Érdekszövetség

Nagyobb türelmet az önkormányzati rendszer és a demokrácia érdekében

Lépéshátrányban

Ez év júniusában a belügyminiszter találkozott a TÖOSZ képviselőivel. Ezen a találkozón megállapodás született arra vonatkozóan, hogy az érdekszövetség szakértői kidolgozzák az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű, forráshiányos önkormányzatok problémakezelésére vonatkozó javaslatokat. Teszik ezt azért, hogy a 2000. évi költségvetés készítésekor a települések több mint 50 százalékát képviselő érdekszövetség javaslatait is figyelembe vegyék. A szándék jónak tűnt. Széles körben szondázott, közakaraton nyugvó törvényjavaslat kerülhetett volna a T. Ház elé. Sajnos, nem ez történt. A Belügyminisztérium az érdekszövetségek nélkül állította össze javaslatát, igaz ezt utóbb eljuttatta a szövetségekhez, s ők, ismét lépéshátrányba kerülve csak abban reménykedhetnek, hogy észrevételeikből valami meghallgatásra talál. A véleményezésre adott idő már arra sem volt elegendő, hogy a szövetségek egyeztessenek egymás közt. Bizonyára ennek tudható be az is, hogy míg a TÖOSZ és a KÖSZ hosszasan elemzi a javaslatot, addig a Kisvárosi Érdekszövetség egyetért azzal. Szerkesztőségünk az említett három érdekszövetség véleményét megkapta, melyet változtatás nélkül közöl. A következő számunkban figyelemmel kísérjük a 2000. évi költségvetési javaslattal kapcsolatos észrevételeket is. Kérjük Olvasóinkat és a szövetségek képviselőit, hogy juttassák el hozzánk véleményüket.

Dr. Pintér Sándor úrnak
belügyminiszter

Budapest

 

Tisztelt Belügyminiszter Úr!

1999. június 7-én a TÖOSZ Elnökségének képviselői megbeszélést folytattak Önnel és vezető munkatársaivaI a helyi önkormányzatok helyzetét érintő főbb kérdésekről. A kérdések között kitüntetett szerepet kapott az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben levő önkormányzatok problémájának megvitatása.

A TÖOSZ Elnöksége a találkozón ígéretet tett arra, hogy az önhibájukon kívüi forráshiányos önkormányzatok helyzetének megítélésére, a probléma kezelése érdekében egy átfogó elemző, az okfeltáró és a megoldásra vonatkozóan javaslatokat is tartalmazó anyagot készít, amelyet a nyár végéig eljuttat Miniszter Úrnak.

Időközben, augusztus 24-én megkaptuk dr. Felkai László, közigazgatási államtitkár úr levelével azt a Belügyminisztérium által e témában összeállított törvényjavaslatot, amely a 2000. évi költségvetési törvény részeként módosításokat tartalmaz az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben Ievő önkormányzatok támogatásának döntési rendszerében.

A Belügyminisztérium a javaslatát úgy készítette el, hogy még nem ismerhette a TÖOSZ szakmai elgondolásait, állásfoglalását a témát illetően. Így nem teljesülhetett az a megállapodás sem, amely szerint a kormányzati javaslat a TÖOSZ elgondolásainak a figyelembevételével kerül kidolgozásra.

A TÖOSZ Elnöksége szeptember 8-ai ülésén a TÖOSZ által elkészített elemző és javaslattevő anyagot, valamint a Belügyminisztérium javaslatát és az azzal kapcsolatos TÖOSZ-állásfoglalást megvitatta, és azt elfogadta.

Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben levő önkormányzatok támogatási rendszerének továbbfejlesztésére, továbbá e témában a Belügyminisztérium áItaI készített javaslatra a TÖOSZ állásfoglalását mellékelten megküldöm.

Kérem, hogy az abban foglaltakat figyelembevéve tekintsék át, és módosítsák a kormány 2000. évre vonatkozó támogatási javaslatát.

Remélem, hogy a TÖOSZ által megküldött anyag hozzájárul a helyi önkormányzatok önállóságának és működőképességének védelméhez. Bízom benne, hogy javaslataink támogatást nyernek a kormányzat részéről annak szellemében, hogy a racionalitás és az emocionális tényezők összhangjára való törekvés mellett nagyobb türelmet tanúsítunk az önkormányzati rendszer, a demokrácia kiteljesedése érdekében.

1999. szeptember 13.

Tisztelettel:

Dióssy László elnök

A helyi önkormányzatok gazdálkodásának pénzügyi szabályozórendszere a feladat- és hatásköri struktúrájuk által meghatározott.

Az önkormányzati bevételek jelentős részének normatív módon történő elosztása és újraelosztása szükségessé teszi az önkormányzatok szűkebb vagy tágabb körében, az önállóság és működöképesség védelme érdekében kiegészítő támogatási rendszer alkalmazását, ami normatív feltételrendszerrel, de egyedi döntési mechanizmus. Ez a kiegészítő támogatási rendszer szükséges velejárója a pénzügyi szabályozásnak, egyben tükrözi az egész pénzügyi szabályozás feszültségeit, problémáit is.

A helyi önkormányzati rendszer közel tízéves müködésének, fejlődésének és gazdálkodásának tapasztalatai az önibájukon kívül hátrányos helyzetben levő (ÖNHIKI) önkormányzatok támogatása szempontjából a következőkben összegezhetők:

  • A közel 3200 önkormányzat felénél a lakosság száma nem éri el az ezer főt és közel 300 önkormányzatnál a lakosság száma 200 fő alatti. Az önkormányzatok számának növekedési folyamata nem állt meg.

  • Az önkormányzatok széles feladat- és hatáskörrel rendelkeznek, de a feladatok ellátásával nem arányosak a tárgyi és személyi feltételeik, az anyagi erőforrásaik. A feladat- és hatáskörök struktúrája lényegesen nem változott az elmúlt években.

  • A forrásszabályozás, a normatív elosztás alapelve változatlan a pénzügyi szabályozásban. A rendszer korszerűsítésére - a feladat- és hatáskörök karakteres változtatása hiányában - nem került sor. Finomítások történtek a pénzügyi szabályozásban, amelyek néhány esetben (például kötött felhasználású normatívák bevezetése) már ellentmond a forrásszabályozás meghatározott rendjének.

  • A helyi önkormányzatok súlya a GDP-ben évről évre mérséklődik. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzati rendszer a nemzetgazdaság egészében folyamatosan leértékelődik.

  • A központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételek aránya csökkenő tendenciájú az önkormányzatok összbevételében. Az állam fokozatosan kivonul az önkormányzati kötelező feladatok finanszírozásából. Ez a magatartás rákényszeríti az önkormányzatokat arra, hogy a helyi adóbevételt - a szabályozási rendszer elveivel ellentétben -, működőképességük fenntartása érdekében a kötelező feladatok ellátásához használják feI. A kényszert, szabályozás formájában is, deklarálja a kormányzat azzal, hogy az ÖNHIKI támogatásánál a kérelmek elbírálásakor az iparűzési adót működési bevételként veszi figyelembe, holott ez az adónem infrastruktúra-fejlesztések finanszírozására hivatott.

  • A központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételeken belül növekszik a személyi jövedelemadó aránya, az állami támogatások és hozzájáulások aránya pedig csökken. Sőt! A személyi jövedelemadó egyre nagyobb részét kvázi normatív hozzájárulásként kapják meg az önkormányzatok. Ez a tendencia különösen azokat az önkormányzatokat sújtja, amelyek jövedelemviszonyai az országos átlag alatt alakulnak, így a bevételeiket döntően állami támogatások és hozzájárulások teszik ki.

  • A központi költségvetésből származó bevételek aránycsökkenése miatti forráshiány mérséklésére már a korábbi években megkezdődött és azóta is folytatódik a forgalomképes vagyon mobilizálása, és működésre felhasználása a vagyon eladásából származó bevételeknek. Ez hosszabb távon az önkormányzati rendszer egészét veszélyezteti. Megnövekedett a kényszerű működési célú hitelfelvétel és így előrevetítődik az eladósodás veszélye is.

  • Az egyes normatívák tartalma, belső struktútrája évek óta változatlan, nem igazodik a feladatmódosuláshoz, legfeljebb újabb és újabb részfeladatok kerülnek be a normatívában meghatározott feladatok közé.

  • Az egyes normatívák révén a feladatok központi finanszírozottságának mértéke igen eltérő és ez a mérték gyakran változik; jelezve az állam értékrendjének alakulását az önkormányzati kötelező feladatokkal kapcsolatban. A normatív finanszírozás kialakult rendje áttekinthetetIen és kiszámíthatatlan.

  • A körzeti feladatok (oktatás, orvosi, védőnői ellátás stb.) sajátos finanszírozási problémáit nem kezeli a szabályozórendszer.

  • A jövedelemkülönbségek mérséklését szolgáló kiegyenlítő mechanizmusok működtetése ellenére az országos átlagtól alacsonyabb jövedelemtermelő képességű önkormányzatok számára a működőképesség fenntartásának alapvető eszköze továbbra is az ÖNHIKI támogatás. Ezekre az önkormányzatokra jellemző:

    • az országos átlagot meghaladó a munkanélküliség

    • munkanélküliek aIulképzettek,

    • a mezőgazdasági őstermelők megélhetési lehetűségei korlátozottak, a termelés gazdaságtalan,

    • elsősorban kényszervállalkozók működnek, adóztatásuk alig eredményez bevételt az önkormányzatnak,

    • jelentős a lakosság elöregedése, az elvándorlás,

    • meghatározó az önállóság iránti igény, törekvés, akár erőt meghaladó erőfeszítések árán is,

    • megörökölt intézményrendszerektől nem akarnak megválni,

    • ezeknek az önkormányzatoknak a döntő többsége a társadaImi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradottnak minősített körbe tartozik,

    • az alacsony jövedelemtermelő képesség egyben átlagot meghaladó kiadásokkal is jár, elsősorban a szociális és családtámogatáshoz kapcsoIódóan.

  • Az ÖNHIKI támogatás elnyerése érdekében a kötelező eszközpótlások, a halaszthatatlan felújítások is évek óta elmaradnak. Ez a kényszerű önkormányzati magatartás a működőképességet alapjaiban veszélyezteti.

  • ÖNHIKI támogatásban részesülő önkormányzatok a forráshiány mérséklése érdekében feladatokat adnak át a megyei önkormányzatoknak (például középiskola, szociális otthon, kisegítő iskola). Ez a döntés azonban csak az adott önkormányzatnál jelenthet megoldást, mivel az alulfinanszírozottságból adódó feszültség így a települési önkormányzatoktól a megyei önkormányzat szintjére tevődik át, de meg nem oldódik. Sőt, ez a jelenség - jogszabályi hiányosságok miatt - további feszültségeket, a vagyon állagromlását eredményezi azzal, hogy a feladat átadása nem jár együtt kötelezően a tulajdonváltozással.

  • A pénzügyi szabályozás csődjeként minősíthető az, hogy az 1999. évi költségvetési törvény deklarálja annak lehetőségét, hogy fővárosi kerület is válhat ÖNHIKI támogatásra jogosulttá. A .jogosultság kezelésére szabályozott mód pedig végképp ellentmond a pénzügyi szabályozás rendjének, mivel a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok tekintetében a Fővárosi Közgyűlés hatáskörébe utalja - a forrásmegosztás részeként - az ÖNHIKI-s kerületi önkormányzatok kiegészítő támogatásának szabályozását, működtetését.

  • Az ÖNHlKI támogatás elnyerésének egyik feltétele a helyi adó bevezetése. Az adókivetés kényszere azt az önkormányzati kört sújtja, ahol a jövedelemviszonyok elégtelenek a működőképesség megőrzéséhez. Az ennél kedvezőbb jövedelemheIyzetben lévő önkormányzatoknál nincs külső, közvetlen kényszer az adókivetésre. Ez a kettősség az adókivetés egységességének elvét sérti.

  • Az önkormányzatok meghatározott - és bővülő - köre az önállóságának és működőképességének biztosítása érdekében nem tud élni a különböző fajta forrásbevonási lehetőségekkel, mert a település jövedelemtermelő képessége messze az országos átlag alatt van, nincs mobilizálható vagyona és nem rendelkezik hitelfedezet szempontjából megfelelő biztosítékokkal sem.

    Az önkormányzatok tehát évről évre ismétlődően, vagy egy részük - már felélve a vagyont is! - új szereplőként az ÖNHIKI kiegészítő támogatásra szorul.

    Az ÖNHIKI támogatás alakulása:

    1994-ben közel 460 önkormányzat 3,1 milliárd Ft,

    1995-ben mintegy 820 önkormányzat 6,4 milliárd Ft,

    1996-ban 740 önkormányzat 4,4 milliárd Ft,

    1997-ben 840 önkormányzat 6,0 milliárd Ft,

    1998-ban 875 önkormányzat 7,7 milliárd Ft,

    1999-ben az I. ütemben támogatott önkormányzatok száma már 1098 és a szétosztott központi forrás megközelíti a 10,4 milliárd forintot.

    Súlyos feszültségek

    Az ÖNHIKI-támogatásban részesülő önkormányzatok számának, a támogatás összegének alakulása azt jelzi, hogy a pénzügyi szabályozórendszer súlyos feszültségekkel terhes, amely feszüItségek megoldása elodázhatatlan. De problémák mutatkoznak az ÖNHIKI-támogatás pályázati rendszerében is.

    Ezek a következők:

  • Azzal, hogy a pályázat alapja az előző évi teljesített kiadás és bevétel, eleve torz kép alakul ki. Az önkormányzatok az elégtelen források miatt a kiadásokat kénytelenek a minimumon tartani, szinte válságköltségvetésként, ezáltal a kiegészítő támogatás sem a normál működéshez szükséges szintet veszi figyelembe. Az önkormányzatok a kötelezően ellátandó feladataikhoz a normatívát kénytelenek egyéb bevételeikből kiegészíteni. Mivel a feladatellátás költségeit egyéb jogszabályok (oktatási törvény, közalkalmazotti törvény) kötelező erővel behatárolják, az önkormányzatok a dologi kiadások minimalizálásával próbálkoznak fennmaradni.

  • A pályázat nem vizsgálja az eredendő okot, hogy a forráshiány mi miatt keletkezik:

    • a feladatellátás szakmai szükségletéhez hogyan aránylik a normatívában biztosított fedezet,

    • az önkormányzat helyzete a működési költségvetés elégtelen fedezete vagy túlzott mértékű egyéb kötelezettségvállalás miatt aIakult-e ki.

  • Az ÖNHIKI támogatás adható összegének meghatározásánál figyelembevételre kerül az önkormányzat működési kiadási szintjének fajlagos összege és annak az országos (településtípus szerinti) fajlagos átlagtól való eItérése.

    Az önkormányzati fajlagos mutató kiszámítása során alkalmazott korrekciós tényezők miatt a rendszer bünteti azokat a pályázó önkormányzatokat, amelyek nagyobb erőfeszítések árán, nagyobb saját forrás bevonásával biztosítják a szakmai követelményeknek megfelelően a kötelező feladatok ellátását. Ez a fajta szankcionálás az érintett önkormányzatokat az intézmény megszüntetésére, társulásra kényszeríti, vagy működőképességüket veszélyezteti.

  • A települések infastrukturális elmaradottságának felszámolása a Iegtöbb település számára égető gond. A beruházásokhoz a pályázatok útján elérhető források nem egy időben állnak rendelkezésre, így az önkormányzatok kénytelenek vagy a működést tovább csökkenteni, vagy hitelt felvenni. Ezen áthidaló pénzeszköz-átcsoportosítások a forráshiánynál nem kerülnek figyelembevételre, hanem mint fejlesztési kiadások jelennek meg.

  • A forráshiányos pályázatok elbírálásának időigénye miatt az önkormányzatoknál nagy mennyiségű kiegyenlítetlen számla halmozódik fel, mivel az előlegként igénybe vehető összeg nem tudja fedezni a tényleges forráshiányt. Ez magában hordozza az adósságrendezési eIjárás beindításának veszélyét.

  • Az éves költségvetési törvények 6. számú melléklete szerint a forráshiány összegének megállapítását az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) által finanszírozott feladatok nélkül kell elvégezni. Az önkormányzatok egy része (benne a forráshiányos önkormányzatok is) az OEP által finanszírozott feladatokhoz is kényszerül saját forrással beszállni. A támogatás összegének meghatározásánál szükséges lenne ezt a finanszírozási kényszert is figyelembe venni.

    Az ismertetett tapasztalatok, problémák jelzik, hogy amennyiben nem történik az egész önkormányzati rendszert érintő komplex változtatásokra mielőbb intézkedés, úgy jelentősen növekedni fog az ÖNHIKI támogatás iránti jogos igény és az igénylő önkormányzatok száma. Levonható továbbá a tapasztalatokból az a következtetés is, hogy az ÖNHIKI támogatási rendszere önmagában, érdemben nem módosítható.

    Szemléletváltásra van szükség

    A szabályozórendszer komplex felülvizsgálata a központi irányításban szemléletváltást sürget. Tudatosulnia kellene annak, hogy az önkormányzati rendszert érintő intézkedések tízmillió polgár életfeltételeit befolyásoló tényezők. El kellene fogadni azt, hogy az önkormányzati rendszer, az önkormányzáshoz való jog (és a kötelezettségek is) a demokrácia egyik fontos Ietéteményese. A demokrácia kialakulása, megszilárdulása pedig időigényes és nagyon költséges. Az önkormányzatokat érintő döntéseknél a fentieken túl azt is figyelembe kellene venni, hogy az önkormányzati rendszer fejlődését - sajátosságaik alapján - hatékonyabban lehet befolyásolni az ösztönzés megfelelően megválasztott eszközeivel, mintsem a folyamatos szigorításokkal, tiltásokkal, kirekesztésekkel, elvonásokkal.

    Az önkormányzati rendszer komplex felülvizsgálata, a szükséges módosítások végrehajtása hosszabb idő alatt teljesíthető feladatsort jelent.

    A felülvizsgálat során a következőkre kell választ keresni és megoldást találni:

  • Az önkormányzati feladat- és hatásköri struktúrát át kell tekinteni az önkormányzati kör egészét, és az önkormányzati szinteket illetően.

    A tulajdon mozogjon együtt a feladattal.

  • Az Európai Unióhoz való csatlakozás szükségszerű követelménye a régiók kialakítása, feladataik, finanszírozásuk meghatározása. Ennek figyelembevétele is szükséges az önkormárnyzati feladat- és hatáskörök átrendezésekor.

  • Fenntartva az önkormányzatok gazdálkodása pénzügyi szabályozásának alapelvét, a megváltozott feladatstruktúrához hozzá kell igazítani a forrásallokáció rendszerét, a kiegyenlítő mechanizmusokat, a finanszírozási mechanizmust. De alapvető kritérium az, hogy olyan finanszírozási modellt kell kidolgozni, amely hosszabb távon stabil, tervezhető; és átlátható, előre kiszámítható módon biztosítja az önkormányzatoknak a saját források képződési Iehetőségeit, az átengedett bevételek megosztásának arányát, helyben maradásának mértékét. A megváltozott körülményeknek megfelelő szakmai törvények figyelembevételével korszerűsíteni kell a normatívák rendszerét, az egyes normatívák tartalmát. Lehetővé kell tenni a normatívák számának csökkentését és legalább inflációkövetését. Biztosítani kell a normatívan elosztásra kerülő központi források arányának növekedését, vagy legalább az arányok szintentartását. Meg kell szüntetni a kötött felhasználású normatívákat.

    Az újfajta forrásszabályozás keretében csökkenteni szükséges az év közben egyedi döntésekkel juttatandó központi források arányát.

  • Ahogy a kormányprogram is fogalmaz: "A normatívák a feladat alapszintű ellátását fogják fedezni, a magasabb szintű közellátásban az önkormányzatok saját forrásaikra támaszkodnak."

    Ezt a célt teljesítenie kell az újfajta forrásszabályozásnak. Továbbá az önként vállalható feladatok finanszírozási lehetőségét is meg kell teremteni az önkormányzatok számára a helyi Iakosság életkörülményeinek javítása érdekében.

  • Az ÖNHIKI támogatási rendszer szükségszerű fenntartása mellett - a fentiek következtében - a támogatandó kör, a támogatás összege mérsékelhető, a támogatási feltételek pedig szigorodhatnak. Így ténylegesen csak kivételes esetek kezelésére szolgálna ez a támogatási forma.

    Ezek a javaslatok természetesen hosszabb távon valósíthatók csak meg.

    A támogatás igénylésének változtatására készített belügyminisztériumi javaslatban a feladatmegoldás első megközeIítése közel azonos az általunk megfogalmazottakkal.

    A komplex jellegű feladatmegoldásra azonban illuzórikus a Belügyminisztérium által javasolt egy év. Szakmai tényezők figyelembevételével a feladat elvégzése - a nélkülözhetetlen hatásvizsgálatokkal és modellszámításokkal együtt - minimum két évet igényel.

    Hogyan tovább?

    ÁIIáspontunk szerint a hosszabb távú feladatok megoldása közben is szükséges és lehetséges a forráshiány mérséklésére intézkedéseket hozni, a támogatási rendszert javítani.

    A rövid távú, már 2000-ben bevezethető intézkedéseket illetően éles különbség mutatkozik a TÖOSZ állásfoglalása és a Belügyminisztérium megismert javaslatai között.

    TÖOSZ szerint 2000-ben is a pénzügyi és támogatási feltételek önkormányzat-specifikusabb irányú változtatására van szükség, szemben a Belügyminisztérium javaslatában megfogalmazott szigorítási törekvésekkel.

    A 2000. évben bevezetendő módosítások a TÖOSZ állásfoglalása szerint a következők:

  • A normatív állami hozzájárulások és a működőképességet szolgáló támogatások előirányzatai legalább inflációt követő mértékben növekedjenek. Csökkenteni kell a normatív állami hozzájárulások számát. Meg kell szüntetni a kötött felhasználású normatívákat.

  • A személyi jövedelemadó helyben maradó hányadát legalább 20 százalékra kell visszaállítani, további 20-25 százalék szolgáljon a jövedelemkülönbségek mérséklésére.

  • A társulások nagyobb arányú támogatására kerüljön sor (körjegyzőség, gyermekjóléti szolgálat, orvosi ügyelet, belső ellenőrzés stb.).

  • Jogszabályi módosítással is eIő kell segíteni a társulások megalakulását, működését. A módosítás arra irányuljon, hogy a társulás köItségvetését érintő döntéshez csak az érintett képviselő-testületek egyetértésére Iegyen szükség.

  • A kötelező eszközpótlás, a műszaki, szakmai szempontból halaszthatatlan felújítási tevékenység a működési forráshiány meghatározásakor figyeIembe vehető legyen.

  • Az 1500 főnél kisebb településen az óvodai nevelés és 500 fő alatti településen az 1-4., 500-tóI 1500 főig az 1-8. évfolyamos általános iskolai oktatás támogatása 2,5 milliárd forintra növekedjen.

  • A fővárosra vonatkozó speciális ÖHIKI-szabályozást meg kell szüntetni. A kerületi önkormányzatok - amennyiben forráshiányosak, úgy - a települési önkormányzatokkal azonos módon nyújtsák be támogatási kéreImüket, amelyek elbírálása a többi önkormányzattal azonos eIvek, feltételek alapján történjék.

  • A körzeti, kistérségi feladatok ellátása során a körzeti, térségközponti szerepet ellátó települési önkormányzatok az ellátott feladattal, feladatokkal arányosan részesüljenek plusztámogatásban.

  • Az ÖNHIKI-s pályázatok adminisztrációja túl bonyolult, sok benne a felesleges adat lekérése, ugyanakkor érthetetlen, hogy a Belügyminisztérium és a Pénzügyminisztérium a kérelmező önkormányzatok számára ismeretlen indokkal lecsökkenti a forráshiányt. A kérelmek tartalmi előírásait egyszerűsíteni szükséges.

  • Készüljön számítógépes program a táblázatok önkormányzatoknál történő elkészítéséhez, annak érdekében, hogy azok kitöltésének helyessége helyben kontrollálható legyen.

    A TÁKISZ, az általa javasolt támogatási összegről adjon tájékoztatást a helyi önkormányzatnak megfelelő indokolással. Így a pályázat elkészítésénél elkövetett hibák a jövőben kiküszöbölhetők lehetnek.

  • Az elutasított pályázatokról érdemi indokoklást adjon a pályázó önkormányzatok részére a Belügyminisztérium és a Pénzügyminisztérium.

  • Az önkormányzat működési kiadási szintje fajlagos mutatójának kiszámításánál ne legyen különbségtétel a nagyobb saját forrás bevonásával, valamint a több állami támogatással működő önkormányzatok között.

    Fontos a gazdálkodás ellenőrzése

    Mind a hosszabb távú, mind a rövid távú továbbfejlesztési javaslatok esetében kimelt figyelmet kell fordítani az önkormányzati gazdálkodás ellenőrzésének a megoldására. Ez jelenti a teljes önkormányzati kört felölelő, átfogó, ismétlődő gazdasági-pénzügyi ellenőrzés, a jogorvoslati fórumrendszer meghatározását.

    Bámely fajta rövid vagy hosszú távon megvalósítandó továbbfejlesztés esetén a döntéselőkészítéskor modellszámítások elvégzése szükséges legalább önkormányzati típusok szintjén.

    A változtatások nem veszélyeztethetik egyetlen önkormányzatnál sem a működőképességet.

    A Belügyminisztérium 2000. évre javasolt módosításai az ÖNHIKI támogatási rendszer feltételeinek drasztikus szigorítását jelentik. Ezen törekvések többsége Alkotmányt, vagy legalábbis a kétharmados önkormányzati törvényt (Ötv.), az önkormányzati önállóságot sérti meg, és mindezt egy "feles" költségvetési törvény egyik mellékletében kívánja a javaslat megtenni.

    Az önkormányzatok önállóságát, a működőképességüket veszélyeztető, Alkotmányt és Ötv-t sértő és ezért a TÖOSZ által elutasított javaslatok a következők:

  • "Csak az 500 fő alatti településeken megengedett az 50 százalék alatti intézménykihasználtság."

    A javaslat a kényszertársulás intézményét kívánja behozni az önkormányzati rendszerbe. A települések kényszerű társulása nagyobb lélekszám esetében is a népességmegtartó képésseget veszélyezteti, elindítva, vagy éppen felgyorsítva az elvándorlást. Minden bizonnyal az 500 fő feletti településen is az egyetlen intézmény a helyi adottságok kényszere miatt működik. Elfogadása esetén a javaslat 2000-ben, az idén ÖNHIKI-támogatásban részesült 1098 önkormányzat közül mintegy 900 önkormányzatot zárna ki a támogatható körből. Így ez a 900 önkormányzat 2000-ben csődbe kerül.

  • "Nem igényelhet támogatást az a települési önkormányzat, amely intézményt nem tart fenn, kivéve, ha intézményfenntartó társulásban vesz részt."

    Ez a javaslat, azon túl, hogy társulásra kényszerít, kizárja a támogatható körből azokat az önkormányzatokat, amelyek az intézményi feladatellátáson kívüli tevékenységek miatt válnának forráshiányossá. Ez az önkormányzati kör is - amennyiben a javaslat elfogadásra kerül - csődbe jut.

  • "Nem igényelhet támogatást az az 500 lélekszám alatti település, amely nem körjegyzőségben látja el igazgatási feladatát."

    Ez a javaslat is a kényszertársulásról szól; Alkotmányt és Ötv.-t sért. A javaslat azon része, amely szerint e szigorító feltétel alól - különösen méltányolás esetén - felmentést adhat a közigazgatási hivatal, az állami beavatkozás újabb példája.

    Szakmai szempontból indokolatlan, a működőképességet veszélyezteti és további forráshiányok kialakulásához vezet az a belügyminisztériumi javaslat, amely szerint: "... az előző évi működési hitel visszafizetési kötelezettsége forráshiányt növelő tételként nem fogadható el ..." Az ÖNHIKI-támogatások eddigi tapasztalata szerint ugyanis a támogatást kérő önkormányzatok egy része vagy egyáltalán nem részesült támogatásban, vagy a kimutatott forráshiányának csak egy részére kapott támogatást. Ezek az önkormányzatok a kötelező feladataik ellátására kénytelenek voltak működési hitelt felvenni. Ezen hitelek adósságszolgálati terheit el kell ismerni a támogatási kérelmek elbírálásakor.

    A javaslatot elutasítjuk.

    Elutasítjuk azt a javaslatot is, amely szerint "Az igénybejelentésben foglaltak tényszerűségét a TÁKISZ-ok - szükség esetén a heIyszínen - felülvizsgálják." A hatályos Ötv. szerint ugyanis az önkormányzatok gazdálkodását - ebbe beleértendő az ÖNHIKI támogatás is - az Állami Számvevőszék ellenőrzi. Ténykérdés, hogy az ellenőrzés rendszerének továbbfejlesztése elodázhatatlan feladat, de amíg e témában nem születik jogszabály, addig nincs jogi lehetőség az ellenőrzés feladatának megosztására, még a költségvetési törvényben történő szabályozással sem.

    El kell utasítani továbbá azt az intézkedési javaslatot, amely szerint "Az önkormányzat forgalomképes ingatlanjának és a befektetett pénzügyi eszközöknek a település kategória szerinti átlagot 120 százalék felett meghaladó mértéke a forráshiány összegét tovább csökkentheti". Ez a javaslat értelmezhetetlen, vagy lehet egy olyan üzenete, amely az önkormányzatokat a vagyon felélésére kényszeríti. Azaz arra, hogy a forgalomképes ingatlanjaik eladásából származó egyszeri bevételt működési (folyó) kiadások finanszírozására fordítsák. Ez a szándék hosszú távon az önkormányzati rendszer egészét veszéIyezteti, vagy tovább növeli tetemes összeggel a központi költségvetés terheit az önkormányzatok működőképességének biztosításában.

    Budapest, 1999. szeptember 13.

    Önkorkép
    Tartalomjegyzék * kilencedik évfolyam, 9. szám * 1999. szeptember
    Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.