 |
|
EGYEZMÉNY AZ EURÓPAI ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉG VÉDELMÉRőL
Értékszemlélet
Szerkesztőségünk fontosnak tartja, hogy minden olyan információt eljuttasson Olvasóihoz, amelyről azt gondoljuk, hogy azok ismeretében könnyebb lesz az európai uniós tagsággal járó követelményeknek megfelelnünk. Az Európa Tanács – alábbiakban közölt – Granadai Egyezménye több szempontból aktuális napjainkban is. Az Európai Unióhoz való előcsatlakozásunk kapcsán részesei leszünk a 2000. január 1-jétől induló SAPARD programnak, amely kiemelt támogatásként kezeli a vidékfejlesztésen belül a falvak megújítását és fejlesztését, ennek részeként az építészeti értékek védelmét és megőrzését.
Hazánk az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvénnyel teremtette meg az építészeti értékek védelmének jogi feltételeit. Ez alapján idén augusztusban jelent meg a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 66/1999. (VIII. 13.) számú FVM rendelete az építészeti örökség helyi védelmének szakmai szabályairól, amely az önkormányzatoknak segítséget nyújt az egységes értékszemléletű védelem szabályozására. További aktualitást ad a témának, hogy augusztus 25-27. között került megrendezésre Tokajban a IV. Országos Főépítészi Konferencia, melynek fő témája az "ÉPÍTÉSZET-ÖRÖKSÉG-ARCULAT" volt. A most készülő vidékfejlesztési programoknál is jól hasznosíthatók a Granadai Egyezmény elvei, meghatározásai.
Az Európa Tanács tagállamai, az Egyezmény aláírói,
- figyelembe véve az Európa Tanács célját, hogy tagjai között szorosabb egységet alakítson ki avégett, hogy megőrizzék és érvényesítsék azokat az eszméket és elveket, amelyek közös örökségük;
- felismerve, hogy az építészeti örökség Európa gazdag és sokszínű kulturális örökségének pótolhatatlan megjelenési formája, közös múltunk felbecsülhetetlen értékű tanúja és minden európai közös kincse;
- tekintettel a Párizsban, 1954. december 19-én aláírt Európai Kulturális Egyezményre és különösen annak 1. cikkére;
- tekintettel az Építészeti Örökség Európai Kartájára, amelyet az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1975. szeptember 26-án fogadott el és a kulturális örökség együttes megőrzésének követelményeire vonatkozó törvények és jogszabályok alkalmazásáról szóló, 1976. április 14-én elfogadott (76) 26. sz. határozata;
- tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az Európai Kulturális Örökség megőrzéséről szóló 880. sz. ajánlására;
- tekintettel a Tagállamok Miniszteri Tanácsának (80) R. 16. sz. ajánlására az építészek, várostervezők, kultúrmérnökök és tájrendezők szakoktatásáról és a Miniszteri Tanács 1981. július 1-jén elfogadott (81) R. 13. sz. ajánlására egyes, az eltűnés veszélyével fenyegetett szakmák és kézműves tevékenységek érdekében folytatandó akciókról;
- kijelentve annak fontosságát, hogy össze kell hangolni az építészeti örökség megőrzését és fejlesztését szavatoló közös politika fő irányait, a következőkről állapodnak meg:
Az építészeti örökség meghatározása
1. cikk
Az Egyezmény alkalmazásában az "építészeti örökség" kifejezés a következő ingatlanvagyont foglalja magában:
1. Műemlékek: minden történelmi, régészeti, művészi, tudományos, társadalmi, vagy műszaki-ipari szempontból kiemelkedő építmény, ideértve a kiegészítő és dekorációs elemeket is, ha azok az építmény tartozékai;
2. Építészeti együttesek: olyan történelmi, régészeti, művészi, tudományos, társadalmi, vagy műszaki-ipari szempontból jelentős egységes városi, vagy vidéki épületcsoportok, amelyek szoros összetartozásuk miatt topográfiailag körülhatárolható egységet alkotnak;
3. Kultúrtájak: az ember és a természet együttes munkájának eredményei, olyan történelmi, régészeti, művészi, tudományos, társadalmi, vagy műszaki-ipari szempontból jelentős, részlegesen beépített területek, amelyek jellegzetességük, egységességük révén topográfiailag körülhatárolható egységet alkotnak.
A védendő értékek meghatározása
2. cikk
A védendő műemlékek, épületegyüttesek, kultúrtájak egyértelmű meghatározása érdekében minden egyes Fél vállalja, hogy jegyzéket vezet, és az érintett értékek veszélyeztetettsége esetén a szükséges dokumentációt a Iehető leggyorsabban előkészíti.
A védelem biztosítására szolgáló törvényes eljárások
3. cikk
Minden egyes Fél kötelezettséget vállal arra, hogy
1. kidolgozza az építészeti örökség védelmének jogrendszerét;
2. e jogrendszer keretében és az egyes államok, régiók sajátos eszközeikkel gondoskodnak a műemlékek, építészeti együttesek és kultúrtájak védelméről.
4. cikk
Minden egyes Fél kötelezettséget vállal arra, hogy
1. a szóban forgó műemlékek törvényes védelmének megfelelő felügyeletet és engedélyezési eljárást alkalmaz;
2. megakadályozza a védett műemlékek átformálását, elpusztulását, vagy lebontását. Ennek érdekében minden egyes Fél vállalja, hogy – ha eddig még nem tette – olyan törvényi szabályozást vezet be, amely:
a) megkívánja, hogy jóváhagyásra bemutassák az illetékes hatóságnak a már védett műemlékek átalakítását, vagy lebontását célzó terveket, illetve minden olyan tervet, amely e műemlékek környezetét érinti;
b) az építészeti együttesek, kultúrtájak egészét, vagy azok egy részét érintő terveket az illetékes hatóság eljárásának veti alá, ha a munkálatok
– épületek bontására,
– új épületek építésére,
– az épületek, vagy a kultúrtájak jellegének megváltoztatásával járó alapvető beavatkozásokra irányulnak;
c) lehetővé teszi, hogy a hatóságok a védett műemlék tulajdonosát helyreállítási munkára kötelezze, vagy hogy azokat a hatóság maga elvégeztesse, ha a tulajdonos nem képes rá;
d) engedélyezi egy védett műemlék tulajdonviszonyában beálló változást.
5. cikk
Minden egyes Fél vállalja, hogy megtiltja bármely védett műemlék akár egészben, akár részben történő áttelepítését, kivéve, ha a műemlék megmentése ezt feltétlenül szükségessé teszi. Ilyen esetekben az illetékes hatóság biztosítja a lebontás, átszállítás, megfelelő helyen történő újjáépítés szükséges feltételeit.
Kiegészítő intézkedések
6. cikk
Minden egyes Fél vállalja, hogy:
1. közhatóságok útján gondoskodik a pénzügyi segítségnyújtásról a területén található építészeti örökség fenntartására és helyreállítására, a nemzeti, területi és helyi hatáskörnek megfelelően, és a rendelkezésre álló költségvetés keretein belül;
2. szükség esetén, az építészeti örökség megőrzése érdekében, adópolitikai eszközökhöz folyamodik;
3. ösztönzi a vállalkozói szektor kezdeményezéseit az építészeti örökség fenntartása és helyreállítása érdekében.
7. cikk
Minden egyes Fél vállalja, hogy ösztönzi a műemlékek környezetében, az épületegyütteseken és a kultúrtájon belüli környezet minőségének javítását célzó intézkedések meghozatalát.
8. cikk
Az építészeti örökség fizikai lepusztulása kockázatának csökkentése érdekében minden egyes Fél vállalja, hogy:
1. támogatja a környezetszennyezés károsító hatásait feltáró és elemző tudományos kutatásokat, hogy meg tudja határozni e hatások csökkentésének, illetve kiküszöbölésének módozatait,
2. a környezetszennyezés elleni politikájában figyelembe veszi az építészeti örökség védelmének sajátos kérdéseit.
Szankciók
9. cikk
Minden egyes Fél vállalja, hogy – lehetőségéhez mérten – biztosítja az építészeti örökség védelmét szolgáló törvény elleni szabálysértésekkel szemben az illetékes hatóság megfelelő és kellő súlyú intézkedéseit. Ezek az intézkedések adott esetben maguk után vonhatják az újonnan emelt épület lebontásának kötelezettségét, ha az nem felel meg a követelményeknek, vagy a védett műemlék eredeti állapotának helyreállítási kötelezettségének.
Helyreállítási politikák
10. cikk
Minden egyes Fél vállalja, hogy olyan átfogó műemlékvédelmi politikát fogad el, amely:
1. az építészeti örökség védelmét a várostervezés és a regionális tervezés alapvető feladatává teszi és biztosítja, hogy ezt a követelményt mind a rendezési tervek kidolgozása során, mind a hatósági munka minden szakaszában figyelembe veszi;
2. az építészeti örökség helyreállítását és fenntartását célzó programokat kezdeményez;
3. a kulturális, környezetvédelmi és területrendezési politika kiemelkedő feladatává teszi az építészeti örökség megőrzését, funkcióval való ellátását és bemutatását;
4. amennyiben lehetséges, támogatja a területi és a településtervezési folyamat során azon épületek megőrzését és hasznosítását is, amelyek értékük alapján az Egyezmény 3. cikk 1. pontja szerint nem kapnának védelmet, de a városi és falusi környezetben elfoglalt helyük és az épület minősége szempontjából értéket jelentenek;
5. támogatja az építészeti örökség szempontjából elengedhetetlenül fontos, hagyományos műszaki megoldások és építőanyagok alkalmazását és fejlesztését.
11. cikk
Az örökség építészeti és történeti adottságainak messzemenő figyelembevételével minden Fél kötelezettséget vállal arra, hogy támogatja:
– a védett létesítmények hasznosítását a mai igények kielégítésének szem előtt tartásával;
– a régi épületek korszerű igényeknek megfelelő átalakítását, amennyiben ez szükségesnek látszik.
12. cikk
A védett emlékek nyilvános látogatása lehetőségének fontosságát elismerve minden Fél vállalja, hogy igyekszik azt biztosítani, hogy a látogatás engedélyezésének követelményei, különösen a bejárati létesítmények ne befolyásolják károsan a védett műemlékek és környezetük építészeti és történelmi jellegét.
13. cikk
Annak érdekében, hogy megkönnyítsék ezen politika érvényesítését, minden Fél kötelezettséget vállal arra, hogy politikai és közigazgatási rendszerén belül minden szinten támogatja a műemlékvédelmi, kulturális, környezetvédelmi és területrendezési tevékenységek hatékony együttműködését.
Részvétel és szervezetek
14. cikk
A közhatóságoknak az építészeti örökség megismerésére, védelmére, helyreállítására, fenntartására, irányítására és megismertetésére irányuló tevékenységének támogatása végett, minden egyes Fél kötelezettséget vállal arra, hogy:
1. megfelelő szervezetet hoz létre a döntési folyamatok különböző szintjein, hogy lehetővé tegye az információk széleskörű átadását, a konzultációkat és az együttműködést az állami, a területi és a helyi hatóságok, a kulturális intézmények, egyesületek és a lakosság között;
2. támogatják az e területen működő védnökség és nem profitorientált egyesületek tevékenységét.
Információ és szakemberképzés
15. cikk
Minden Fél kötelezettséget vállal arra, hogy:
1. az építészeti örökség megőrzését a közvélemény számára olyan értékként közvetíti, mely egyrészt a kulturális identitás eleme, másrészt az inspiráció és kreativitás forrása a jelen és a jövő nemzedékei számára;
2. ennek érdekében fejleszti információs politikáját és elősegíti a téma iránti fogékonyságot, különösen a modern hírközlési és reklámtechnikák felhasználásával, mindenekelőtt arra törekedve, hogy:
16. cikk
Minden Fél kötelezettséget vállal arra, hogy ösztönözze az építészeti örökség megőrzéséhez szükséges különféle szakmák, mesterségek oktatását és szakemberek képzését.
A műemlékvédelem összehangolása
17. cikk
A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy információcserét folytatnak a műemlékvédelmi politikájuk következő kérdéseiről:
1. a műemlékek nyilvántartására, védelmére és megőrzésére alkalmazandó módszerekről, tekintettel a történelmi fejlődésre és az érintett műemlékek számának növekedésére;
2. azokról a megoldásokról, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az építészeti örökség védelmének kötelezettségét a lehető legnagyobb mértékben összeegyeztessék a mai gazdasági, szociális és kulturális igényekkel;
3. az építészeti örökség feltárásában, felmérésében, az építőanyagok pusztulásának megakadályozásában, valamint a tudományos kutatás területén, az emlékek helyreállításában, az örökség hasznosításában alkalmazott új módszerek által kínált lehetőségekről;
4. az építészeti alkotómunka ösztönzésének lehetőségeiről, mint korunk hozzájárulásáról az európai örökséghez.
18. cikk
A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy ha szükséges, kölcsönös anyagi-műszaki segítséget nyújtsanak egymásnak tapasztalatok és szakértők cseréjének formájában, az építészeti örökség megőrzésének érdekében.
19. cikk
A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy az ide vonatkozó nemzeti törvényeik és nemzetközi szerződéseik keretében támogatják a szakemberek európai cseréjét az építészeti örökség megőrzése érdekében, beleértve a szakemberek továbbképzését is.
20. cikk
Az Egyezmény célkitűzéseinek megvalósítása érdekében az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága az Európa Tanács Alapszabályának 17. cikke szerint szakértői bizottságot állít fel, melynek feladata az Egyezmény alkalmazásának figyelemmel kísérése, ennek keretében:
1. rendszeres jelentést készít az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága számára az Egyezményben részes államoknak az építészeti örökség védelmének érdekében folytatott politikája helyzetéről, az Egyezményben megfogalmazott elvek alkalmazásáról és saját tevékenységéről;
2. javaslatot tesz az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága számára az Egyezmény rendelkezéseinek alkalmazása érdekében foganatosítandó intézkedésekről, ideértve a többoldalú együttműködési tevékenységeket csakúgy, mint az Egyezmény felülvizsgalatát, vagy módosítását és a közvélemény tájékoztatását az Egyezmény céljairól;
3. ajánlásokat tesz az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának az Egyezményhez való csatlakozás celjából olyan országok meghívásáról, amelyek nem tagjai az Európa Tanácsnak.
21. cikk
Jelen Egyezmény rendelkezései nem akadályozhatják a műemlékek védelme szempontjából kedvezőbb, az 1. cikkben Ieírt intézkedések alkalmazását, mint amilyenek a
– Világ Kulturális és Természeti Örökségének védelméről szóló 1972. november 16-i Egyezményben és a
– Régészeti Örökség Védelméről szóló 1969. május 6-ai Európai Egyezményben szerepelnek.
Zárórendelkezések
22. cikk
1. Az Egyezmény aláírása nyitva áll az Európa Tanács tagállamai számára. Az Egyezményt meg kell erősíteni, el kell fogadni, vagy jóvá kell hagyni. A megerősítésről, elfogadásról, vagy a jóváhagyásról szóló okiratokat letétbe kell helyezni az Európa Tanács Főtitkáránál.
2. Az Egyezmény annak a hónapnak az első napján lép hatályba, amely a három hónapos időszakot követi az attól a naptól számított három hónap után, amikor az Európa Tanács három tagállama kifejezi egyetértését az Egyezményhez való csatlakozásról az előző bekezdés rendelkezései szerint.
3. Az olyan tagállam tekintetében, amely az Egyezmény hatálybalépése után fejezi ki csatlakozási szándékát, az Egyezmény annak a hónapnak az első napján lép hatályba, amely a megerősítési, elfogadási, vagy jóváhagyási okirat letétbe helyezésének napja utáni három hónapos időszakot követi.
23. cikk
1. Az Egyezmény hatálybalépése után az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága és az Európai Gazdasági Közösség az Európa Tanács Alapokmányának 20. d) cikke szerint hozott többségi határozattal és a Bizottságban tanácskozási joggal rendelkező államok képviselőinek egyhangú határozatával meghívhat bármely olyan államot az Egyezményhez való csatlakozásra, amely nem tagja az Európa Tanácsnak.
2. Bármely csatlakozó állam, vagy az Európai Gazdasági Közösség bármely csatlakozni kívánó állama számára az Egyezmény annak a hónapnak az első napján lép hatályba, amely a csatlakozási okiratnak az Európa Tanács Főtitkáránál történő letétbe helyezésének napját követő három hónapos időszak lejárta után következik.
24. cikk
1. Bármely állam az aláíráskor, vagy a megerősítési, az elfogadási, a jóváhagyási vagy a csatlakozási okirat letétbe helyezése alkalmával meghatározhatja azokat a területeket, amelyeken az Egyezményt alkalmazni fogja.
2. Bármely állam az Európa Tanács Főtitkárához címzett nyilatkozattal bármilyen későbbi időpontban kiterjesztheti az Egyezmény alkalmazását e nyilatkozatban meghatározott bármely más területre. Az ilyen területet illetően az Egyezmény annak a hónapnak az első napján lép hatályba, amely a Főtitkárnak átadott ilyen nyilatkozat napját követő három hónapos időszak lejárta után következik.
3. Bármely, a fentebbi két bekezdés alapján tett nyilatkozatot, a nyilatkozatban meghatározott bármely területet illetően, vissza lehet vonni a Főtitkárhoz intézett bejelentéssel. A visszavonás annak a hónapnak az első napján lép hatályba, amely a Főtitkárhoz intézett bejelentés kézhezvételének napját követő hat hónapos időszak lejárta után következik.
25. cikk
1. Bármely állam az aláíráskor, vagy a megerősítési, az elfogadási, a jóváhagyási, illetve a csatlakozási okiratának letétbe helyezésekor kijelentheti, hogy fenntartja azt a jogot, hogy részben, vagy egészben nem teljesíti a 4. cikk c) és d) bekezdésének rendelkezéseit. Más kikötést nem lehet tenni.
2. Minden szerződő állam, amely a fenti bekezdés alapján fenntartást tesz, részben vagy egészben visszavonhatja azt az Európa Tanács Főtitkárához címzett bejelentés útján. A visszavonás a Főtitkárhoz intézett bejelentés kézhezvételének napjától lép hatályba.
3. Az a Fél, aki fenntartásokat tett e cikk 1. bekezdésében foglalt rendelkezéseivel kapcsolatban, nem követelheti meg, hogy bármely más Fél vele szemben alkalmazza ezt a rendelkezést. Mindazonáltal, ha a fenntartás részleges vagy feltételes, megkívánhatja annak az előírásnak olyan mértékben való alkalmazását, amennyiben ő maga elfogadta azt.
26. cikk
1. Bármely Fél bármikor felmondhatja az Egyezményt az Európa Tanács Főtitkárához címzett bejelentéssel.
2. Az ilyen felmondás annak a hónapnak az első napján lép hatályba, amely a Főtitkárnak benyújtott bejelentés kézhezvételének napja utáni hat hónapos időszak lejártát követi.
27. cikk
Az Európa Tanács Főtitkára értesíti az Európa Tanács tagállamait, az Egyezményhez csatlakozott minden államot és az Európai Gazdasági Közösséget,
- minden aláírásról;
- a megerősítési, az elfogadási, a jóváhagyási, vagy a csatlakozási okiratának letétbe helyezéséről;
- az Egyezmény hatálybalépésének bármely időpontjáról a 22., 23., 24., cikk szerint;
- a jelen Egyezményre vonatkozó minden egyéb határozatról, bejelentésről, vagy közlésről.
Ennek hiteléül, a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak az Egyezményt aláírták.
Kelt Granadában, 1985. október 3. napján, angol és francia nyelven. Mindkét nyelvű szöveg egyaránt hiteles, egy másolatot letétbe helyeznek az Európa Tanács Levéltárában. Az Európa Tanács Főtitkára hiteles másolatot küld az Európa Tanács minden tagállamának és az Európai Gazdasági Közösségnek, valamint minden államnak, amelyet meghívnak az Egyezményhez való csatlakozásra.
Tartalomjegyzék * kilencedik évfolyam, 10. szám * 1999. október
Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.