törvénymódosítás kistérségi, megyei és régiós szinten

A puding próbája...

A módosítást a területfejlesztés szereplői körében zajlott egy éves szakmai vita előzte meg. A parlamenti vitában – ellenzéki és kormányoldalról egyaránt – száz körüli módosító indítvány fogalmazódott meg, amelyek közül a kormány csak néhányat "fogadott be". A változások – a miniszteri expozéban elhangzottak szerint – alapvetően az EU-csatlakozással, s az ezzel összefüggő intézmény- és eszközrendszer fejlesztésével összefüggő területekre terjedtek ki, az alábbi szempontrendszerre figyelemmel:

•a területfejlesztés középszintű (elsősorban regionális) intézményrendszerének megerősítése;

•a tervezési-statisztikai régiók garanciális, stabilitást jelentő elemeinek előírása;

•az Unió strukturális alapjaiból származható források fogadóképességnek biztosítása;

•a nemzeti, a regionális fejlesztési programok kidolgozásával, végrehajtásával összefüggő intézményi keretek kialakítása;

•a kistérségi, megyei, regionális és országos tervdokumentumok egymásra épülő rendszerének kialakítása.

A területfejlesztési törvény (Tft.) módosítása az intézményrendszer valamennyi szintjét érintette. Ezen túl strukturális, működési, financiális kérdésekre egyaránt kiterjedt, s több jelentős módosulást is hozott. Ezek közül kiemelendő:

•a regionális fejlesztési tanácsok megerősítése, kötelező feladataik meghatározása;

•a regionális tanács elnevezéssel bíró szervezetek helyett létrehozott térségi tanácsok kialakítása;

•a regionális és megyei fejlesztési tanácsokban való képviseleti rendszer megváltoztatása, a kistérségi képviselet szűkítése, a kamarai tagi képviseletet megszüntetése;

•a törvényességi felügyelet rendezése;

•a regionális fejlesztési tanácsok pénzügyi feltételeinek biztosítása, az önkormányzati térségfejlesztési társulások működési feltételeinek javítása.

Az érintett területfejlesztési szervezetek

Országos szinten a módosítás csak az Országos Területfejlesztési Tanács tagi összetételét érintette. Mégpedig oly módon, hogy a korábbi tagok mellé bekerült az OMFB elnöke, s a regionális fejlesztési tanácsok elnökei.

Bővült a tanácskozási jogú meghívottak köre. A most hatályos törvény szerint ily módon vesz részt a tanács munkájában az ifjúsági és sportminiszter, a külügyminiszter, a PHARE-koordinációért felelős miniszter, valamint a következő intézmények elnökei: Balatoni Fejlesztési Tanács, MVA-kuratórium, MFB Rt., MTA, KSH, Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hivatal. A módosítás nem érintette e tanács feladat- és hatáskörét.

Regionális szinten a térségi fejlesztési tanács kapcsán meghatározottak túlnyomó része azonos a korábbi szabályokkal. Az alulról építkező, a megyék és a regionális fejlesztési tanácsok által létrehozható "megyeközi" intézmény jogi személy, amelyet a régió, vagy a megyehatárokon túlterjedő, egyes kiemelt területfejlesztési feladatok ellátására lehet létrehozni. (A törvény itt külön is nevesíti és kiemeli – vitatható módon – a Balaton Fejlesztési Tanácsot.)

A megállapodásos alapon létrehozható szervezet tagjai (közöttük jelentős az állami képviselet) egyrészt maguk a létrehozó szervek elnökei, a kistérségek mindössze 6 képviselője, a kormány kinevezett képviselője, 10 miniszter képviselője, s a gazdasági kamarák egy-egy képviselője, amit a tanács további tagokkal kiegészíthet (ezek száma azonban nem lehet több az előbbiek egyharmadánál). A megállapodás leglényegesebb eleme annak tisztázása, hogy mely feladatokat látnak el e szervezet keretében, s hogy miként működik e tanács (székhely, tevékenység, munkaszervezet, finanszírozás). E területfejlesztési szervezet központi állami finanszírozási támogatásáról nem rendelkezik a törvény.

A hetek

A törvény nem rögzíti a regionális fejlesztési tanácsok illetékességi területét, hanem visszautal az Országos Területfejlesztési Koncepcióra, azzal, hogy az ott meghatározott tervezési-statisztikai régiók felelnek meg ennek. Azaz, a hét régió, amelyek egyben jogutódjai a korábban ezekre a területegységekre önkéntesen létrehozottaknak. A Budapesti Agglomerációs Tanács jogutódja a Közép-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács.

A jogszabály – jogdogmatikailag vitathatóan – nem rendelkezik a tanács székhelyéről, csak a munkaszervezetéről, amit viszont a tanács hatáskörébe utal. Figyelemmel arra, hogy ez minősített többséget igényel, vélhető, hogy ennek kijelölése a kormány kompetenciájába kerül – amennyiben a megyék nem tudnak megegyezni. A miniszter kezdeményezésére létrejövő tanácsok stabilitását biztosítja a költségvetési törvényben előírt működési hozzájárulás.

A megyék és a megyei jogú városok számától is függő, húszegynéhány fős testületben 10 hely illeti a minisztériumokat, megyénként egy-egy a megyei területfejlesztési tanácsokat (azok elnökeit), a területfejlesztési önkormányzati társulásokat (megyénként egyet), valamennyi megyei jogú város polgármesterét, s a területileg illetékes RIB elnököt. A gazdasági kamarák innen is kikerültek. (A Közép-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács tekintetében – részben a budapesti agglomeráció miatt – további kormányzati és fővárosi/kerületi képviseletről rendelkezik a törvény.)

Az érintettség okán a térségi fejlesztési tanácsoknál és az önkormányzati társulásoknál a jogszabály a tanácskozási jogú részvétel széles körét rögzíti, avagy biztosítja ezt az NKM-nek, a MEH-nek, a PHARE-program koordinációs miniszterének, s épp úgy, mint a térségi fejlesztési tanácsnál, a megyei közigazgatási hivatal vezetőjének és a területi főépítésznek.

Az EU regionális programozási szintjének megfelelő egységekre létrehozott regionális fejlesztési tanácsok alapvető feladata a régió gazdaságának, infrastruktúrájának fejlesztése, a – területfejlesztés többi szereplőjével partneri viszonyban való – fejlesztési prioritások, s az ezek megvalósításához szükséges eszközök, erőforrások, az uniós támogatások fogadásának és felhasználásának biztosítása. Ezen túl feladata a régió fejlesztési dokumentumainak kidolgozása és elfogadása, a gazdaságfejlesztés területi koordinációs feladatainak ellátása, a programok szervezése, végrehajtása, a pénzügyi, finanszírozási feladatokban való közreműködés, források szerzése, a programok hatékony megvalósításáról, a források szabályszerű felhasználásáról való gondoskodás, valamint a régió fejlesztési dokumentuma figyelembevételével dönteni a hatáskörébe utalt pénzeszközök felhasználásáról, a fejlesztések megvalósításáról.

Változások megyei szinten

A megyei szintet érintően jelentős módosítás született mind tartalmi, mind képviseleti kérdések tekintetében. Egyik legfontosabb feladatként rögzíti a módosítás a megyei területfejlesztési koncepció és program, valamint – bekapcsolva itt a megyei területrendezési tervet – ezek alapján a megye fejlesztési programjának és alprogramjának elkészítési kötelezettségét. Ez azért is fontos, mert a pénzeszközök pályázati úton történő elosztásáról, a fejlesztések megvalósításáról csak az ezekben foglaltak alapján dönthetnek.

Nagy horderejűnek, ugyanakkor ellentmondásosnak tekinthető a tagi összetételt jelentő változtatás. Ez ugyanis – a sokszereplős modell elvének figyelembevételével, illetve annak mellőzésével – részben tágítja (állami vonal), részben szűkíti (önkormányzati, gazdasági szféra) a képviseleti kört. A tagok között továbbra is helyet kap a megyei közgyűlés elnöke, a megyei jogú város(ok) polgármestere(i), s a miniszter képviselője. Jelentős vitákat kiváltva viszont bekerült a megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatal vezetője, és a RIB elnöke. (A miniszteri expozé az előbbinél a falugazdász-hálózatok kialakítását, az adat- és információs bázist, s az együttes támogatások ellenőrzését hozta föl indoklásul. Az utóbbinál pedig a turizmussal kapcsolatos idegenforgalmi és marketing feladatokat.) Jelentős visszhangot váltott ki a megyében működő területfejlesztési önkormányzati társulások képviseleti arányának háromra csökkentése, s a kamarák tagi jogainak megszüntetése. (A módosító indítványok egy része ezek ellenében született, s az önkormányzati szféra is tiltakozott ellene.) Ugyanakkor tény, hogy a 8, esetleg 9 tagból – ha több megyei jogú város van a megyében – 5 elvileg az önkormányzati oldalt képviseli, s csak 3 az államit. Az már más kérdés, hogy a megye–megyei jogú város–kistérség mennyire tekinthetők együttesen azonos oldalnak, avagy a megyék, nagyvárosok mindenkori politikai elkötelezettsége hogyan viszonyul a területi, térségi, önkormányzati elkötelezettséghez. De nehéz egyetérteni a kamarák kikerülésével is, hiszen a területfejlesztés szereplői közül a tényleges húzóerőt, a fejlesztések motorját, letéteményesét, megvalósítóját hagyták így ki e szervezetből.

Az állandó meghívottak között találjuk a területi államigazgatási szervek képviselőit (számuk 20 körüli), kiemelve itt a megyei közigazgatási hivatalt, s mint említettük ide "delegálódtak" (degradálódtak?) a gazdasági kamarák. (A fővárosi önkormányzat esetében akkor kell e rendszert alkalmazni – ez a felügyeletre is érvényes – ha a testület a megyei területfejlesztési tanács hatáskörébe tartozó ügyet tárgyal.)

A kistérségi képviseleti arány szűkítése nem járt együtt annak rendezésével, hogy a három képviselő hogyan kerül kiválasztásra (korábban a törvény a statisztikai vonzáskörzetenkénti képviseletet jelölte meg). Így ez jelentős vitákat válthat ki a későbbiekben. Előrelépés történt viszont a korábbiakhoz képest a finanszírozásuk tekintetében. A jogszabály a kormány hatáskörébe utalta, hogy a működésükhöz kapcsolódó költségvetési támogatás mértékét rendeletben állapítsa meg.

Törvényességi felügyelet

A jogszabály rendezte a törvényességi felügyelet eddig megoldatlan kérdéseit: meghatározta annak tartalmát, s megjelölte, hogy ezt mind a megyei, mind a regionális fejlesztési tanácsok, és a térségi fejlesztési tanácsok vonatkozásában a székhely szerinti megyei közigazgatási hivatal látja el. Jogi szempontból ez a megoldás azért minősülhet aggályosnak, mert olyan szervezet (regionális fejlesztési tanács) felett gyakorol törvényességi felügyeletet illetékesség okából, amelyiknek nincs székhelye. Így nehezen állapítható meg az illetékesség.

Ennek során a hivatal ellenőrzi a törvényes, szabályzatok szerinti működést, a döntéshozatali eljárást. Erős (a területfejlesztési mechanizmus természete oldaláról vizsgálva nem biztos, hogy indokolt) felügyeleti jogosítványokat biztosít számára akkor, amikor a jogszabálysértés megszüntetésére irányuló kezdeményezések sikertelensége esetén a bírósághoz fordulási jog mellett elrendelheti az általa jogszabálysértőnek minősített határozat végrehajtásának felfüggesztését (a közérdek súlyos sérelme, vagy elháríthatatlan kár esetén). Ha pedig ismételt vagy súlyos jogszabálysértést tapasztal, úgy fölfüggesztheti a tanács, annak szerve, vagy tisztségviselője működését, és felügyelő biztost nevezhet ki a törvényes működés helyreállítása céljából. (A főváros esetében csak az elsőként jelzett eszköz áll a rendelkezésre, azzal a további megkötéssel, hogy csak a megyei területfejlesztési tanács hatáskörébe tartozó ügyekre vonatkozik.)

Csefkó Ferenc
A Községi Önkormányzatok
Szövetsége főtitkára

---

Tartalomjegyzék * kilencedik évfolyam, 11. szám * 1999. november-december

---

Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.