 |
|
Érdekszövetségek véleménye nélkül
240 körzet-központ
Ritka alkalom a T.Házban, amikor nemcsak az ellenzékiek, de a kormánypárti képviselők is amiatt aggódnak, hogy az önkormányzatok miből fognak ellátni egy, az állam által rájuk bízott (sózott) feladatot. A történelmi pillanatok egyike a közúti közlekedés nyilvántartásáról szóló törvényjavaslat vitájában következett el.
A törvényjavaslat értelmében, a belügyminiszter irányítása alatt álló központi hivatal látja el a közlekedési nyilvántartás működtetését, az adatszolgáltatás és az okmánykiállítás rendjének felügyeletét. Az autóvezetők szempontjából azonban a legfontosabb: ügyeiket közvetlenül majd a 240 kijelölt önkormányzat szolgálati irodáiban intézhetik. Az új törvény ugyanis a körzetközpontokba telepített okmányirodákra, a települési önkormányzat jegyzőjére ruházza e feladat ellátását. A körzetközpontokról később egy külön jogszabály rendelkezne. A közlekedés-igazgatási okmányok kiadására e települések jegyzői 2000. január 1-jétől lennének illetékesek. A javaslatban egy szót sem ejtenek arról, hogy a rendszer átalakításának mekkora költségkihatása lesz, és legfőképpen, ki és miből fogja azt finanszírozni.
A javaslat indoklásaként Kontrát Károly belügyi államtitkár csak arról beszélt, milyen fontos alkotmányos alapelvek megvalósulását, és európai normák teljesítését segíti elő az elképzelés. Az egyik ezek közül a személyi adatok védelméhez való jog. Vagyis, szigorodnának az erre vonatkozó szabályok. A másik, a tulajdonhoz való jog, hiszen a törvény által felvázolt rendszer egy pontosabb, naprakészebb központi nyilvántartást vezetne be. Így kisebb lenne a gépkocsitolvajok esélye a bűnüldözőkkel szemben. A harmadik pedig a testi épség védelme. A javaslat több biztosítékot tartalmaz arra nézve, hogy a közlekedésben járművezetőként csak az arra alkalmas és jogosult személy vehessen részt.
Már az önkormányzati bizottságban is vita bontakozott ki arról, hogy az adatszolgáltatásra és a nyilvántartás kezelésére kijelölt 240 településnek ez a feladat nyilvánvalóan pénzbe kerül. Egyrészt, mert megfelelően gépesíteni kell ezt a nyilvántartást, másrészt, a közigazgatási dolgozókat is ki kell képezni a feladatra. Hogy ez hogyan, mikor és miből történjen, a kormány nem mondta meg. A plenáris ülésen az aggódó ellenzéki, de kisgazda és MDF-es képviselőket Szentgyörgyvölgyi Péter, az önkormányzati bizottság előadója próbálta megnyugtatni. A bizottság ülésén ugyanis a kormány képviselője, a Belügyminisztérium jogtanácsosa arra hivatkozott, hogy a jogszabály alapvetően csak 2001. január 1-jétől lép életbe. Tehát, ha lesz is anyagi vonzata az átalakításnak, az csak a jövő évi költségvetés tervezetében jelenhet meg. Ezt a vita során többen kétségbevonták, bár a bizottság többségét a beszámoló szerint ez a válasz megnyugtatta.
A kormánypárti képviselők főként azért dícsérték az előterjesztést, mert a párhuzamosan futó nyilvántartások között végre kapcsolatot teremtene. Egész más szemszögből közelítette meg a kérdést a szocialista Balogh László, aki azzal vádolta a kormányt, hogy a céljuk valójában a közigazgatási reform egyik elemének becsempészése a törvénybe: vagyis, a városok szerepének növelése. Tiltakozott amiatt, hogy ezt a kérdést az önkormányzati érdekszövetségek véleményének kikérése és a teljes koncepció előzetes megvitatása nélkül döntsék el. Véleménye szerint a kormány azt is jótékony homályban hagyta, hogy a nyilvántartást országos illetékességgel működtető, a Belügyminisztérium irányítása alatt álló központi hivatal alatt mit ért. Egy újat kell-e létrehozni, avagy a BM Adatfeldolgozó Hivataláról van-e szó. A kormánypárti képviselők ez utóbbit tartották valószínűbbnek.
Az ellenzéki honatya, Németh Zsolt, MDF-es képviselőtársával egyetemben polgárbarátabb felfogást várna a törvénytől. Többek között: a körzetközpontok köre ne legyen szűkebb a jelenlegi rendőrkapitányságok, illetve új típusú rendőrörsök körénél. Ne az szerepeljen a jogszabályban, hogy az érintett személy megtilthatja, vagy korlátozhatja személyes adatainak szolgáltatását - kérték -, hanem eleve abból induljanak ki, hogy az tilos az ő engedélye nélkül. Az érintett ne csak jogosult legyen megismerni, kinek és milyen célból adták ki személyes adatait, hanem az állami hatóságnak kötelező legyen őt erről értesíteni. Európa ugyanis erre van - jelezték többen a kormány képviselőinek.
Németh Era
Tartalomjegyzék * kilencedik évfolyam, 5. szám * 1999. május
Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.