Az Európai Közösség Alapító Szerződésének 130. cikke értelmében a Közösség környezetvédelmi politikája a következő célok megvalósításához járul hozzá:

• a környezet megóvása, védelme és minőségének javítása,
• az emberi egészség védelme,
• a természeti erőforrások megfontolt és ésszerű felhasználása,
• a környezet regionális vagy világméretű problémáival foglalkozó intézkedések előmozdítása nemzetközi szinten.

• A megelőzés elve: E célból a technikai fejlődésnek olyan irányt kell szabni, amely a lehető leghatékonyabban és a lehető leginkább elfogadható társadalmi költséggel oldja meg az életminőség javítását és a környezet védelmét.
• Az elővigyázatosság elve: Az emberi tevékenység bővülésével, a társadalmi munkamegosztás fokozódásával rohamosan növekednek az ezekből eredő kockázatok. Az újabb és egyre bonyolultabb termelési rendszerek alkalmazása során egyre nő a bizonytalansági tényező. A kockázatok csökkentése érdekében ezt az elvet kell alkalmazni azokban az esetekben, amelyek során súlyos, vagy visszafordíthatatlan környezeti károk következnek be a jövőben.
• A környezeti szempontok más politikába való beépítése: A környezetet érő káros hatások és szennyezések a különféle gazdasági-társadalmi tevékenységhez (elsősorban: ipar, energetika, közlekedés, mezőgazdaság, oktatás) kapcsolódnak, ezért azok megelőzése, csökkentése vagy utólagos felszámolása integrált környezetpolitikát tesz szükségessé.
• „A szennyező fizet" és a „használó fizet" elvek: A környezetpolitikának a lehető legteljesebb mértékben figyelembe kell vennie a környezet és a gazdaság kölcsönkapcsolatát.
• A regionális megközelítés elve: A környezetvédelmi beavatkozások költséghatékonyságát fokozza, ha azok nemcsak egy-egy szennyező forrás megszüntetésére vagy csökkentésére összpontosítanak, hanem az adott régió terhelhetőségét is figyelembe veszik, és a technikailag legmegfelelőbb és gazdaságilag leghatékonyabb módozatokat részesítik előnyben.
• A szubszidiaritás elve: A regionalizációhoz és az európai integrációs törekvésekhez szorosan kapcsolódó elv. Ez konstruktív partneri viszony kialakítását feltételezi a központi, a regionális és a helyi önkormányzatok, valamint a gazdaság szereplői között.

A közösségi joganyagban jelentős mennyiségű jogszabályt találunk a szolgáltatott víz minőségére, vízvédelemre, a levegőtisztaság védelmére, a zaj elleni védelemre, hulladékkezelésre, természetvédelemre vonatkozóan. A helyi önkormányzatokra jelentős szerep hárul az Unióban ezen jogszabályokban foglalt követelmények, előírások betartásában és betartatásában. A szubszidiaritás elvének megfelelően a települési önkormányzatok hatáskörébe tartozó környezetvédelmi problémákat saját szintjükön kell megoldani, és csupán a saját hatáskörüket meghaladó feladatok emelhetők magasabb szintre.

---

Tartalomjegyzék * kilencedik évfolyam, 3. szám * 1999. március

---

Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.