Évtizedekre visszamenően nem volt térségünkben ilyen sok gyors, egymás utánban bekövetkező vészhelyzet, mint az 1998. novemberi árvíz-, az 1999. februári hó, valamint a márciusi ár- és belvíz.

A négy esemény összességében próbára tette a körzet valamennyi települése – a polgári védelemmel akarva, akaratlanul foglalkozó – vezetőjének irányító, elemző, döntéshozó, együttműködő képességét. A vészhelyzetben megmutatkozott a lakosság segíteni akarása, tevékeny munkája, ám olykor-olykor viszonylagos biztonságból bírálták, hátráltatták a munkát.

A valóság bebizonyította, hogy a polgári védelmi (pv.) szervezetek, melyeket eleinte csökkentettünk, majd korszerűsítettük és a sokrétű veszélyhelyzeti követelményeknek megfelelően kialakítottuk, a nagy létszámú fizikai munkást igénylő gátmegerősítés, hullámverés elleni védekezés során kevésnek bizonyultak. Ugyanakkor, itt is megmutatkozik a falu és a város közötti különbség.

Míg a kistelepüléseken önkénteseket is könnyű volt találni, ugyanakkor a városban még 150 Ft/óradíjért sem hajlandók a munkanélküliek a viszonylag megerőltető hullámverés elleni védekezésben részt venni.

A védekezést szolgáló technikai eszközök is kevésnek bizonyultak, úgy az ár- és belvíz, valamint a hóhelyzet kapcsán. Mivel központi költségvetés ezen eszközök beszerzésére nem biztosított forrást, így az önkormányzatoknak kellett önmagukon segíteni.

Így került sor az utolsó pillanatban motorcsónakok, homokzsákok, szivattyúk, aggregátor, motoros szán, terepjáró beszerzésére. Tiszaújváros és Térsége Településfejlesztési Társulás évi 5 százalékos katasztrófa-tartalékalapot hozott létre. Ezen eszközök nélkül sok feladatot nem lehetett volna megoldani.

Veszélyhelyzetben, az első és legfontosabb eszköz a hangos sziréna, mellyel riasztani, értesíteni lehet a lakosságot, illetve közölni a magatartási szabályokat. Ezen követelményeknek a régi, több évtizedes motor-szirénák nem felelnek meg, többségük nem is üzemképes.

Tapasztalataink alapján a helyi problémák kezelésére a következőket javasolom:

• a körzet veszélyeztetettségének és helyi sajátosságainak megfelelően, önkormányzati és nagyüzemi összefogással olyan technikai eszközöket célszerű beszerezni, amelyek önfenntartóak, gazdaságosan üzemeltethetők és célgépek (például, ha hómaróval szabadítottuk volna fel az útjaink 80 százalékát, a sok milliós gépköltség ötödére esett volna vissza);
• védelmi célú katasztrófa-alap (céltartalék) létrehozása;
• élelmiszer-, elhelyezési eszköztartalék képzése;
• a veszélyeztetettség elemzése nélkül, valamennyi településen elengedhetetlen az új típusú hangos sziréna telepítése, mely alkalmas veszélyjelek kiváltására, továbbá azon bármikor, bármilyen információ továbbítható, akár hirdetés is, melynek az ára visszatérül és egyben bevételi forrásként is szolgál;
• az utak hó-, valamint a gátak hullámverés elleni védelme érdekében gyorsan növő, a tájba illeszkedő cserjék ültetése az utak két oldalára és a gátak elé (a fákat sajnos tüzelésre kivágják).

  Bojti Imre mk. pv. alezredes
  körzeti parancsnok

  

  ---

  Tartalomjegyzék * kilencedik évfolyam, 4. szám * 1999. április

  ---

  Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.