Egyre fokozódó társadalmi igény jelentkezik az élet befejeződését kísérő tevékenységekhez kapcsolódó korszerű szabályok megalkotása iránt. A temetés érzelmi terhe és az ügyintézéssel kapcsolatos eljárás elsősorban a hozzátartozók gondja. A családok mellett azonban érintett az önkormányzat, az egyház és a temetkezési vállalkozó is. Az eltemetés tisztessége alapvető igény. Ez pedig nem nélkülözheti a szereplők jogainak, kötelezettségeinek szabályozását.

A terület átfogó újraszabályozásának időszerűségét az is indokolja, hogy megváltoztak a temetői tulajdonviszonyok. Jelentősen megnőtt a temetkezési vállalkozók száma, és az eddigiektől eltérő igények jelentkeztek a temetés módját illetően is. Számos anomália azt az érzést mélyítette el, hogy a temettető kiszolgáltatott, éppen akkor, amikor a legnagyobb segítségre lenne szüksége.

Előkészületek

Az újraszabályozást széleskörű viták, konzultációk előzték meg. Országos és regionális fórumokon, a javasolt megoldások vitáján érlelődött a törvénytervezet. Ezeken részt vettek polgármesterek, jegyzők, az egyházak képviselői, tisztiorvosok, a rendőrség, a fogyasztóvédelem, vállalkozók és más érdekeltek. Véleményt kértünk a szakmai szervezetektől, az önkormányzati szövetségektől, az egyházaktól.

Mindezek megalapozták a legfontosabb elveket, célokat és rendelkezéseket, amelyek eredményeként kialakult a törvényjavaslat.

Igény a változásra

A temetkezési tevékenység ellátása és a temetők fenntartása, üzemeltetése olyan, részben anyagi-műszaki, részben humán jellegű egyéni és közösségi célú szolgáltatás, amelynek megszervezése, zavartalan biztosítása alapvetően kegyeleti célokat szolgál. Ezeket a feladatokat – szoros összefüggésben az emberi méltósághoz való alkotmányos joggal – kényszerűen ki kell elégíteni, hiszen ellátásuk közegészségügyi szempontból sem halasztható.

A kegyeleti tevékenységekre vonatkozó legátfogóbb, hatályos szabályozást az 1008/1970. (IV. 17.) kormányhatározat alapján készült – többször módosított – 10/1970. (IV. 17.) ÉVM-EüM együttes rendelet tartalmazza. Ezen kívül, több ágazati jogszabály (miniszteri rendelet, együttes miniszteri rendelet) ad részletszabályokat a tevékenység ellátására vonatkozóan.

E jogszabályok elavultak, a megváltozott életviszonyok és az új igények szükségessé tették a kegyeleti tevékenység átfogó, korszerű újraszabályozását. A jogszabály-csomag: törvény, kormányrendelet és önkormányzati rendelet, illetőleg a rendkívüli halállal kapcsolatos teendőkről szóló együttes miniszteri rendelet.

A kegyeleti érzés mindenkit érint, a tevékenység ellátásában a települési önkormányzatoknak és az egyházaknak meghatározó szerepük van. Ez indokolja azt, hogy az alapvető jogi normák törvényben jelenjenek meg. A szakmai részletszabályokat kormányrendeletben célszerű összefoglalni. Az Ötv. a köztemetők fenntartását önkormányzati feladatként határozta meg. Ezért tág teret kell kapnia a helyi szabályozásnak.

Az elhunytak emléke

A törvény alapvető célja az elhunytak emlékének méltó megőrzése és ápolása, a temetkezés kegyeleti és közegészségügyi funkcióinak érvényesítése, valamint a hazai temető- és temetkezési kultúra fejlesztése. Ennek érdekében az európai normákhoz igazodó egységes és áttekinthető, a jelenleginél szigorúbb szakmai szabályok megalkotása szükséges. Különösen hangsúlyozzuk a kegyelet jelentőségét és elsődlegességét, mely eddig nem jelent meg szakmai jogszabályokban.

A törvény az alapelvek körében fogalmazza meg az általános előírásokat, rögzíti, hogy a temetés tisztessége és a tiszteletadás joga bármilyen megkülönböztetésre tekintet nélkül mindenkit megillet.

Gyakran előfordul, hogy a temetés során nem veszik figyelembe az elhunytnak még életében tett rendelkezését a saját temetésére nézve. Ezért alapelvi szinten került rögzítésre, hogy az eltemettetőnek a jogszabályi lehetőségeken belül figyelembe kell venni az elhunyt korábbi kívánságát.

A kegyelet jelentős mértékben hordoz érzelmi, emocionális, vallási, kulturális jegyeket. Magyarországon évente 140-150 ezer ember hal meg. A temetés jelentős arányban egyházi szertartással történik. Az egyházak ezzel összefüggő vallási szokásait, hitéleti tevékenységét mindenkinek tiszteletben kell tartani. Fontos alapelv az is, hogy a temetkezéssel kapcsolatos rendelkezéseket a nemzeti és etnikai kisebbségek törvényben biztosított jogainak érvényesítésével kell végrehajtani.

A törvény hatálya kiterjed a mintegy 8000 temetőre, – amelynek fele egyházi, fele önkormányzati tulajdonú – a temetőkkel (temetkezési emlékhelyekkel) és a temetkezési tevékenység ellátásával összefüggő feladatokra. Meghatározza a fenntartással, üzemeltetéssel, temetkezési szolgáltatással kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket. Szól a temető (temetkezési emlékhely, hamvasztóüzem) tulajdonosáról, fenntartójáról, üzemeltetőjéről, a temetkezési szolgáltatóról és mindazokról a személyekről, akiket/amelyeket a tevékenység során jogok illetnek meg és kötelezettségek terhelnek.

Köztemető, kegyeleti szolgáltatás

Ebben az ágazatban első alkalommal kerül sor fogalmak tisztázására. A köztemető fogalmát a jövőben kizárólag az önkormányzat tulajdonában lévő temetőre használjuk. Illetve, a (mások tulajdonában lévő) temetőnek arra a részére, amelyben az önkormányzat a köztemető fenntartására vonatkozó kötelezettségét teljesíti. Az egyházi és önkormányzati temetőket azért kell megkülönböztetnünk, mert igaz ugyan, hogy az egyházi temetők is ellátnak közfunkciót, de kizárólag az önkormányzatoknak vannak e tekintetben jogszabályban előírt kötelező közfeladatai.

Kiemelendő a kegyeleti közszolgáltatás fogalma, amely a köztemető (tehát az önkormányzati tulajdonú) fenntartását és üzemeltetését magába foglaló önkormányzati tevékenységek összessége. Ebből is következik, hogy a temetkezési szolgáltatás nem tartozik a kegyeleti közszolgáltatás körébe. Előbbi nonprofit jellegű, míg a szolgáltatás a versenyszférába tartozó piaci tevékenység.

A temetkezés területén az elmúlt évek egyik legjelentősebb változása a temetői tulajdonviszonyoknál következett be. A korábban állami tulajdonban lévő köztemetők a települési önkormányzatok tulajdonába kerültek. Kivétel Budapesten a Fiumei úti (volt Kerepesi) temető, amely a műemléki törvény rendelkezése szerint tartósan állami tulajdonban marad. Ilyen változás az is, hogy a Fővárosi Önkormányzat a köztemetőket saját gazdálkodó szervezetének – Budapesti Temetkezési Rt. – tulajdonába adta. Ugyanakkor, igény jelentkezett magántemetők létesítésére.

A tulajdonos, a fenntartó és az üzemeltető

A törvényjavaslat szerint temető tulajdonosa lehet az állam, a települési önkormányzat, az egyház, gazdálkodó szervezet (magán-társas vállalkozás), a helyi és országos kisebbségi önkormányzat, valamint közhasznú szervezet (alapítvány stb.). Tehát lehet temetője akár vállalkozónak is (Ptk. 685. § c) pont). Ahol azonban nincs önkormányzati tulajdonú temető, gazdálkodó szervezetnek vagy közhasznú szervezetnek csak akkor lehet temetőtulajdona, ha ebben az önkormányzat többségi (legalább 51 százalékban) részt szerez. Ez az önkormányzati tulajdoni hányad a működés során sem csökkenthető 51 százalék alá.

Szükségessé vált a tulajdonosi, fenntartási, üzemeltetési feladatok és kötelezettségek egyértelmű meghatározása is. Az Ötv. szerint a köztemetők fenntartása a települési önkormányzat kötelező feladata.

A törvény szerint a temető tulajdonosának alapvető kötelezettsége a temető tárgyi és infrastrukturális létesítményeinek, zöldfelületeinek, sírhelytábláinak megépítése, illetve kialakítása. Ezt a tulajdonos nem kérheti számon másokon. E mellett azonban köteles gondoskodni a temető fenntartásáról és üzemeltetéséről is.

Ha az önkormányzat tulajdonában nincs temető, a köztemető fenntartására vonatkozó kötelezettségét megállapodás alapján, más tulajdonában lévő temetőben is teljesítheti.

Új szabály, hogy a temető tulajdonosának a temető használatának rendjéről temetőszabályzatot kell készítenie. Köztemető esetében ez helyi rendelet megalkotását jelenti a törvény hatálybalépését követően egy éven belül. A tulajdonos a fenntartási és üzemeltetési feladatokat elláthatja saját maga pl. költségvetési szerve útján. Ekkor a három funkció (a létesítmények megépítése, fenntartása, üzemeltetése) alanya ugyanaz a szervezet. A tulajdonos e feladatokról gazdálkodó szervezet útján is gondoskodhat. Ezt szerződés alapján lehet megtennie. Köztemető esetében kegyeleti közszolgáltatási szerződést kell kötni a gazdálkodó szervezettel. A kegyeleti közszolgáltatási szerződés olyan sajátos megállapodás, amelyben a törvény által előírt elemeket feltétlenül szerepeltetni kell. Például: az önkormányzati eszközök rendelkezésre bocsátása, ezek használatának, pótlásának, javításának szabályai, a kegyeleti közszolgáltatás számviteli elkülönítése. A kegyeleti közszolgáltatási szerződést – ahol a feltételek adottak – a törvény hatálybalépését követő 90 napon belül kell megkötni.

A temetőfenntartás során a temető rendeltetésszerű használatához szükséges építmények, közművek, egyéb infrastrukturális létesítmények karbantartását, felújítását is el kell végezni.

Az üzemeltető a temetési szolgáltatás és egyéb vállalkozások temetői rendjét határozza meg, biztosítja az eltemetés feltételeit, működteti a ravatalozót és egyéb létesítményeket, megállapítja a temetőlátogatók kegyelet-gyakorlásának feltételeit, a nyitvatartási időt, átveszi az elhunytakat, kijelöli a temetési helyeket, gondoskodik a temető tisztántartásáról, elszállítja a hulladékot, összehangolja a temetéseket, gondoskodik a tájékoztatásról, az ügyfélfogadásról és a temető rendjének betartásáról, illetve betartatásáról.

A felsorolásból kitűnik: az üzemeltető dolga a temető gyakorlati használatának biztosítása.

Az üzemeltető kiemelt feladata a nyilvántartás. Meg kell határoznia annak szakmai tartalmát. A könyvekbe csak az eltemettető, illetve a temetési hely felett rendelkezni jogosult tekinthet be. De köteles felvilágosítást adni az elhunyt személy temetési helye iránt érdeklődőknek.

Új szabály, hogy az üzemeltető a temetkezési szolgáltatók között hátrányos megkülönböztetést nem alkalmazhat. Tehát, nem tagadható meg a temetői eszközökhöz való hozzáférés (ravatalozó, hűtő stb. használat). Ezzel várhatóan megszűnik az erőfölénnyel való visszaélés lehetősége abban az esetben, ha az üzemeltető egyben temetkezési szolgáltatást is végez.

A temető helyét rendezési tervben kell kijelölni, létesítményeinek megépítéséhez építési engedélyre van szükség. A jövőben a sírbolt és az urnafal megépítéséhez is engedélyt kell kérni. A temető létesítése során, illetve a működő temetőben a temetőtulajdonosnak utat, ravatalozót, tárolót, hűtőt, boncoló-helységet, vizet, illemhelyet, hulladéktárolót kell biztosítania. A temetőt be kell keríteni vagy élő sövénnyel lehatárolni. A temető területének parkosításáról, az utak sorfásításáról szintén gondoskodni kell. Ez utóbbiak a temető elérni kívánt zöldfelületi funkcióját erősítik. Lezárt temetőben elegendő a bekerítésről, a vízről és a hulladéktárolóról gondoskodni. Mindezeket a törvény hatálybalépését követően, 5 éven belül kell teljesíteni, a végrehajtási szabályok figyelembevételével.

Egyre gyakrabban vesznek újra használatba már lezárt temetőket. Az ezzel kapcsolatos konfliktusok megelőzése érdekében fő szabályként a létesítésre irányadó szabályokat kell a jövőben alkalmazni.

Hőseink nyughelye

A hősi temetőt, hősi temetési helyet (hősi sírt) a háború áldozatainak védelmére vonatkozóan Genfben 1949. augusztus 12-én kötött egyezmények (kihirdetve: 1989. évi XX. tvr.), illetőleg a kétoldalú nemzetközi megállapodásokra figyelemmel kell fenntartani és megőrizni. A hősi temetők és a neves személyiségek nyughelyének fenntartása a társadalom feladata.

Az írók, a tudósok, a politikusok, közéleti és más személyiségek nyughelyének fenntartása is közös – erkölcsi, kegyeleti – kötelességünk.

E nyughelyek együttes kezelése céljából bevezetésre kerül a nemzeti sírkert (nemzeti panteon) fogalma. Ez nem egy temető, hanem temetők, emlékhelyek összessége. Ide tartozik a műemléki védelem alatt álló temető (temetői rész), továbbá mindazoknak a személyiségeknek a nyughelye, bárhol is legyenek eltemetve, akiknek a munkássága méltó a magyar nemzet megbecsülésére és emlékének megőrzésére. Erről a Nemzeti Kegyeleti Bizottság határoz. E grémium összetételéről, feladatairól, működéséről a kormány dönt.

A javaslat szerint a temető fenntartásával és üzemeltetésével összefüggő feladatok ellátását a temető (függetlenül, hogy ki a tulajdonosa) fekvése szerint illetékes jegyző (fővárosban a főjegyző) ellenőrzi. Ennek során vizsgálja a jogszabályok (temetőszabályzat) betartását, a temetőben szolgáltatást végzők jogosultságát, szabálysértési eljárást folytathat le. Köztemetőben ellenőrzi a kegyeleti közszolgáltatási szerződésben foglaltak teljesítését.

Az elhunytat nemcsak temetőben, hanem temetkezési emlékhelyen is el lehet temetni, illetve az urnát elhelyezni pl. altemplomban. Ebben az esetben szigorú építésigazgatási szabályoknak kell megfelelni.

Temetés – vállalkozóval

Temetkezés végzésére gazdálkodó szervezet akkor alapítható, ha a székhelye (telephelye) szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője ahhoz előzetesen hozzájárult. A vállalkozónak igazolnia kell büntetlen előéletét, szakmai alkalmasságát, pénzügyi teljesítőképességét, az összeférhetetlenségi szabályoknak való megfelelést és azt, hogy telephelye megfelel az alapvető kegyeleti feltételeknek, illetve a tevékenység méltóságát nem sérti meg a telephely kiválasztásával. E feltételeket a működő vállalkozóktól is számon kell kérni, amit a végrehajtási szabályok pontosítanak. Lényeges szabály az, hogy a temetési helyek és a temetőben vállalkozásszerűen munkát végzők temetőfenntartási hozzájárulási díját a tulajdonos állapítja meg. Köztemetőben a fizetendő díjak fajtáit és mértékét az önkormányzat állapítja meg és helyi rendeletben hirdeti ki.

A hatálybalépés a kihirdetést követő hatodik hónap első napja (várhatóan 1999. október 1.). Ezt követő hat hónapon belül meg kell szüntetni az egészségügyi intézményben működő temetkezési szolgáltató telephelyet. Reményeink szerint a törvényi szabályozás elősegíti, hogy e területen is elinduljunk a rendezett viszonyok útján.

Meggyőződésem, hogy a törvény hozzájárul önmagunk megbecsüléséhez, a tisztességes és méltó temetés feltételeinek kialakításához, a temető és temetkezési kultúra fejlesztéséhez, és segíteni fogja a települési önkormányzatokat ezen feladataik ellátásában.

Horváth Csaba
osztályvezető
BM Önkormányzati Gazdasági Főosztály

A törvénykezés során figyelembe vett törvények:

• az önkormányzati törvény (1990. évi LXV. tv.);
• az épített környezet kialakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. tv.;
• az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV.tv.;
• a műemléki védelemről szóló 1997. évi LIV. tv.

---

Tartalomjegyzék * kilencedik évfolyam, 4. szám * 1999. április

---

Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.