A beadvány szerint sérelmezett rendelkezés: „Új község alakításának feltétele, hogy a működés pénzügyi feltételei mind a megmaradó, mind az új község esetén pótlólagos támogatás nélkül rendelkezésre álljanak."

Az indítványozó szerint ez az előírás:

• ellentétes az Alkotmánnyal, amely minden település számára biztosítja az önkormányzáshoz való jogot, továbbá az önkormányzás népszavazással történő gyakorlását;
• sérti a jogállamiságot;
• nem tesz különbséget a korábban önálló, majd az erőltetett községegyesítéssel e jogállásától megfosztott települések között;
• nem biztosít esélyegyenlőséget a maradó és az önállóságra törekvő települések között.

A határozat:

• megállapította, hogy a törvényi feltételek fennállása esetén az érintett település választópolgárai közösségének joga van az áltata kezdeményezett községi közjogi jogállás elnyerésére;
• megsemmisítette az Ötv 52 § (1) bekezdés második mondatát;
• mulasztást állapított meg amiatt, hogy az Országgyűlés nem szabályozta megfelelő tartalommal a belügyminiszternek az új község alakítására és a községegyesítés megszüntetésére irányuló kezdeményezéshez kapcsolódó előkészítő tevékenységre, valamint a köztársasági elnök ilyen tárgyú döntésére vonatkozó eljárás rendjét.

A 15/1998. (V. 8.) AB határozat rendelkezéseinek figyelembevételével elkészült a területszervezési eljárásról szóló törvényjavaslat, amelynek parlamenti zárószavazására áprilisban kerül sor. Az anyagi jogi normák érvényesítéséhez szükségképpen kapcsolódnak eljárási szabályok. A klasszikus jogágakban (büntetőjog, polgári jog, államigazgatási jog) évszázados, de legalábbis évtizedes eljárási törvények vannak. 1997 óta van egységes választási eljárási törvény, amely a választásokon túl az országos és a helyi népszavazásoknál alkalmazandó eljárási szabályokat is tartalmazza. A helyi önkormányzatokról szóló törvény (Ötv.) is tartalmaz eljárási szabályokat, de nem vitatható az Alkotmánybíróság igénye.

Az Alkotmánybíróság az új község alakítása, a községegyesítés megszüntetése ügyeiben várta el a törvényi szabályozást. Az általa tárgyalt ügy erre vonatkozott. Az előkészítésnél viszont arra a következtetésre jutottunk, hogy átfogó törvény szükséges, amely túlszabályozás nélkül, de a területszervezésinek nevezett minden ügy alapvető kérdéseit érinti. Így szabályozási körébe tartoznak a következők:

• település átcsatolása másik megyéhez;
• új község alakítása, településegyesítés megszüntetése;
• településegyesítés;
• várossá nyilvánítás;
• területrész átadása, átvétele, cseréje települési önkormányzatok között;
• megyei jogú várossá nyilvánítás;
• megye területének, elnevezésének, székhelyének megállapítása;
• a főváros kerületi tagozódása, fővárosi kerület területrészének más fővárosi kerülethez való csatolása;
• fővárosi kerületnek vagy városrészi önkormányzatának a fővárosból való kiválása és önálló önkormányzattá nyilvánítása;
• települési önkormányzatnak a fővároshoz történő csatlakozása.

A kezdetek

1990-ben tágra kellett nyitni a kaput az új községek alakulása előtt. Az elmúlt nyolc esztendő alatt 59 új község alakult, néhány kivétellel községegyesítés megszüntetése útján. Városaink száma 52-vel gyarapodott. Községgé nyilvánítás úgy történt, ahogyan indult a kezdeményezés, amiként felterjesztették. Az Országgyűlés négy községet csatolt át más megyéhez. Várossá nyilvánítás a választás évének kivételével minden évben történt. Választás évében azért nem, hogy ne legyen a választási kampány része.

E gyakorlat alapján rendelkezett a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény, az Ötv-t kiegészítve úgy, hogy a területszervezési döntést nem lehet végrehajtani az általános választás évében, egyébként pedig a választás kitűzésétől a szavazás napjáig terjedő időszakban. Ez fontos garancia arra, hogy a választási munkát ne zavarja területszervezési intézkedés.

A hatályos szabályozás, a gyakorlat azonban azt eredményezi, hogy a választás eredményét a választás után egy-egy területszervezési döntés megváltoztatja, „felül írja". Példával szemléltetve ez a következőt jelenti: Az Országgyűlés az elmúlt év decemberében döntött Szárliget Fejér megyéből Komárom-Esztergom megyébe való átcsatolásáról. Egy ilyen átcsatolás azt jelenti, hogy a szárligeti választópolgárok 1998-ban Fejér megyében szavaztak az egyéni országgyűlési képviselők jelöltjeire, a megyei közgyűlés tagjaira. Ezek a szavazatok most Fejér megyében maradnak, az új megyében pedig senki nem rendelkezik szárligeti megbízással, nincs képviseletük.

Két értéket kell együtt érvényre juttatni. Az egyik az, hogy lehet területszervezési változtatást kezdeményezni, s meghatározott feltételek teljesítésével változás következhet be: új község alakul, település más megyéhez kerül át, város megyei jogú várossá válik. A másik érték viszont a választás eredménye, amelynek négy évre kell szólnia, s nem helyes megváltoztatni a mandátum időtartama alatt. A két érték nem ronthatja le egymást, együttes érvényesülésükhöz új koncepcióval lehet eljutni. Ennek a lényege az, hogy a megalapozott kezdeményezések nyomán ne ötletszerűen, ne folyamatosan, hanem évente egyszer születhessenek területszervezési döntések. Végrehajtásuk azonban a következő általános választás napján történjen. Így már az új területi beosztásnak megfelelően szavaznak a választópolgárok, és a választói megbízatások – mint általában is – négy évre szólnak.

Bírói jogorvoslat

A területszervezési döntések többségét a hatáskörrel rendelkező szervek szabad mérlegelés alapján hozzák, így a jogorvoslat fel sem merül.

Az Alkotmánybíróság említett határozata nyomán új helyzet alakult ki a községgé nyilvánításnál, a községegyesítés megszüntetésével. Miután ezt joggá nyilvánította az Alkotmánybíróság, vita esetén bírói utat indokolt nyitni. Ennek módja az, hogy ha a belügyminiszter azt tapasztalja, hogy a kezdeményezés nem felel meg valamely törvényi előírásnak, akkor határozatot hoz, amelynek felülvizsgálatát a bíróságtól lehet kérni.

Új község alakulásakor, községegyesítés megszüntetésekor a vagyonmegosztás és a közigazgatási terület megosztása az, ahol nehezen jön létre megállapodás a két önkormányzat között. A vagyonmegosztási ügyekben a bíróságok eljárnak. A közigazgatási terület megosztásánál már eltérő a bírói gyakorlat. Szántód-Zamárdi vitájában például a Legfelsőbb Bíróság – még csak a szóbeli hirdetést ismerve – arra a következtetésre jutott, hogy nincs bírósági hatáskör a közigazgatási terület megosztásában. A törvény hatálybalépésével egyértelműen lesz. Mégpedig olyan hatáskör, amely a folyamatban lévő ügyekben is lehetővé teszi a bírósági döntést.

Új elemek a várossá nyilvánításnál

Az Ötv. 59. §-a szerint nagyközség várossá nyilvánítását akkor kezdeményezheti, ha a városi cím használatát fejlettsége, térségi szerepe indokolja. Az új törvény részletesen kibontja, hogy ebben a körben a kezdeményezésnek mit kell tartalmaznia. A törvény felhatalmazása alapján külön közlemény jelenik meg arról, hogy milyen adatokat kell szolgáltatni az egyes pályázók helyzetének reális értékelése és főként a pályázatok összehasonlíthatósága érdekében.

Ez évben még a régi szabályok szerint lehet a nagyközségi pályázatokat elbírálni. A jövő évtől azonban már az új, részletező szempontokra kell kitérni, és a kezdeményezést január 31-éig lehet felterjeszteni.

Új elem az, hogy az apparátusi értékelés, elemzés figyelembevételével a belügyminiszter által külön felkért bizottság ad javaslatot a miniszternek. Az értékelésre a miniszter a településtudomány, a közgazdasági-, a közigazgatás- és műszaki tudományok, az országos önkormányzati érdekképviseleti szervezetek képviselőiből álló bizottságot kér fel. A bizottság már az 1999. évi pályázatok elbírálásában is szerepet kaphat.

dr Fürcht Pál
főosztályvezető
BM Önkormányzati és Településfejlesztési Főosztály

---

Tartalomjegyzék * kilencedik évfolyam, 3. szám * 1999. március

---

Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.