Tervgazdálkodás, de másként

Hazánk tervezési gyakorlatában nincs jelentősen lemaradva az EU-tól: a területfejlesztési törvény és annak végrehajtási rendeletei szabályozzák, megalkották az Országos Területfejlesztési Koncepciót, sok helyen elkészültek a regionális és megyei területfejlesztési koncepciók, megyei területfejlesztési programok. Meglehetősen ,,felpörgetett" munkára (tervezés, egyeztetés) van azonban szükség, ha az ország terveivel a 2000. január 1-jével induló időszakot kívánja megcélozni. (Az EU-ban általában 12-18 hónapra becsülik a szükséges időráfordítást.)

Elsődleges jelentőségű, hogy időben elkészüljön az átfogó agrár- és vidékfejlesztési program, ami feltétele a SAPARD előcsatlakozási alap igénybevételének. Az ISPA felhasználhatóságához pedig elfogadható közlekedési és környezetvédelmi projektlistával kell rendelkeznünk. (Az ISPA a Kohéziós Alap működését modellezi, ami nem programokat, hanem konkrét projekteket finanszíroz.)

A tagként megillető támogatások szempontjából - az általunk elkészítendő - legfontosabb tervtípus (tükörfordításban) a Regionális Fejlesztési Terv, ami azonban nem azonos a régiók által készített tervekkel, mindig hozzáértendő, hogy nemzeti tervről van szó (NRFT), amit a tag-állam nyújt be az Európai Bizottsághoz.

Az NRFT-t a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) alapozza meg. Az NFT mélységében kb. a mi koncepció fogalmainknak felel meg, de távolról sem csak területfejlesztéssel foglalkozik. Egy átfogó jövőképet, stratégiai irányelveket, makroökonómiai célkitűzéseket fogalmaz meg, valamennyi ágazattal foglalkozik, és olyan kérdésekben is állást foglal, mint az adópolitika, a társadalombiztosítás, esetleges közigazgatási reformok stb. Az NFT az elérendő célokhoz csak általános intézkedéseket rendel, míg az egyes akciók, pénzügyi tervek nem képezik részét, s az Országgyűlés fogadja el.

Emellett nemzeti szinten készülhetnek még önálló ágazati fejlesztési tervek is. Ezek általában belső használatra készülnek, de egyes esetekben az EU megkövetelheti létüket. (Esetünkben ilyen az előcsatlakozási alapokhoz való hozzáférhetőség, mint azt fentebb jeleztem.)

Mind az NRFT-nek, mind az azt megalapozó NFT-nek - célszerűen - alulról építkezőnek kell lennie. A régióknak megfelelő tervekkel kell rendelkezniük, hogy azok részét képezzék a magasabb szintű terveknek, illetve támogassák azokat. Nemcsak a régió, de valamennyi további szint: megye, kistérség, település esetében is elmondható, hogy kiforrott tervvel, jövőképpel kell rendelkeznie, hogy támogassa a magasabb szinten folyó tervezést, és főképp azért, hogy részesülhessen a támogatásokból, a későbbi programok ,,áldásaiból".

Ugyancsak alapvető érdekük, hogy ne csak alapanyagot szolgáltassanak, hanem a lehető legaktívabban részt vegyenek a magasabb szintű tervek elkészítésében, egyeztetésében is.

Az a település (és a felette levő szintek ugyanúgy), amely nem fogalmazza meg és fogadja el körültekintő tervezés és egyeztetés nyomán a célkitűzéseit, az nem számíthat a fejlesztési programokban való érintettségre, vagy nem úgy valósul meg, ahogy azt elképzelték, de nem rögzítették.

A regionális, megyei, kistérségi, települési tervek csupán belső használatra készülnek, azok a nemzeti tervekbe való beépülés útján hasznosulhatnak az EU alapjaihoz való hozzáférés szempontjából. Tartalmukat illetően EU-elvárás így nem létezik, a terveknek (kiemelten a regionális terveknek) azonban célszerűen struktúrájukban is hasonlítaniuk kell az NRFT-hez, hiszen így könnyebben beépíthetők. Ezért nem érdektelen az önkormányzatok számára sem az NRFT-vel szemben támasztott követelmények megismerése.

Az NRFT az NFT-től annyiban különbözik, hogy utóbbinak csak azon elemeit tartalmazza, amelyekhez az EU alapjaiban támogatást kívánunk felhasználni, illetve amelyek alkalmasak a szabályok értelmében az EU társfinanszírozására. Ennek a tagállamok általi benyújtása után összeáll egy ,,igények leltára", ami a közösség szintjén összegzi a fejlesztési elképzeléseket és összeveti a lehetőségekkel. Ezután az EU bizottsága tárgyalni kezd az egyes tagállamokkal, aminek során kialakul a Közösségi Fejlesztési Keretterv (a közösség válasza a tagállam tervére), amiről a bizottság egyetlen határozatban dönt. Ez egyúttal leváltja, mintegy hatályon kívül helyezi az NRFT-t.

Az NRFT-nek (és a KTK-nek) öt alapvető fejezetből kell állnia:

• helyzetelemzés,

• követendő stratégia,

• a tervezett intézkedések előzetes értékelése,

• finanszírozás,

• a terv végrehajtásának leírása.

A stratégia esetében - az ágazati és regionális hátrányok leküzdése érdekében követendő főbb irányok, prioritások kijelölése mellett - meg kell határozni azokat a mutatókat is, amivel mérhetők a tervcélok eredményei.

Talán a legfurcsább a hazai tervezési gyakorlathoz képest, hogy az intézkedéseket már várható hatásukkal együtt kell bemutatni. Ez az előzetes, vagy ex ante értékelés. (Széles körben értendő, ami kiterjed pl. a környezeti hatásokra is.) A programokat menet közben és utólagosan (ex post) is értékelni kell.

A pénzügyi résznél egyrészt prioritásonként - nem konkrét akciónként - kell meghatározni a felhasználni szánt összeget, másrészt finanszírozóként (EU, állam, önkormányzat, magánszféra, hitelek). Itt emlékeztetek rá, hogy a terv végrehajtásához társfinanszírozóként is hét éves elkötelezettséget kell vállalni!

A megvalósítás esetében meg kell nevezni az alapok kezelőjét ahová pályázhatnak a majdani végfelhasználók is. Be kell mutatni a monitoring bizottságokat, az ezeket támogató szervezeteket, amelyek nyomon követik és értékelik a programok végrehajtását. (A monitoring bizottságok az állam, a régiók, az EU képviselőiből állnak. Az egész KTK végrehajtását felügyelő bizottság mellett további bizottságokat is létre kell hozni, amelyek vagy programonként, vagy régiónként (a kettő kombinációja is lehetséges) ellenőrzik a végrehajtást, de minden egyes programot külön is le kell fedni monitoring bizottsággal. A bizottságok legalább évente kétszer üléseznek.) Ki kell jelölni a pénzügyi ellenőrzést végző szervezetet. (Megjegyzem, a jelenlegi szabályozás szerint az EU a projektek legalább 5 százalékának részletes auditálását követeli meg.)

A KTK elfogadását követően megkezdődhetnek a tárgyalások a Regionális Operatív Programokról (ROP), amikről az EU bizottság ugyancsak összességében, egyetlen határozatban dönt. A ROP-ok természetesen módosulhatnak a KTK tárgyalása során, célszerűen mégis az NRFT elfogadása után meg kell kezdeni kidolgozásukat. A ROP-ok kidolgozására is érvényesek a stratégiai tervezésnél leírtak: ugyancsak egy alulról felfelé építkező folyamatnak kell lennie, sőt a programok meghatározása még nagyobb helyismeretet igényel, mint a stratégia kialakítása. Az alsóbb szinteken is érdemes tehát mihamarabb kialakítani a terveket megvalósító programokat.

Hangsúlyozni kell, hogy a ROP-ok még mindig nem az egyes projektek szintjét jelentik. A ROP-ok alprogramokra, majd intézkedésekre bonthatók. Intézkedésenként kell tartalmazniuk megfelelőségüket a cél eléréséhez. A megvalósítás időtartamát, financiális igényét, annak finanszírozónkénti megoszlását, ütemezését, a megvalósításért felelősöket, a kedvezményezettek körét, földrajzi behatárolását, az egyes intézkedéseknek az egymást erősítő hatását, az eredményeket jelző mutatókat.

Mint a fentiekből kitűnhet, a tervezésnek igen körültekintőnek kell lennie, meglehetősen sok munkával, időráfordítással jár.

Madaras Attila

---

Tartalomjegyzék * kilencedik évfolyam, 6. szám * 1999. június

---

Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.