Ennek elvben három módja lehetséges:

a) a jogszabály korrekciója. Ebben az esetben – az adott személyek egyedi problémáját figyelembe véve – korrigálni kell a rendeletet. A megoldás rossz, mert túlzottan „átlátszó", az így „testre szabott" – és esetleg újabb és újabb változtatást igénylő – kiegészítés idegen a normaszöveg-jellegtől.

b) a személyre szóló egyedi felmentések kiadása. Ez ugyan elvben tisztességes, mert eleget tesz annak a követelménynek, hogy – különösen indokolt esetben – az adott személy tényleges alkalmasságát minősítse, ugyanakkor két problémát is okoz, hiszen egyrészt nincs az egyedi minősítést felvállaló személy (szervezet)4, másrészt ha elismerjük a személyre szóló alkalmasság vizsgálatának jogosságát, akkor azt az összes többi főépítésszel szemben is érvényesíteni kellene.

c) általános felmentés a hivatalban lévő főépítészekre nézve. Ez a megoldás ugyan mellőzi az adott személy tényleges alkalmasságának minősítését, ugyanakkor egységes – a normaszöveg-jelleggel konform – megoldás és semmivel sem igazságtalanabb az előbbi változatoknál, valamint a hatályos rendelkezésnél.

Mindezeket figyelembe véve a Kollégium a helyzet ismeretében az alábbi, szövegszerű javaslattal kezdeményezi a hatályos rendelet módosítását:

A rendelet 9.§ (2) bekezdésének helyébe az alábbi szöveg lép:

(2) A rendelet hatályba lépése ide-jén foglalkoztatott önkormányzati főépítész,

a) ha munkakörét legalább két éve folyamatosan betölti, illetve

b) ha az öregségi nyugdíjig kevesebb mint öt éve van vissza

az önkormányzati főépítészi munkakörben tovább foglalkoztatható, illetve a továbbiakban jelenlegi munkakörének megfelelő főépítészi munkakör betöltésére a szükséges feltételekkel rendelkezőnek minősül.

Engedmények és korlátozások

A javasolt megoldás lényege, hogy ezzel a jelenleg is főépítészi munkakörben dolgozók további foglalkoztatása lehetségessé válik, ugyanakkor nem teszi őket kiszolgáltatottá5 a további munkájukat illetően. A változtatás természetesen nem korlátozza a munkáltató önkormányzatokat sem. A változtatás annyiban „igazságtalan", hogy olyanok is megmaradhatnak a pályán a főépítészi munkakörben, akik „új belépőként" nem lennének foglalkoztathatók. A javasolt szöveg ugyanakkor bizonyos korlátozást is tartalmaz, nevezetesen, hogy csak – legfeljebb – abban a munkakörben folytathatják főépítészi tevékenységüket, amelyben a rendelet(-módosítás) hatálybalépésekor dolgoztak. Az engedmény az előzmények ismeretében viszonylag keveseket érint, ezért komoly változást nem jelent, az pedig, hogy ennek belátható időn belül egyértelmű „kifutása" lesz, azt eredményezi, hogy a jogalkotó által szándékozott követelmények folyamatosan teljeskörűen érvényesülhetnek.

A Kollégium álláspontja szerint ez a módosítás összességében vállalható, egyszerűen és egyértelműen alkalmazható, az átmenet „áraként" elfogadható, humánus kompromiszszumot jelent.

Budapest, 1998. december 15.

Virányi István sk.
Kaposvár Megyei Jogú Város
főépítésze, a Kollégium elnöke

1 Az előírt végzettséggel nem rendelkezők között jelentős eltérések lehetségesek. Egészen más ugyanis, ha az illető főépítész ugyan „jó helyen" és „jó diplomát" szerzett, de (még) nem rendelkezik az előírt időtartamú gyakorlattal, és más, ha – bár rendelkezik az előírt gyakorlati idővel, de – „nem jó helyen" és a rendelet szempontjából „nem jó diplomát" szerzett. Az előbbi eset viszonylag egyszerű, mert – ha azt a jogszabály nem zárja ki – idővel a feltételek teljesülnek (a főépítész „belenő" a munkakörbe). Az utóbbi esetben azonban a feltételeknek csak abban az esetben felelhetne meg, ha a munkakör betöltésében akadályt jelentő végzettség-hiányt az előírt felsőfokú intézményben megszerzett „jó" diplomával" pótolja. Ez az esetek döntő részében egyszerűen elképzelhetetlen, de értelmetlen és – bizonyos mértékig – megalázó is. A rendelet merev alkalmazása – mely természetesen nem „szabálytalan", de – adott esetekben rendkívül igazságtalan (lenne), több kollégánk esetében ígéretes pályafutást törne derékba, vagy kényszerítené az érintetteket méltatlan helyzetbe.

2 A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a hivatalban lévő főépítészek között is rendkívül nagy a „minőségi szórás", egyes kollégák a feladatot magas színvonalon, a szakma megelégedésére látják el, holott a rendelet szerint nem lennének rá jogosultak, míg mások annak ellenére hivatalban vannak, hogy – bár de jure a követelményeknek eleget tesznek – valójában (enyhe túlzással) lakónak sem lenne szabad őket a településre beengedni.

3 Talán nem felesleges megemlíteni, hogy azokat a vezetőket, akiktől a főépítész sikeressége, vagy sikertelensége, előmenetele jelentősen függ, a minősítés tekintetében gyakorlatilag semmi (!) nem korlátozza. Amúgy a polgármesteri tisztség betölthetőségével szemben érdemi „elvárás" nincs, a jegyzőnek (főjegyzőnek) pedig a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 8. §-a szerint igen enyhe követelményeknek kell megfelelni, például még a főjegyzői állás betöltéséhez is elegendő a kétéves (!) közigazgatási gyakorlat.

4 Felmerült, hogy a minősítésbe célszerűen be kellene vonni a helyi (területi) kamarákat is. Ez azonban csak látszólag helyes, mivel a kamara minősítésének sincsenek meg a tételes és egyértelmű szempontjai, másrészt felveti azt is, hogy ebben az esetben maga a kamara fog esetleg (pro vagy contra) elfogultan nyilatkozni. Az pedig, hogy az érintett rendesen fizeti-e a kamarai tagdíjat, nem lehet a megítélés szempontja.

5 Ha a rendelet-módosítás csak arra vonatkozna, hogy a főépítész a jelenlegi munkahelyén foglalkoztatható tovább, úgy a főépítész a jelenleginél is kiszolgáltatottabbá válna, mivel csak a munkáltatótól függene, hogy él-e a tovább-foglalkoztatás lehetőségével. Ha viszont az „általános felmentés" a további főépítészi feladatokra is vonatkozik (vagyis a továbbiakban megfelelőnek minősülő főépítész akár más önkormányzatnál is eséllyel pályázhat főépítészi munkakör betöltésére), úgy a főépítészt nem motiválja a „bármi áron való megfelelés" kényszere.

Az állásfoglalást a Kollégium november 24-ei, december 15-ei ülésein elhangzottak alapján összeállította: Berényi András, Újpest főépítésze

---

Tartalomjegyzék * kilencedik évfolyam, 3. szám * 1999. március

---

Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.