 |
|
Elvárások és feladatok a szociálpolitikában
Európa lelkiismerete
A Szociális Karta
Rovatunkban már tájékoztattuk az Olvasókat az Európai Unió környezetvédelmi, területfejlesztési, versenyjogi politikájáról, a közösségi jog alkalmazásának főbb alapelveiről, valamint azon kérdésekről, amelyek a helyi önkormányzatok tevékenységét közvetlenül érintik a csatlakozásra való felkészüléssel összefüggésben. Az önkormányzatok igen jelentős szerepet vállalnak a szociális igazgatási feladatok ellátásában. Így mindenképpen szükséges, hogy megfelelő tájékoztatást kapjanak az EU szociálpolitikájáról, annak legfontosabb elemeiről. Az európai szociális jogok alapvetését az 1961-ben aláírt Európai Szociális Karta tartalmazza. Az alábbiakban áttekintjük az alapelvek biztosításának hazai gyakorlatát.
Bizonyára meglepő, hogy az Európai Unió szociálpolitikájának főbb elveit az Uniótól független szervezet, az Európa Tanács nemzetközi egyezménye határozza meg. Ennek két legfontosabb oka:
A fentiekre tekintettel a közösségi jogban, ellentétben a magyar joggal, a szociális politika elsősorban a munkával kapcsolatos egyes szabályok harmonizációját, és emellett a szociális biztonsági rendszerek koordinációját, közelítését jelenti, ez utóbbit a migráns munkások vonatkozásában.
A Kartában foglalt alapvető szociális jogok
A Karta dinamikus természetű nemzetközi egyezmény, ami azt jelenti, hogy a részes államok (jelenleg 21) nem egy meghatározott állapot, helyzet megteremtését irányozzák elő, hanem arra vállalnak kötelezettséget, hogy a Kartában megfogalmazott célok érdekében folyamatosan belső jogalkotási lépéseket tesznek. Ez a magyarázata annak, hogy a csatlakozásnak nem feltétele az egyezmény valamennyi cikkelyének elfogadása (ratifikálása). A csatlakozó állam egy meghatározott minimum elfogadására vállal kötelezettséget, illetve a későbbiekben áll fenn az a kötelezettsége, hogy újabb cikkelyeket ratifikáljon.
A Karta elfogadásához elengedhetetlen, hogy Magyarország a küszöbön álló ratifikáció során a lehetséges optimális minimumot ratifikálja (erősítse meg), majd ezt a későbbi évek során folyamatosan bővítse. A Karta III. rész 20. cikke alapján egyrészt ez azt jelenti, hogy a következő hét - úgynevezett kemény maghoz tartozó - cikk közül legalább ötöt ratifikálni szükséges. Ezek: 1., 5., 6., 12., 13., 16. és 19. Továbbá, szükséges a Karta további cikkei és számozott bekezdései közül legalább annyit kiválasztani és ratifikálni, hogy a végeredmény ne legyen kevesebb tíz cikknél, vagy negyvenöt számozott bekezdésnél.
Szociális és egészségügyi segítséghez való jog
A Szerződő Felek kötelezően ratifikálandó feladata biztosítani, hogy aki nem rendelkezik megfelelő erőforrásokkal sem saját részéről, sem a társadalombiztosítási rendszerből, betegsége esetén megfelelő ellátást kapjon (13. cikk. (1) bekezdés).
Az 1993. évi III. törvény szerint szociális ellátásra az a személy jogosult, aki nem rendelkezik munkából vagy egyéb forrásból származó, megélhetést biztosító jövedelemmel, illetve önmaga ellátására nem, vagy csak részben képes. A települési önkormányzatoknak törvényben foglalt kötelezettségük a településen élők számára - a közszolgáltatások körében - a szociális ellátásról való gondoskodás. A jogosultság elutasításának esetére az államigazgatási bíróság útján történő jogorvoslati lehetőség áll az érdekeltek rendelkezésére. A szükségletek irányultságának megfelelően a szociális ellátás lehet pénzbeli vagy természetbeni, illetőleg lehet személyes gondoskodás körébe tartozó szolgáltatás.
Az alapellátás (étkeztetés, házi segítségnyújtás, gyermekek napközbeni felügyelete, családsegítés) megszervezéséről minden települési önkormányzatnak - legkésőbb 1999. december 31-éig - gondoskodnia kell. Vagy úgy, hogy maga szervezi meg és működteti a szolgáltatást, vagy ellátási szerződést köt a feladat ellátására más szolgáltató szervezettel. Cél az, hogy a szolgáltatások minden jogosult számára elérhetővé váljanak.
Azokat az - életkoruk, egészségi állapotuk vagy szociális helyzetük miatt rászorult - embereket, akiket az alapellátás keretében nem lehet ellátni, állapotuknak, helyzetüknek megfelelő szakosított ellátási formában kell részesíteni.
A 13. cikk (2) bekezdés alapján biztosítani kell, hogy a segítségnyújtásban részesülő személyek ne veszítsenek politikai vagy szociális jogaikból.
Akik anyagi, szociális helyzetük vagy egészségi állapotuk alapján szociális ellátásra szorulnak, azokra nézve hátrányosan megkülönböztető előírásokat a magyar jogrend nem tartalmaz. Bár jogaik formálisan azonosak, érvényesítésük szempontjából azonban hátrányos helyzetben vannak. Elenyészően kicsi azonban azoknak a jogi érvényű előírásoknak a száma, ahol a szociálisan rászorult embereket pozitív megkülönböztetés illeti meg.
A rászoruló személyek, családok részére megfelelő tanácsadást kell biztosítani. A szociális problémák enyhítése, lehetőség szerinti megszüntetése, a további problémák megelőzése érdekében az igazgatási szervektől elkülönült családsegítő szolgálatok hálózata működik.
Az Európa Tanács a Karta érvényesülését vizsgáló Független Szakértői Bizottságának (a továbbiakban: Bizottság) álláspontja szerint a szükséget szenvedők joggaranciája alanyi jogot jelent. Tehát nem függhet semmilyen hatóság, semmiféle tisztviselőjének döntésétől. Ahhoz, hogy az FSZB megállapíthassa, hogy egy adott tagállam megfelel-e az előírásoknak, elképzelhető, hogy még a Kérdőíven túl is kérdéseket tesznek fel. Az Egyesült Királyság például két okból nem felelt meg a rendelkezéseknek: egyfelől, mivel a szociális segítségnyújtásnak egyik formája ott egy hitelkonstrukció - a hitelformát magát kritizálta a Bizottság -, másfelől pedig kifogásolta azt a brit rendelkezést, hogy a közsegítéshez való jogot 5 évi helyben lakástól tették függővé. Holott, ezt a jogot minden, az országban lakó személy számára feltétel nélkül biztosítani kell.
Részesedés a szociális és jóléti szolgáltatásokból
Biztosítani kell azokat a szolgáltatásokat, amelyek hozzájárulnak az egyének jólétéhez, fejlődéséhez, valamint szociális környezetéhez való alkalmazkodásukhoz (14. cikk (1) bekezdés).
Az ellátások megfelelő színvonalának garantálása érdekében a személyes gondoskodást érintő szolgáltatások esetében miniszteri rendeletben szabályozott részletes szakmai követelményrendszer került kidolgozásra, amelytől a szolgáltatásokat szervezők nem térhetnek el. A személyes szociális gondoskodás körében a rászorulók igényeihez nagymértékben igazodó intézményi ellátási formák működtetésére van lehetőség.
Az önkormányzatok által nyújtott segélyek és szolgáltatások a rászorultság vizsgálatával adhatók. A segély összegét, a jövedelemvizsgálat módját az 1993. évi III. törvény keretjellegűen megadja. A részletes szabályokat helyi önkormányzati rendeletben kell kialakítani. A szociális szolgáltatások anyagi fedezetének döntő mértéke a központi költségvetési törvényben kerül meghatározásra, a szolgáltatást szervezőknek ezt csak ki kell egészíteniük. A központi költségvetési támogatáshoz az önkormányzatokon túl minden szociális szolgáltatást szervező (egyház, egyesület, alapítvány stb.) azonos feltételekkel jut hozzá, ha a törvényben és a végrehajtási rendeletekben foglaltak szerint szervezi meg a szolgáltatást.
Az egyéneket és az önkéntes vagy egyéb szervezeteket ösztönözni kell a szociális szolgáltatások létrehozásában és fenntartásában. Az önkéntes szervezetek részvétele a szociális szolgáltatások megszervezésében és nyújtásában a legutóbbi időkig nem volt jellemző Magyarországon. Ezért is van jelentősége annak, hogy a szolgáltatásoknak mintegy 15-20 százalékát már nem az állami szervezetek végzik.
Fizikailag vagy szellemileg fogyatékos személyek jogai
Tekintettel a fizikailag vagy szellemileg fogyatékos személyek szakmai képzésre, rehabilitációra és újra-beilleszkedésre való joguk tényleges megvalósulásának biztosítására a Szerződő Felek vállalják, hogy megfelelő intézkedéseket tesznek a képzési lehetőségek biztosítására, ahol szükséges ott a köz- vagy magánjellegű speciális intézmények bevonásával is; továbbá olyan megfelelő intézkedéseket tesznek a fizikailag fogyatékos személyek munkába állására, mint: speciális munkakereső szolgáltatások létrehozása, lehetőségek teremtése a védett foglalkoztatásra és a munkaadók ösztönzése (15. cikk (2) bekezdés).
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. tv. (Flt.) legutóbbi módosítása már a munkaügyi központok szervezeti egységeinek feladataként fogalmazza meg a foglalkozási rehabilitációs tevékenység irányítását. Bár rehabilitációs munkacsoportok létrehozása az Flt. 50. § g) pont alapján már korábban is a munkaügyi központok feladatai között szerepelt, a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásának immár a korábbiakhoz képest kedvezőbb feltételekkel történő támogatásáról is rendelkezik az Flt. További, hasonlóan pozitív fejlemény az 1999. január 1-jétől hatályos 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról, egyebek mellett a Fogyatékosügyi Tanács és a komplex rehabilitációs célú Közalapítvány létrehozásával. A jogalkalmazás tekintetében a magyar rendszerben jelen lévő - ma még nem nagyszámú de számottevő jelentőségű - néhány non-profit szervezet is értékes tevékenységet végez az (1) bekezdésben foglaltak realizálása érdekében.
A család joga a szociális, jogi és gazdasági védelemre
Az önkormányzati törvény 8. §-ának (4) bekezdése meghatározza a helyi közszolgáltatásoknak azt a körét, amelyről valamennyi önkormányzat köteles gondoskodni. Ezek egyikeként jelölte meg a szociális alapellátást, amelynek tartamát az 1994. évi XX. törvény 129. § (2) bekezdése részletezi. A rendelkezések tartalmazzák a gyermekvédelemmel összefüggő kötelező feladatok megosztását a települési, megyei, fővárosi önkormányzatok között.
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szabályozza a szociális ellátások minimumát. A törvény célja a családok, illetve gyermekek életfeltételeinek, helyzetének javítása. Ennek érdekében meghatározza a családokat segítő pénzbeli, természetbeni és személyes ellátások forrásait, amelyről korábban már szóltunk.
A Bizottság e cikk érvényesülésének vizsgálata során informálódik az iránt, hogy vannak-e óvodák, hány gyermekre jut egy óvodai hely. Megkérdezik az egy lakásban lakók átlagos számát, továbbá azt is, hogy a családi jövedelemnek tipikusan mekkora részét veszi el a lakbér. Kérdés a megfelelő számú napközi ellátás beteg, illetőleg sérült gyermekek számára. Az említetteken túl a Bizottság hangsúlyt fektet a házasságon kívül született gyermekek jogára is: úgy véli, nekik éppen olyan jogokkal kell rendelkezniük, mint a házasság keretében világra jött többi gyermeknek. De ugyanígy kíváncsiak a család minimális jólétéhez nélkülözhetetlen bizonyos alapvető szolgáltatásokra (fűtés, villanyáram) is.
A végkövetkeztetés
Összefoglalóan megállapítható, hogy a Szociális Karta önkormányzatokat érintő, azok feladatvállalási és ellátási kötelezettségét érintő rendelkezései ratifikálhatók, a magyar jogi szabályozás megfelel az európai követelményeknek. Van azonban néhány terület, ahol lemaradás tapasztalható. Csak néhány példa:
A szociális ellátó rendszer fejlesztése során tehát fontos feladat olyan, egységes színvonalú, országos szintű és széles körű szociális alapellátás kiépítése, amilyen a rászorulók számára lehetővé teszi a közvetlen lakókörnyezethez elérhető közelségben történő problémakezelést.
Dr. Barabás Zoltán
Tartalomjegyzék * kilencedik évfolyam, 9. szám * 1999. szeptember
Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.