 |
|
Nyomasztó erőfölény
A hét statisztikai-tervezési régió létrehozásával nem lehet tovább várni, mert csak ez esetben kaphat 2000. január 1-je után Magyarország a jó területfejlesztési programok megvalósításához akár 1675 milliárd forint támogatást az Európai Uniótól. Többek között ezen érvvel támasztotta alá a kormányzati oldal a területfejlesztésről szóló törvény módosítását. Az ellenzék a javaslat visszavonását, az MDF alapvető megváltoztatását követelte, többek között a régiók vezetésében megjelenő túlzott kormányzati erőfölény miatt.
Jövőre hazánk 74,5 milliárd forintra pályázhat Brüsszel Phare, Sapard és Ispa elnevezésű beruházási program-alapjaiból. Később, 2002 és 2006 között pedig, az úgynevezett strukturális alapokból együttesen mintegy 1600 milliárd forint támogatás elnyerésére van esély. Ehhez azonban szükség van a már meglévő területfejlesztési rendszer átalakítására. A kormány ezért nyújtotta be még a nyári rendkívüli ülésszakon a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény módosítását.
A javaslathoz fűzött expozéjában Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter elmondta: a módosítás egyik lényeges eleme az állandó tervezési-statisztikai régiók fejlesztési tanácsainak létrehozása, megerősítése, amelyeknek a regionális koordináció keretében tervezési, döntési, végrehajtási és ellenőrzési feladatokat kell ellátniuk.
Önkéntességre nem lehet alapozni?
A megyei területfejlesztési tanácsok az elmúlt időszakban több regionális fejlesztési tanácsot hoztak létre: Északkelet-Magyarországon 6, Dél-Alföldön 3, Dél-Dunántúlon 4, Közép-Dunántúlon 3, Nyugat-Dunántúlon pedig szintén 3 megyei területfejlesztési tanács részvételével. Ezek mellett több kisebb térségben is megalakult a regionális tanács.
A miniszter szerint azonban az önkéntes szerveződés alapján létrejövő regionális fejlesztési tanácsokra hosszú távon nem lehet alapozni. Döntéseik alapján a régió határa változtatható, így azok nem fedik le az egész ország területét. Több mint száz Pest megyei település nem tartozik egyetlen fejlesztési tanács területéhez sem. De van olyan megye - Zala -, amely két regionális tanácsnak is tagja - támasztotta alá a kormányzati álláspontot Torgyán József.
Ezért lakosságszám, terület alapján javasolták hét tervezési-statisztikai régió létrehozását, amely véleményük szerint megfelel az Európai Unió regionális programozási szintjének. A miniszter azt állította, hogy ezek nem csorbítják a megyei területfejlesztési tanácsok törvényben meghatározott feladatkörét, hanem partnerségi viszonyban működnek majd együtt. Lényeges változás, hogy ezentúl a regionális fejlesztési tanács fogalom kizárólag a tervezési-statisztikai régiókat illetné meg. Minden egyéb, önkéntes alapon létrehozott megyeközi intézmény a térségi elnevezést kapná. Ide tartozna a Balaton Fejlesztési Tanácsa is, mondván, annak területe nem esik egybe a statisztikai régióval.
Megoldatlan felügyelet
A javaslat - a miniszter közlése szerint - rendezi a területfejlesztési intézményrendszer törvényességi felügyeletének eddig megoldatlan kérdését is. Ellátását a székhely szerinti illetékes megyei közigazgatási hivatalokra telepíti.
A kormány stratégiájának középpontjában a vidékcentrikus területfejlesztés áll - közölte a miniszter -, s ezen belül is alapvető fontosságúnak tartják a mezőgazdaság fejlesztését. Ezért indokolt, hogy a megyei földművelésügyi hivatalok vezetői tagként vehessenek részt a regionális fejlesztési tanácsok munkáiban. A falugazdászoknak a földművelésügyi hivatalokba történő integrálása pedig lehetővé teszi a pontos területi adatok, információk feltárását, valamint az együttes támogatások felhasználásának ellenőrzését is - vélte az előterjesztő. A törvényjavaslat szerint a megyei területfejlesztési tanács kiegészülne a regionális idegenforgalmi bizottság egy képviselőjével. A bizottság turizmussal kapcsolatos koordinációs és marketingfeladatai indokolják a közvetlen kapcsolattartást.
Az alkalmatlanság bizonyítékai
A törvényjavaslatot, természetesen minden bizottság többsége általános vitára alkalmasnak találta. Kivéve a költségvetési és pénzügyit, ahol a szavazáskor az ellenzékiek tartózkodtak többen a teremben, ezért elutasították a tárgyalást.
A legteljesebb összefoglalást a kisebbségi hozzászólók részéről a módosítással szemben talán Baráth Etele (MSZP), a területfejlesztési bizottság tagja mondta el. Négy pontban határozta meg, miért nem jó a kormány elképzelése. Az első: egy törvénymódosítás benyújtásánál elemezni kell az elmúlt időszakban történteket, milyen hatásfokkal, hogyan működtek eddig a területfejlesztési szervezetek. A második: ellenőrizni kell, összhangban áll-e más jogszabályokkal. A képviselő szerint az előterjesztés ellentétes az önkormányzati törvénnyel, mert oly módon bővíti az egyes államigazgatási szereplők, felügyeletet ellátó hivatalok feladatait, ami ellentétes annak alapszellemiségével. S főként - az ellenzék számára érthetetlenül és önsorsrombolóan - Budapest-ellenes. A kiválóan működő Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanácsról például egy szót sem ejt a javaslat. A harmadik: nem tartalmaz társadalmi-gazdasági hatáselemzést, amely ilyen nagyjelentőségű és hatalmas pénzforrást igénylő előterjesztés esetében megengedhetetlen. Még arról sem beszél, hogy mindez az oly kiemelten kezelt vidékfejlesztés területén milyen változásokat hozhat, mely térségeket hogyan fog érinteni. A negyedik pedig: illett volna a kamarák, önkormányzati érdekszövetségek egyetértését megszerezni, nem beszélve a tudományos szervezetekéről - jelentette ki az ellenzéki képviselő.
A régiók államosítása
Az ellenzék, de még az MDF szónoka is támadták, hogy a kormány a regionális fejlesztési tanácsokból gyakorlatilag kizárta a gazdasági élet, a helyi társadalom képviselőit. Véleményük szerint az Orbán-kabinet a régiók államosítására törekszik, amikor a decentralizált döntési rendszer erősítése helyett pénzosztogató politikát folytat.
Nem találták kielégítőnek a miniszter magyarázatát arra vonatkozóan sem, miért kapnának szavazati jogot a megyei területfejlesztési tanácsokban a megyei földművelésügyi hivatalok vezetői. A minisztériumot ugyanis már van aki képviselje a tanácsban. Elfogadhatatlannak minősítették, hogy a regionális tanácsban mindössze két főre korlátozzák a reálszféra képviseletét. A kisebbség kardoskodott amellett is, hogy a megyehatároknak nem feltétlenül kell egybeesniük a régióhatárokkal. Tiltakoztak a már meglévő fejlesztési tanácsok kiüresítése miatt.
Kóródi Mária (SZDSZ) figyelmeztetett arra: a törvényjavaslatot látszólag egyeztették, csak a témát ,,köröztették" az önkormányzatok között, de ahhoz a benyújtott javaslatnak már semmi köze nincsen. Szocialista vezérszónokként Baráth Etele rámutatott: a javaslat olyan megyéket kényszerít együttműködésre, amelyeknek korábban semmilyen történelmi, gazdasági, földrajzi kapcsolatuk nem volt egymással. Ez pedig nem segíti a régiók versenyképességét, amelyek alapvető tulajdonsága, hogy fejlesztési céllal kellene megalakulniuk.
Wekler Ferenc (SZDSZ) arról próbálta meggyőzni kormánypárti képviselőtársait, hogy az EU-ban nincsenek régió-minták. Van 5 és félmillió fős régió és van 400 ezres is. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy legyen saját programja, amely alapján pályázhat. Legyen saját forrása és legyen felügyeleti rendszere, amelyben nyomon követhető a közpénzek elköltése. A képviselő szerint az előterjesztés nem ezekkel a kulcskérdésekkel foglalkozik.
Az MDF-es Horváth Balázs, az Antall-kormány volt belügyminisztere, az általános vita őszre halasztását kezdeményezte a tervezet alapos átdolgozása végett. Álláspontjuk szerint kevesebb és nagyobb régiókra volna szükség a hatékonyabb érdekérvényesítés érdekében. Nagyobb támogatást kértek a kistérségi társulásoknak is. Mint a 8-as főút építésére létrejött térségi tanács elnöke tiltakozott a szervezetek ellehetetlenítése miatt. A MIÉP-esek a közpénzek elköltésének átláthatóságát hiányolták a rendszerből. Nem lehet olyan törvénnyel azonosulni - mondta szónokuk -, amely egyik lényeges intézményét, a regionális fejlesztési tanácsot távol tartja a választói akarattól.
Kormánypárti oldalról Hargitai János (Fidesz), költségvetési és pénzügyi bizottsági előadó véleménye volt a legmarkánsabb. A képviselő kijelentette: teljesen természetes a régiók szintjén az állam dominanciája. Ne butítsuk egymást azzal a parlamentben, hogy az Európai Unióban elvárás lenne ilyen tekintetben valamifajta szubszidiaritás - hangoztatta.
Németh Era
Tartalomjegyzék * kilencedik évfolyam, 7-8. szám * 1999. július-augusztus
Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.