 |
|
Ismét közoktatunk
Irányváltás
A közoktatással folyamatosan foglalkozni kell, ez szakmailag elkerülhetetlen. De megbocsáthatatlan, ha ezt politikai célok mozgatják. Ez utóbbi veszélyeket rejt magában: elbizonytalanítja a közoktatás résztvevőit, a diákokat, a pedagógusokat, a szülőket; végső soron az egész társadalmat; káoszt, átláthatatlan, szövevényes struktúrákat teremt, aminek szenvedő alanya hosszú távon - végső soron - az egész nemzet.
A kormányváltás óta eltelt háromnegyed év alatt a közoktatás ügye immár harmadik alkalommal került a politikusok elé, törvénymódosítás formájában. 1998 második félévében ez a törvény már kétszer szerepelt a T. Ház előtt. Ebből a második alkalom volt a fájdalmasabb, az igazán zsebre ható. Az 1999. évi költségvetési törvény keretében ugyanis az 1998-as oktatási évben bevezetett, minőségi munkavégzésért járó keresetkiegészítés rendszere megszűnt, és egy másfajta - lényegesen hátrányosabb - keresetkiegészítési formát fogadott el a parlament az 1999-es nevelési évtől kezdődően. Tette mindezt a T. Ház úgy, hogy az 1998-as bevezetett rendszer előnyeit és hátrányait még nem is ismerhette.
És íme, négy hónap telt el az előző módosítás óta, és máris újabb, nagy horderejű változtatásra kerül sor a közoktatási törvényben.
A szokatlanul hosszúra nyúlt miniszteri expozé után, végre megkezdődhetett a törvényjavaslat vitája a parlamentben.
A javaslat tartalmaz egy pozitív törekvést. Eszerint, az önkormányzatok részére biztosított éves normatív állami hozzájárulás összege a jövőben a tárgyévet két évvel megelőző év közoktatási kiadásainak 90 százaléka lesz. Ez azonban most csak ígéret; majd a 2000. évi költségvetési törvényjavaslatban válik el, hogy az ígéretnek mennyi a realitása!
A törvényjavaslatban a fő módosítási és erősen vitatható szándék:az államigazgatás központosítási törekvéseinek kiszolgálása; önkormányzatoktól hatáskörök elvonása; országos jelentőségű szakértői szervezet szerepének gyengítése;új feladatok telepítése az önkormányzatokhoz.
A törvényjavaslat az államigazgatás burjánzását segíti elő azzal, hogy:
- a kormány létre kívánja hozni az
Országos Közoktatási és
Értékelési Vizsgaközpontot, amelynek legfontosabb
feladatai: az ellenőrzési, mérési,
értékelési és
minőségbiztosítási feladatok
irányítása, szervezése, koordinálása.
De lesznek ennek az új kormányhivatalnak hatósági
feladatai is, továbbá ellátja - a javaslat szerint - az
országos szakértői és vizsgáztatási
névjegyzékkel összefüggő feladatokat;
közreműködik a vizsgák megszervezésében, a
jogorvoslati kérelmek elbírálásában;
- az oktatási miniszter létre kívánja hozni a
diák, a pedagógus, a szülői jogok
érvényesülésének vizsgálatára az
oktatási jogok miniszteri biztosának hivatalát;
- az oktatási miniszter
döntéselőkészítés
céljából létre kívánja hozni a
pedagógus-továbbképzés programjai
jóváhagyásával összefüggő a
Pedagógus-továbbképzési Akkreditációs
Testületet.
Az Országos Közoktatási és Értékelési Vizsgaközpont az Országos Köznevelési Tanácstól, a főjegyzőktől, a pedagógiai-szakmai szolgáltatást ellátó intézményektől von el feladatokat.
Ez azt jelenti, hogy:
- a főjegyző a jövőben nem bírálhatja
el másodfokon a vizsgabizottságok döntései ellen
benyújtott törvényességi kérelmeket,
bár a közoktatási intézmények
döntően önkormányzati tulajdonban vannak és a
közoktatás kötelező önkormányzati feladat;
- a pedagógiai-szakmai szolgáltatást
ellátó intézmények, amelyek többsége
önkormányzati intézmény, a jövőben nem
bízhatók meg a közoktatási
intézményekben folyó ellenőrzés
megszervezésével;
- az Országos Köznevelési Tanács eddigi
javaslattevő szerepe, egyetértési
jogosítványa megszűnik, helyette csupán az
oktatási miniszter tanácsadó,
véleményező, közreműködő,
szakértő testülete lesz.
A javaslat csorbítja az önkormányzati jogokat, állami szintre emeli a helyi közszolgáltatás meghatározott jogorvoslati, ellenőrzési feladatainak megoldását. Ugyanakkor nem ismert, hogy ez a központosítási szándék mennyibe kerül a polgároknak!
A törvényjavaslat új feladatokat kíván adni és a meglévőket is bővíti. A főbb feladatok: a tankötelezettség két évvel, 18 éves korig történő megemelése; a hagyományos iskolaszerkezet stabilizálása, ezen belül is a nyolcosztályos általános iskola megerősítése; a hátrányos helyzetű tanulók az első évfolyamot az általános iskolában előkészítő évfolyamként végezzék; a kötelező tanóra időkeretének növelése, külön időkeret biztosítása a közösségi élet megszervezéséhez; a második szakképzés megszerzésének ingyenessége.
Ezek a feladatok intézményi struktúra változását teszik szükségessé, pedagógus-létszám bővítésével járhatnak, de átsorolásukat is jelentheti. A feladatmódosulásra tett javaslatok többsége elfogadható lenne, hiszen minden bizonnyal a tapasztalatok szülték a változtatás igényét. De ezeknél a javaslatoknál sem ismert az, hogy mindez mibe kerül az önkormányzatoknak, és az sem, hogy mi a többletköltségek finanszírozási forrása.
D. I.
Tartalomjegyzék * kilencedik évfolyam, 5. szám * 1999. május
Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.