Hol van az a nyár?

Az unokatestvéreim, akik ott táboroztak, szinte minden nyáron küldtek a családunknak képeslapot. A mezőkre osztott képeslapokon vagy vidám gyerekek szaladgáltak dús fákkal övezett kockaépületek előtt, vagy bikinis-nadrágos felnőttek piros-sárga-kék csíkos strandlabdával játszottak csemetéikkel. Én legjobban mégis a tájképeket szerettem, ahogy a fodrozódó kékeszöld víz átölelte a Tihanyi félsziget partjait... Mi sosem engedhettük meg magunknak, hogy elutazzunk nyaralni... Ültem a rekkenő hőségben az udvar egyetlen kopasz fenyőfatörzsének dőlve, és álmodoztam.

Egy nap édesapám azt mondta: a minisztérium - ahová ő dolgozóként tartozott - elvisz gyerekeket táboroztatni a Balaton melletti boglárlellei üdülőjébe. Lehet, hogy engem is kiválasztanak. Két nyáron át reménykedtem. Aztán már nem. A kezemet a habokba mártom a félsziget felé száguldó vitorlásról - sokáig csak képzeletemben élt ez a kép.

Azóta sem kérdeztem, miért nem választottak ki. De a lelkem mélyén akkor úgy éreztem: valami olyan dologért büntetnek, amiről biztos nem tehetek...

A magát polgár- és családbarátnak nevező kormány ifjúsági és sport jelzőt viselő minisztériuma ebben az évben elfeledkezett a gyerekekről. S nemcsak, hogy elfeledkezett, de a több százmilliárdos állami költségvetésből csekélyke ötven millió forintot szánt arra, hogy segítse a nyári szabadidő eltöltésére szervezett programokat, köztük a gyermekek nyári táborozását.

A pályázati kiírás bevezetőjében külön kiemelik: ezt a kegyet azon intézmények és civil szervezetek nyerhetik el, amelyek a ,,gyermekek és a fiatalok számára egész éves munkájuk részeként szünidei programokat szerveznek." Szóval, ennyi jár egy egész éves munkáért.

De a többgyermekes Deutsch Tamás (Fidesz-MPP) vezette tárca ügyel az állam pénztárcájára, mert rögtön két legyet üt egy csapásra. Ugyanebből a pénzből oldja meg a valamilyen okból hátrányos helyzetben lévő gyermekek táboroztatását is - a fogyatékosokét, a szegényekét. A felhívás szerint ugyanis e "hatalmas" összegre minden szervezet pályázhat, ha nem profitorientált vagy magánszemély programját támogatja. Olyan szervezet azonban nem, amely egy korábbi pályázaton nem teljesítette vállalt kötelezettségét. De nem adnak pénzt kizárólag sport- , illetve nemzetközi programokra sem. Igazán nem értem, miért nem ütnek három legyet egy csapásra, s vonják be a pályázati körbe a határon túli magyarok gyermekeit is? Az lenne az igazán gazdaságos! Kapitalizmus van, vagy nem? Hát teremtsünk egyenlő versenyfeltételeket! Küzdjön meg a gyerek azért, hogy elmehessen nyaralni!

De az sem piskóta - mondanák pestiesen -, hogy a pályázóknak a lehetőségért ezer forintos díjat kell fizetni. Ha jelentkeznének ötvenezren, még önfinanszírozóvá is válhatna a rendszer. Mint a piramisjáték, csak a végén több a vesztes.

A család- és polgárbarát Fidesz-vezette kormány, és ifjúsági és sport jelzőt viselő minisztériuma bizonyára azért sem áldoz - az elmúlt évhez hasonlóan - félmilliárdot a nyári táboroztatásokra, mert ebben sem akarja követni a nem család- és nem polgárbarát, tavaly leköszönt szocialista-szabaddemokrata kormányt. Hogy is nézne az ki, ha pont ebben vállalnának folytonosságot velük! Annak a 8751 iskolának és szervezetnek a képviselői és diákjai, amelyek tavaly már februárban tudták, hogy 500 millió forintos támogatásra pályázhatnak és el is nyerték azt, még azt találnák gondolni, hogy valamiféle posztkommunista susmusról van szó. Ezért idén még egy hónapot sem adtak, és csak az utolsó pillanatban írták ki a pályázatot, hogy még ebben se vállaljanak közösséget az előző kormánnyal. Azon pedig biztos csak jót mosolyognak, hogy a szabademokraták tiltakoztak amiatt, hogy a szegény gyermekek táboroztatásának pénzét a pártokhoz közvetlenül kötődő politikai szervezeteknek adták oda. Elfelejtett ez az ország már nagyobb hibákat is...

Németh Era

---

Tartalomjegyzék * kilencedik évfolyam, 5. szám * 1999. május

---

Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.