Furcsa egy világ az, amiben élünk. Nap, mint nap csapong körülöttünk az indulat. Egyre fertőzöttebbek vagyunk. Mint a vírus, úgy terjed bennünk a kór, tünetei közt ott lappang az agresszivitás, a másik megalázása. Nem tudunk már örülni a jónak, a hétköznapoknak, s annak, hogy csak megvagyunk...

Olyanok vagyunk, mint a mérgezett egerek, csak forgunk körbe-körbe… Nem építünk, csak rombolunk. A hitet, a jövőt. Míg elődeink javakat javadalmaztak, a jövőt építették, mi hatalmas terveket szőve kutatjuk a múltat, s romboljuk a holnapot.

1999. Búcsúzunk a XX. századtól, új évezred küszöbén állunk, kezünkben a történelem, s nem látjuk, hogy itt van a pillanat. Nem kell görcsölni, elég, ha élünk, s akarjuk a jót... úgy, mint régen, 164 évvel ezelőtt...

1835 talán a siker éve volt. A Nemzeti Színház alapkőletétele. A színház gondolata még a 18. század végén született. A terv egy magyar nyelvű, nemzeti drámának és színjátszásnak otthont adó Nemzeti Színház építése volt. Az elhatározást tett követte, amely sok haladó gondolkodású, hazája iránt elkötelezett politikus szándékának kifejezése volt. Megvalósításán Széchenyi István, Pest vármegye képviselői, és az ország tenni akaró polgárai egyazon lelkesedéssel dolgoztak.

Dokumentumokból tudjuk, hogy Széchenyi a Duna partjára, díszes köntösbe öltöztetett magyar Nemzeti Színházat álmodott, működtetésére részvénytársaságot tervezett. A vármegye, sürgetve a jövőt, a mai Rákóczi út és a Múzeum körút sarkán telket biztosított... , és az alapkőletétel után, két éven belül (!) felépítették a Nemzeti Színházat. Bizonyára véleménykülönbségek akkor is voltak, de erősebb volt az akarat. Mi, ma már ebből csak azt jegyezzük, hogy a tervezőt Zitterbarth Mátyásnak hívták, az ünnepélyes megnyitó 1837. augusztus 22-én volt, amikor Vörösmarty Mihálytól az Árpád ébredése című alkalmi játékot, és. F. Schenktől a Belizár című színművet mutatták be. A színház 71 évig ebben az épületben működött. Ünnepelték itt Dérynét, Laborfalvi Rózát és Egressy Gábort is. A színház 1908 őszén műszaki okok miatt „ideiglenesen" (1964-ben bekövetkezett lebontásáig) a Népszínház épületébe költözött (a mai Blaha Lujza tér).

164 év múltán ismét Nemzeti Színházat építünk. Alapkőletétel most is volt, de ma nincs folytatás… Furcsa egy világ ez, amiben élünk, csapong körülöttünk az indulat, ma már nyoma sincs a közös célnak, a közös akaratnak, ma már másként kémleljük a jövőt. Úgy tűnik, hogy most a politika határoz, törvényen kívül helyezve a múltat, figyelmen kívül helyezve a jogot, s a közös érdeket. Ma már nincs más, csak a gödör, és a befejezetlen szavak...

Ma, 164 év múltán, nincs Nemzeti Színházunk, de színjáték az van.

A dráma címe: Az ember tragédiája. A darab Budapesten játszódik a XX. század végén, több felvonásban. Főszereplő a fővárosi önkormányzat és a kormány. A közönség és a kárvallott a nemzet.

Csiky Ildikó

---

Tartalomjegyzék * kilencedik évfolyam, 4. szám * 1999. április

---

Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.