Az Európai Unió pénzügyi alapjairól

Az Európai Uniós tagság nemcsak feladatot jelent a helyi önkormányzatok számára, hanem lehetőséget is teremt arra, hogy az önkormányzatok olyan fejlesztési programokban vegyenek részt, melyek keretében az uniós források támogatásaiból részesülnek.

Mindehhez nélkülözhetetlen, hogy az önkormányzatok megfelelően ismerjék az EU pénzügyi alapjainak működési mechanizmusát, és ezáltal otthonosan mozogjanak az EU területfejlesztési támogatási rendszerének prioritásai között.

A támogatási formákról

Az EU támogatási alapjait három nagy csoportba oszthatjuk, a támogatás igénybevételének időpontjától függően.

• 2000-ig az átalakuló PHARE program biztosítja a lehetőséget arra, hogy - többek között - az önkormányzatok szakemberei is fel tudjanak készülni az alapok finanszírozásának fogadására. Ez a támogatás - a Strukturális Alapok 1. célterületéhez hasonlóan - azon területekre összpontosít, ahol a lakosság GDP-je a közösségi átlag 75 százaléka alatt marad. A program vissza nem térítendő támogatást nyújt, valamint a társfinanszírozás elvén alapul, a többi uniós alap finanszírozásával megegyező módon.

• A 2000 és Magyarország csatlakozása közötti időszakban a PHARE- programot két új program egészíti majd ki. A SAPARD elsősorban mezőgazdasági és vidékfejlesztési projekteket támogat, míg az ISPA a társult államok közlekedési és környezetvédelmi beruházásait társfinanszírozza.

• A csatlakozást követően Magyarország, már mint tagállam, megkezdheti a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap felhasználását.

A Strukturális Alapok önálló fejlesztési programmal és költségkerettel rendelkező, középtávú programokat támogatnak. Az EU természetesen csak olyan programokat finanszíroz, amelyek összhangban vannak az Unió regionális politikájával.

Alapvetően kétféle programot különböztethetünk meg, attól függően, hogy ki tesz javaslatot a program elindítására. Gyakoribb ugyan a nemzeti kezdeményezésű program, de fontos megemlíteni a Közösségi Kezdeményezéseket is, ahol a fejlesztésre vonatkozó ötleteket, elképzeléseket az Európai Unió Bizottsága veti fel, három általános probléma megoldását megcélozva: a gazdasági fejlődést segítő nemzetközi és interregionális együttműködések; vidékfejlesztés; valamint a diszkrimináció minden formáját leküzdő együttműködések megteremtése. A nemzeti kezdeményezésű program esetében a tagállam egy nemzeti fejlesztési tervet nyújt be a Bizottságnak, majd ezt követően, együttesen dolgozzák ki a Közösségi Támogatási Keretet (KTK). Ez egy olyan keretdokumentum, amely tartalmazza mindkét fél kötelezettségvállalását, közös stratégiájukat, valamint célkitűzéseiket. Ezután készíti el a tagállam az átfogó program megvalósítását szolgáló operatív programokat, amelyeket még megvalósítás előtt jóváhagy a Bizottság.

A két döntéshozatal során felmerülő különbségeket a táblázatunk szemlélteti.

A Kohéziós Alap támogatási rendszere nagyban hasonlít a Strukturális Alapokéhoz, azonban néhány jelentős különbség is felmerül a két támogatási forma között.

• A Kohéziós Alap olyan területekre koncentrál, amelyeken a lakosság GNP-je nem haladja meg a közösségi átlag 90 százalékát, míg a Strukturális Alapok esetében a közösségi átlag 75 százaléka a határ.

• Rendkívül fontos különbség, hogy a Kohéziós Alap nem programokat társfinanszíroz, hanem közvetlenül, a pontosan meghatározott projekteket.

• Ezen alap esetében a projekt megvalósítása, előkészítése és végrehajtása mindig országos szerv feladata lesz. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az alap nem támogatja a helyi kezdeményezéseket; itt csupán arról van szó, hogy a helyi ötletet egy nagy projekt keretében valósítják meg.

Hogyan kell programot készíteni?

A legfontosabb momentumokat felvázolva elmondható, hogy a Közösségi Támogatási Keretnek, amely az operatív programok készítésének kiindulópontja, tartalmaznia kell többek között számos, a tervezéshez nélkülözhetetlen információt a régióra vonatkozóan. Fel kell tárnia az adott régió gazdasági és szociális helyzetét, tekintettel a meglévő infrastruktúrára, az ott élők szakképzettségére, oktatási-kutatási lehetőségekre, valamint a termelő szektor (ipar, mezőgazdaság, turizmus) szerkezetére. Ezt követően a fejlesztési stratégia részletes elemzése következik: a segítségkérés és -nyújtás indokai, annak magyarázata, hogyan egészítené ki a támogatás a tagállam regionális politikáját, stb. Feltétlenül érdemes kiemelni azt a tényt, hogy a Közösségi Támogatási Keretben megfogalmazott célok, amikor csak lehetséges, mérhető célkitűzésként jelentkezzenek a keretdokumentumban.

A konkrét intézkedésekről, valamint a projektek részleteiről az operációs program keretében gondoskodik a tagállam, amelyért közvetlenül a program menedzsmentje a felelős. Az operációs program bizonyos értelemben a legalsó szint, közvetlenül a gyakorlati megvalósításról szóló részletes elemzés, amely már tartalmazza az egyes projektek címét, megnevezi a felelős személyeket, valamint részletes pénzügyi terveket tartalmaz.

A pénzügyi tervek elkészítése szintén komoly és alapos munkát igényel. Tartalmaznia kell például, hogy az a fejlesztési terület, amely támogatásához a hozzájárulást kérjük, a Strukturális Alapok mely alapját célozza meg [ERDF (Európai Regionális Fejlesztési Alap), ESF (foglalkoztatás), EAGGF (agrár és vidékfejlesztés)]. Fel kell tüntetni az operációs programban a finanszírozó források eredetét és az összegek költségnemét is.

Érdemes végiggondolni azt is, hogy a régió GDP-jéhez viszonyítva az óriási támogatási összegek felhasználása esetlegesen milyen negatív hatásokkal járhat. Mivel a tapasztalatok néhol azt mutatják, hogy ezen összegek befektetése a gazdaság funkciózavaraihoz is vezethet, indokolt lehet a támogatások hitelekkel történő kombinálása, amelyek visszafogják (a visszafizetési kötelezettségek teljesítése révén) a strukturális támogatások multiplikátor hatását. Alapvető fontossággal bír a Strukturális Alapok működésében a forrás-kiegészítés elve, azaz a saját rész biztosítása, hiszen az Unió célja nem az, hogy egyszerűen csak helyettesítse a nemzeti területfejlesztési forrásokat, hanem hogy társfinanszírozza a területfejlesztési terveket.

A programok megvalósítása során, ahogy azt már a PHARE programokkal kapcsolatosan megszokhattuk, a munkafolyamatot monitoring bizottságok követik nyomon. A Közösségi Támogatási Keret Monitoring bizottsága kulcsfontosságú szerepet tölt be a keret megvalósításában, de minden egyes programhoz külön monitoring bizottság kerülhet kijelölésre. Munkájában a tagállam szervezeteinek képviselőin kívül részt vesznek még az Európai Unió Bizottságának, valamint az Európai Fejlesztési Banknak a képviselői is. A monitoring bizottságok működése mellett egyéb technikai segítséget jelent - amennyiben erre igényt tart a tagállam -, hogy konkrét tanulmányok készítésére, valamint tapasztalat- és információcserére is lehetőséget biztosít az EU. A nemzetközi tapasztalatok alapján mind a programozó bizottságok, mind pedig a moni-toring bizottságok aktív, erőteljes érdekérvényesítési joggal rendelkező tagjai a helyi önkormányzatok és a helyi civil szervezetek képviselői. Ennek is köszönhető az, hogy az önkormányzati fejlesztési elképzelésekre vonatkozó érdekek megfelelően érvényesülnek.

Az önkormányzatok szerepe tehát óriási a fejlesztési programok összeállításában és megvalósításában egyaránt. Ezért lehetővé kell tenni az önkormányzati finanszírozási rendszer korszerűsítésével azt, hogy a helyi önkormányzatok képesek legyenek a forrásképzésre, hiszen az EU támogatásai, bár jelentős összegekkel, de mégiscsak a saját részt egészítik ki. Fontos továbbá, hogy a települési kezdeményezések is pontosan kerüljenek kidolgozásra, hisz a regionális programot csak megfelelően elkészített települési és megyei programokból lehet öszszeállítani. Mind horizontális, mind pedig vertikális kapcsolatrendszereket kell kiépíteni, ápolni az önkormányzatok között. Az érintett szervek bevonása is alapvető, annak érdekében, hogy a programok kidolgozása, majd a projektek megvalósítása során a gyakorlati tapasztalattal bíró szakemberek tudását is számításba lehessen venni. Végezetül indokolt ismét hangsúlyozni, hogy gyakorlással, az EU pénzügyi mechanizmusának megismerésével kell tölteni a még hátra lévő időt, annak érdekében, hogy az uniós módszerek beágyazódjanak a hazai gyakorlatba, valamint hogy megértsük: az EU alapjainak igénybevételével csak akkor tudnak a helyi önkormányzatok hatékonyan élni, ha egyúttal a stratégiai gondolkodásmódot, az együttműködés képességét is elsajátítják.

Bánfalvi Zsófia

BM - Integrációs Iroda

Projectek

---

Tartalomjegyzék * kilencedik évfolyam, 5. szám * 1999. május

---

Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.