A szocializmus összeomlása váratlanul kezünkbe adta a lehetőséget, hogy ismét önálló állammal rendelkező nemzetként váljunk Európa azon részévé, amelyhez az államalapítással csatlakoztunk. A lehetôség kihasználásához azonban arra van szükség, hogy a polgárok és államuk ismét egymásra találjanak. Az államhoz, a jogállamiság értékeihez való viszony átalakulása mindenképpen lassú, fáradtságos folyamat lesz. Eredményessége alapvetôen a polgárok hosszú távon szerzett tapasztalataitól függ. Csak akkor várható, hogy az állampolgár magáénak tekintse államát, szolidaritást vállaljon vele, önként kövesse a jogszabályokat, ha azt tapasztalja, hogy az állam megbízhatóan teljesíti világos felelôsségi körbe esô feladatait, jól gazdálkodik az adófizetôk pénzével, nem terjeszkedik túl a rábízott hatalom határain, de határozottan teljesíti a választók biztonságos létfeltételeihez kapcsolódó kötelességeit, tiszteli polgárai méltóságát és érvényt szerez a törvénynek.

Ilyen állam működtetésének alapvetô feltétele, hogy kulcspozíciót töltsenek be szervezetében a helyi önkormányzatok.

A tényleges érdekeket képviselô, szolidaritást erôsítô civil kezdeményezéseket támogatni, közreműködôi hajlandóságukat is hasznosítani kell.

Összefogottabb kormányzás és közigazgatás

A Fidesz által vezetett magyar kormány soha nem beszélt olcsó államról. Minden iratunkban és minden programunkban egy hatékony állam megszervezését tűztük magunk elé. Ne higyjenek azoknak, akik olcsó állammal a mai kormány törekvéseit úgy akarják megváltoztatni, hogy a hatékonyság vizsgálása és elemzése helyett egyfajta misztikus és kiszámíthatatlan irányt tűznének maguk elé.

A kormány tevékenységéért felelôs miniszterelnöknek megfelelô eszközökkel és jogokkal kell rendelkezni a feladatok teljesítéséhez. Ennek érdekében került sor a Miniszterelnöki Hivatal funkcionális és szervezeti átalakítására. Az átalakítás célja, hogy összehangoltabbá, kezdeményezőbbé váljon a kormányzat tevékenysége. Ezt szolgálja a Hivatal szervezetének átalakítása ugyanúgy, mint egyes, a kormányzati munka hatékonyságához szükséges szervezetek irányításának átvétele. Mindez természetesen nem jelenti az egyes minisztériumok felelősségének csökkenését. Ellenkezőleg: a kormányzat eredményesebb munkájához szükség van a minisztériumok kezdeményezőkészségének, együttműködésének erôsítésére is. Az ennek megfelelô feladatmegosztást szolgálja a minisztériumok statútumainak újraszabályozása.

Az állam, az államigazgatás összehangoltabb, hatékonyabb tevékenységére nem csupán a kormányzati szektorban van szükség, hanem a területi államigazgatásban is. Közismertek azok a folyamatok, amelyek az 1990. évet követően a területi államigazgatás túltagoltságához, koordinálatlan, lazán ellenôrzött működéséhez, a párhuzamosságból vagy a hiányos feladatellátásból adódó súrlódásokhoz vezetett.

Nem célom és nem eszközöm, hogy az elmúlt idôszak hibáit felnagyítsam. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik korábbi idôszakban is a törvényesség, a szakszerűség és a koordinált tevékenység talaján álltak és lehetôvé tették a mai változásokat is. Itt utalok a kormányprogram preambulumában írt gondolatra, amely épít az elôzô kormányok erényeire, illetve meg kívánja változtatni azok működésének hibáit.

1995 végén megindult a területi államigazgatási szervek rendszerének reformja. A folyamat jól jelezte, hogy szükség van az állam világos megjelenítésére, képviseletére a területi államigazgatásban. Az is megmutatkozott, hogy egy összefogottabb tevékenység és ehhez igazodó szervezet és működés nem minden érintettnek egyformán érdeke.

A folyamat eredményeként több mint 30-ról, mintegy 20-ra csökkent a megyei dekoncentrált szervek száma, a fôvárosi, megyei közigazgatási hivatalok bázisán pedig létrejöttek a kormány területi hivatalai. Ez jelentôs lépés egy összefogottabb területi államigazgatás kialakítása felé. A közigazgatási hivatalok több, kifejezetten kormányhivatali feladatot kaptak. Ezek révén összehangoltabb lett a kormány döntéseinek végrehajtása, a dekoncentrált szervek ellenôrzési feladatköreinek ellátása és e szervek ellenôrzése. Jelentôsen egységesebbé kell tenni az államigazgatás informatikai fejlesztését. Együttműködve kell kihasználni a képzésre, továbbképzésre rendelkezésre álló kapacitásokat. A közigazgatási hivatalok vezetôi feladatkörükben vagy egyedi felhatalmazás alapján a kormány területi képviselôi is. Szerepkörükben ennek is tükrözôdnie kell.

Az eltelt néhány évben nem csupán a hivatalok státusza változott meg, hanem feladatkörük is lényegesen kibôvült. Egyre több ágazat bízott a hivatalokra feladatot, feladatkörük szinte az egész ágazati munkamegosztást átfogja. Ezeknek a körülményeknek, valamint kifejezetten területi kormányhivatali feladataiknak és státuszuknak szükségszerűen tükrözôdni kell irányítási rendszerükben is. Ezért a jövôben a kormány területi hivatalainak irányításában alapvető feladatok és jogok hárulnak a Miniszterelnöki Hivatalt vezetô miniszterre.

Ezzel biztosított, hogy a területi államigazgatásban elindult pozitív változások folytatódjanak. Az irányításban bekövetkező változás természetesen nem csökkenti a minisztériumok felelôsségét az egyes, szakmai irányításuk alá tartozó területeknél.

Világosan kell látni, hogy ez a folyamat semmilyen mértékben nem érinti az önkormányzatok mozgásterét, feladat- és hatáskörüket. Ez számunkra szent, hiszen az európai értékű önkormányzati rendszer - amely az elmúlt években kialakult és továbbformálódott - minden tekintetben kiállja a próbát. Néhány területen viszont módosítani kell, ilyen az önkormányzatok gazdálkodásának ellenôrzése, felügyelete. Ezt mindannyian indokoltnak tartjuk. Az ÁSZ vizsgálatait követôen a parlament és több bizottság döntése is ezt húzta alá. Vita folyik az ellenôrzés eredményeinek a sorsáról. Alkotmányossági és elméleti szempontból is kérdések fogalmazódnak meg. Úgy gondoljuk, hogy az Európai Unió ajánlásainak megfelelôen növelni kell az olyan ellenôrzési rendszert, amely csökkenti a korrupciót és az összeférhetetlenséget. Ezért szorgalmazzuk az önkormányzat tisztviselôinek és tisztségviselôinek az összeférhetetlenségi törvénnyel kapcsolatos törvényi pontosítását és az önkormányzatok gazdálkodásának ellenôrzését. Tudom, hogy nem igaz az a megállapítás, hogy a mai önkormányzati rendszer teljes mértékben ellenôrizetlen, hiszen az önhikinél és a különbözô pályázatok vizsgálatainál legalább 700-1000 önkormányzat esik át valamilyen vizsgálaton, hitelfelvételek és célvizsgálatok esetében pedig az önkormányzatok másik egyharmadát vizsgálják.

Statisztikai és önkormányzati régió

Mindenekelôtt a döntéshozatal átláthatóságát fogjuk megkövetelni, a források célirányos hasznosulásának maradéktalan biztosítását, és a döntéshozatali szervezeti rendszer egyértelmű szabályozását, ellenôrzését és nem utolsó sorban a döntések nyilvánosságát.

Az Országgyűlés elfogadta az országos területfejlesztési koncepciót. Az azóta bekövetkezett változásokat folyamatosan, a törvény és a koncepció határozatainak megfelelôen fogja felülvizsgálni a parlament. Kezdettől fogva világos számunkra, hogy a fejlesztési és a közigazgatási területi beosztás keretein belül az összehangolás kérdése nem kerülhető meg. Ezért két irányban gondolkodik a kormányprogram és a kormány. Az egyik irány a kist érségek: város és környéke, a másik a nagy régiók. Ez utóbbiakról néhány professzor mint nagy megyérôl beszél. Mások a statisztikai fejlesztési régiókat helyezik elôtérbe, és sokan szorgalmazzák az Európai Unió által meghatározott, mintegy másfél-kétmillió ember életét szervezô, igazgató régiók kialakítását. Egy biztos, hogy az Unióval való párbeszéd során törekednünk kell arra, hogy a regionalizáció keretein belül meghatározzuk azokat a statisztikai egységeket, amelyekben a tervezés, a fejlesztés és a kapott összegekrôl való számadás megvalósítható...

Az Európai Unióhoz való csatlakozás hosszú folyamat, amelyben az elsô dátum 2000. december 31., amikor a kormányprogramnak megfelelôen áttekintjük a kistérségek és a régiók lehetséges törvényi szabályozásainak irányait, majd az európai uniós tárgyalások felgyorsulásával, 2001. decemberét követően az előtársulási szakaszba lépünk. Az európai uniós csatlakozás nemcsak a kormány csatlakozásának a szándékától függ, hanem a polgárok, a közösségek a vállalkozások, és az önkormányzatok szándékától is. Ezért világossá kell tennünk, hogy az egyénnek és a közösségnek mit kell ahhoz tennie, hogy az európai uniós csatlakozásnál, a döntésnél világosan lássa az elônyöket és a hátrányokat. Biztos vagyok abban hogy a kistérségi és a megyei regionális szinten megjelenô társadalmi, gazdasági, infrastrukturális folyamatok alakulása, a Magyar Köztársaság számára 2001-et követôen kedvezôbb lehetôségeket hoz. Mai információink szerint legalább egymilliárd ECU áll strukturális, vidékfejlesztési, valamint más különböző, uniós intézmények által elnyerhetô pályázati alapokban, ami a fejlôdést és a felzárkózást elôsegítheti. Az ország határain belül fontos és meghatározó a hátrányos helyzetű, elmaradt térségek felzárkóztatása. Ezt úgy kell megoldani, hogy a már fejlődésnek indult térségeknél képzôdô jövedelem az ország egészének fejlôdését segítse elô.

A Gazdasági Minisztérium a Miniszterelnöki Hivatal, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Hivatal tisztában van ezeknek a lépésekne k a fontosságával. A kormány kiemelt szerepet szán az egészségügy, a közoktatás a szociálpolitika azon feladatainak, amelyek az önkormányzatok szervezésében, az önkormányzatok gondozásában jelennek meg.

Elsô a közbiztonság és a közoktatás

Nekem is, és úgy gondolom, hogy Önöknek is újra kell gondolni az - önkormányzatok költségvetésében megjelenô - állami támogatásoknak a rendszerét. Korábban és talán ma is jó lenne, ha az állami kötelezettségek, amelyeket az Alkotmány és az Ötv. rögzít, száz százalékban a normatív állami támogatás által finanszírozottak lennének. Azonban, ehhez nem áll rendelkezésünkre elegendô forrás. Ezért a kormány olyan prioritást, olyan sorrendet állapított meg, amelyben legelsô helyen szerepel a közbiztonság, a polgári értékek védelmének képessége. Rendkívül fontosnak tartjuk az esélyteremtő, a felzárkóztatást elősegítô, minden magyar polgár számára elérhetô közszolgáltatást nyújtó közoktatás megteremtését és fenntartását. Nagy értéknek tartom az elôzô idôszakokban kialakult, sokat bírált oktatási rendszert. Nem az oktatási rendszer és nem a mindenkori kormány hibája, hogy a vidéki, falusi iskolák elnéptelenednek. De a mi hibánk, ha ezt nem vesszük észre és nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy a helyi értelmiséget megtartó, a helyi kultúrát közvetítô és a helyi foglalkoztatási lehetôségekben is szerepet játszó oktatási és kulturális intézmények ne váljanak akár a település, akár az egyéni vállalkozások pénzszerzô forrásává. A kistelepülések differenciált normatíváinak megteremtésével elô fogjuk segíteni a falusi életmódot megtartó értékek támogatását.

Kidolgozzuk a családi adózás rendszerét

Arról is szeretnék beszélni, hogy ez a program nem az elsô évben valósul meg. A reagálásokból is érzékelem, hogy az elsô évben a kormánynak ezeket a kihívásokat, feltételeket azonnal meg kellene teremteni, és a politikai államtitkárnak a kormányzás 63. napján ígéreteket kellene tenni arra, hogy ezt és ezt megvalósítjuk. Ne m áll így a költségvetés. A büdzsét a feladatok átvétele során áttekintettük. A közpénzek elszivárgásáról elhíresült események kapcsán - a Postabank válsága, a Magyar Nemzeti Bank által fenntartott CB Bank, és más események - 100 milliárdot meghaladó költségvetési hiány betömését kell az új kormánynak elvégeznie. Ezen kívül pedig azoknak a politikai céloknak a megvalósítását, amelyeket a választás elôtt 40 pontban hirdetett meg és most megvalósít. Ez pedig a családok ügyének a felkarolása, amely közvetlenül érinti az önkormányzati rendszert, amely újszerű szemléletet jelent. Hiszen a családok költségvetésének a javulása, vagy a romlás megakadályozása érinti az önkormányzatok szociális támogatásának, szociális felelôsségének kérdéskörét is. Elkezdtük a családi típusú adózás kialakítását, és a jövô évben már olyan, - tudományos hatásvizsgálatokkal megalapozott - költségvetési, államháztartási rendet fogunk bevezetni, amelyben megjelennek mindazok az értékek és érdekek, amelyeket az Európai Unió elvár tôlünk, és a kormányprogramban megfogalmazottakat is tükrözi. Az idei költségvetésben ezeket én nem tudom ígérni, mert még az elôzô idôszakokban kialakult sruktúrát fogjuk követni. Lehet, hogy kevesebb autópálya épül, lehet, hogy kevesebb támogatást tudunk adni olyan multinacionális cégeknek, amelyek munkahelyeket teremtenek. Lehet, hogy a fejlesztéseknél és a beruházásoknál több évre el kell húzni a nagyon fontos, korábbi idôszakban elindult fejlesztéseket. Egy biztos, hogy a közbiztonságra, a családok állapotának, helyzetének a javítására, a közoktatás színvonalának és az elért eredmények megtartására, az esélyegyenlôség biztosítására, és a nyugdíjasok biztonságának a megteremtésére ez a költségvetés is tartalmaz olyan fogodzókat, amelyekkel Önök is tudnak élni.

Egyenlőbb esélyekkel

Szeretném jelezni, hogy a kormány a következô évek költségvetési irányszámainál és a stratégia kialakításánál az önkormányzatok jövedelemkülönbségeinek mérséklésére is vállalkozik. Az önkormányzati s zövetségekkel és a különbözô kutató műhelyekkel együtt- működve arra törekszünk, hogy Magyarországon a felzárkóztatásban megszűnjön az a (öt-hétszeres) jövedelem-különbség, ami ma a gazdaságot terheli. Szeretném kérni Önöket, hogy a közigazgatásban, az önkormányzati működésben, a kormányprogram ismeretében tekintsék át azokat a lehetôségeket, amelyek helyben adottak. Tekintsék át a kötelezô feladatokat, és ígérem, hogy a hatékonyság-vizsgálatok ismeretében, az önkormányzati szövetségekkel és Önökkel együtt megtaláljuk egy-egy közfeladat ellátásának azt a színterét, amelyről évek óta, néha évtizedek óta is vitatkozunk.

A szociálpolitika támogatási célcsoportjainak meghatározásánál is ennek megfelelôen járunk el. A leginkább rászorultak mellett az önmagukon segíteni akarók támogatása elsôdleges. A kormány az e célra felhasználható költségvetés hatékony és valóban célirányos felhasználása mellett a fedezetet elôteremtô adófizetőknek is felelősséggel tartozik.

A polgári értékrendet tükröző felfogás gyakorlati megvalósításához az egyházak, a civil szervezetek is jelentôsen hozzájárulhatnak. Mind több képes közülük arra, hogy átvállalja az önkormányzati feladatok egy részét. Ennek természetesen a szükséges források biztosítása a feltétele. Az adófizetők pénzével való gazdálkodás felelôssége megköveteli azt is, hogy a támogatások konkrét feladatokhoz kapcsolódjanak, amelyek a közösség számára fontosak és amelyek teljesítése világosan ellenőrizhető. Ez a hozzáállás erôsítheti a civil szervezetek szerepvállalását és tekintélyét, jobban megalapozhatja a vállalt feladatok teljesíthetôségét.

Tapasztalható az önkormányzatok ragaszkodása az intézményi (azaz költségvetési szervi) formához. Mindamellett világos támogatási rendszerrel, ellenôrizhetô, feladatarányos finanszírozással bôvülhet más formák alkalmazása is. Az mindenesetre egyértelmű, hogy az intézményi forma merevsége nyomban súlyos problémákat vet fel, ha hirtelen lecsökken a szolgáltatás iránti igény vagy a költségvetési forrás.

A kormány az egészségügy i ellátás terén is a lehetőségek bôvítése, a felelôsség egyértelműbbé tétele irányában kíván elmozdulni. Ezért magánosítja a háziorvosi és a házi gyermekorvosi rendszert. A fekvőbeteg szakellátás intézményrendszere viszont meghatározó részben továbbra is önkormányzati tulajdonban marad. Megoldást kell azonban találnunk az intézményeket fenntartó önkormányzatok, valamint a szolgáltatást igénybe vevô térségbeli önkormányzatok közötti arányosabb tehermegosztásra.

Az alapvető célkitűzéseknek megfelelôen, javítani kell az oktatási intézmények fenntartásának feltételeit és - több lépcsôben - a pedagógusok javadalmazását.

A normatív támogatással biztosítani kell az intézmények működési költségeinek átlagosan 80 százalékos lefedettségét. Ezt a célt a ciklus közepére lehet reálisan elérni. Ugyancsak el kell érni, hogy a kiegészítô támogatások a jelenleginél nagyobb részét fedezzék a többletköltségeknek. Különösen fontos ez a társulások támogatása érdekében.

Fontosnak tartjuk törvényben rögzíteni, hogy az önkormányzatok kötelezô feladata az államigazgatási hatósági tevékenység feltételeinek megteremtése. Ehhez természetesen normatív jellegű támogatásnak kell kapcsolódnia. Különösen fontos ez azért is, mert az utóbbi idôben - egyébként ésszerűen - teret nyert a magasabb szakmai követelményeket támasztó államigazgatási feladatok differenciált, körzeti, városkörnyéki telepítése (gyámügy, építésügy). Az érintett városok számára ugyanakkor gondot okozott ezek feltételeinek megteremtése.

Az önkormányzatok és a helyi gazdaság

Az önkormányzatok tevékenységében egyre nagyobb jelentôségre tesz szert egyfajta "település-menedzseri" szerepkör. A klasszikus helyi közhatalmi funkció - a helyi szabályozás, igazgatás és közszolgáltatás - mellet felerôsödôben van egy, a gazdasághoz kapcsolódó "katalizátor" funkció is. Ez a lehetôség ma még több településen alig vagy egyáltalán nem kihasznált, másutt pedig már jelentôs sikereket értek el. Ez a funkció nem különíthetô e l a többi, kifejezetten közigazgatási feladattól. Valójában, inkább az igazgatási feladatok teljesítése során érvényesülô szemléletrôl és módszerrôl van szó.

Ezzel természetesen csupán a szemlélet érzékeltethetô, valójában sokkal szélesebb tevékenységi körrôl van szó. Az önkormányzat információkkal rendelkezik, helyi szabályozást alkot, infrastruktúrát fejleszt, foglalkoztatást segít. Mindezzel elômozdíthat gazdasági tevékenységet, beruházást, munkahelyteremtést, jövedelemképzôdést. Szükségtelen bizonygatni, hogy ez az önkormányzat számára is kifizetôdô. Polgárainak közvetlenül is támogatást nyújthat. A hosszú távú gondolkodás azonban a gazdasági feltételek megteremtésének közigazgatási eszközökkel való támogatását jelenti. Ez lehet a valódi támogatás.

A katalizátor szerep számtalan módon és területen nyilvánulhat meg. A kormányprogramban megfogalmazott gazdasági stratégia jól jelzi lehetséges területeit. Csupán vázlatosan indokolt néhányat kiemelni ezek közül.

1. A kormány elô kívánja mozdítani a hazai kis- és középvállalati szféra eddigieknél dinamikusabb fejlôdését, valamint azt, hogy a fejlett technológiát is behozó működôtôke az eddig kevésbé favorizált régiókban is növekedjen,

2. A kormány olyan piacgazdaság kereteit kívánja kiépíteni, amelynek prioritásai között az ökológiai szemlélet is szerepel. Közismert, hogy az integráció folyamatában e téren bôven van tennivaló.

3. Kiemelt feladat a foglalkoztatottság növelése. A foglalkoztatáspolitikának az önkormányzatokhoz telepített (segélyezés, közmunka, közhasznú munka ) passzív eszközei helyett elsôsorban az aktív foglalkoztatás elemei fognak megjelenni. Az önkormányzatok feladata ezek hatékony alkalmazása.

4. Lényeges a területfejlesztési és az iparfejlesztési koncepciók összhangjának megteremtése, a terület-, a településfejlesztés és -rendezés harmóniája. Ezek összhangjának kialakításában, szakmai megalapozásában, a hozzájuk igazodó helyi szabályozásban az önkormányzatok szerepe meghatározó. Ma még 2000 önkormányzat nem rendelkezik olyan területrendezési tervvel, amely késôbb meghatározhatja a területrendezési rendeletet.

5. A vidék infrastrukturális fejlesztése, a családi gazdaságok támogatása, a belföldi, a falusi turizmus feltételeinek javítása szorosan kapcsolódik a települések, a kistérségek fejlesztéséhez.

6. Az önkormányzat szükségszerűen egyik szereplôje a piaci típusú, a fiatal házasok elsô lakáshoz jutását, a lakásfelújításokat és az energiatakarékos építési technológiát preferáló lakáspolitikának.

7. Kifejezetten önkormányzati közreműködést igényel a kerékpárút-hálózat továbbfejlesztése, a költségkímélôbb, kisebb rendszerekben megvalósítható szennyvízelvezetési és -tisztítási beruházások megvalósítása.

A települési önkormányzatoktól mindez a településfejlesztés elôrelátó tervezését, a rendezési tervek elkészítését és széleskörű szakmai megalapozását, a helyi adó megfontolt szabályozását követeli meg. A kormány gazdaságpolitikai prioritásai több olyan lehetôséget kínálnak, amelyek ésszerű kihasználása az önkormányzatok összefogását, társulását igényelheti. Élni kell az együttműködés erôket koncentráló hatásával.

Az ellenôrzés eszközei

A kormány elkötelezett az önkormányzatiság értékei mellett, fontosnak tartja, hogy a települések lakosságát megillesse az Alkotmányban rögzített önkormányzáshoz való jog.

A helyi önkormányzás jogának jogállami keretek közötti érvényesülését azzal is biztosítjuk, hogy ellenôrizzük a helyi önkormányzatok működésének törvényességét. A tapasztalatok elemzése alapján nem zárható ki, hogy az ellenôrzést indokolt kiegészíteni meghatározott felügyeleti jogosítványokkal is. A jogosítványok köre behatárolt, szigorú törvényi feltételek mellett lehet alkalmazni, alávetve a bírói kontrollnak. Ezek célja nem lehet az önkormányzati önállóság jelenlegi határainak szűkítése. A cél az, hogy az önkormányzatok jelenlegi mozgásterének törvényi határai mindenképpen tényleges keretet jelentsenek. A törvényt következmények nélkül átlépô önkormányzat ugyanúgy sérti a törvénytisztelő és adófizetô polgár érdekét, mint bármely más törvénysértô. A tapasztalatok pedig arra utalnak, hogy a jelenlegi ellenôrzés eszközei nem minden esetben elegendőek.

A feladat- és hatáskörök

A kormány fontosnak tarja, hogy az alapvetô közszolgáltatások minden esetben biztosítottak legyenek. Ugyanúgy fontosnak tekintjük a kötelezô önkormányzati feladatok körének egyértelmű meghatározását, az állam és az önkormányzatok közötti ésszerű feladatmegosztást. Mindezek azt igénylik, hogy rögzítsük a kötelezô feladatok mindenütt mércének tekintendô alapszintjét. Minden önkormányzatnak olyan helyzetbe kell kerülnie, hogy képes legyen e szint teljesítésére.

A feladatok alapszintjének meghatározása lényegében az ágazati minisztériumok feladata, amely természetesen kellô mélységű elemzô munkára alapozott elôkészítést igényel. Ez két vonatkozásban bír jelentôséggel. E szint teljesítése kötelezô lenne, elmulasztása vagy alulteljesítése tehát önmagában törvénysértést jelentene és kiváltaná a törvényességi ellenôrzést végzô szerv fellépését. Másrészt, e szint teljesítésének feltételeit az állam normatív támogatással finanszírozná, az efölötti teljesítés azonban a helyi önkormányzat ügye lenne. Az alapszintet meghaladó szint teljesítésérôl a helyi önkormányzat dönthet az igények és költségvetési lehetôségei ismeretében.

Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévô önkormányzatok a jövôben sem maradhatnak magukra. Ugyanakkor nem járható út, hogy ne kerüljön sor minden helyi kezdeményezôkészség hasznosítására. A cél az, hogy valamennyi önkormányzat ösztönözve legyen a helyi kezdeményezôkészség maximális támogatására, felhasználására, feltételeinek kialakítására. Helyben is törekedjenek a hátrányos helyzet megszüntetésére. Ne tekintsék az ebbôl adódó következmények elhárítását örök idôkre szóló állami kötelezettségnek, amelynek teljesítését kívülállóként lehet szemlélni. A hátrányos helyzethez fűzôdô támogatás rendszerébe ezért olyan ösztönzô elemeket kell be építeni, amelyek kifizetôdôvé teszik azt az aktivitást, amelynek célja a hátrányos önkormányzatok körébôl való kikerülés.

A feladatok teljesítésének képessége azonban nem függ kizárólag a kezdeményezőkészségtől és az állami támogatástól. Vannak önkormányzatok, amelyek tôlük független, általuk nem, vagy alig befolyásolható okok miatt valóban kevés mozgástérrel rendelkeznek. Minden leleményességüket latba vetve sem változtathatnak rövid vagy középtávon lényegesen ezen a helyzeten. Más önkormányzatok viszont - ugyancsak tôlük lényegében független okok miatt - mintegy természeti járadékként jutnak hozzá jelentős bevételekhez. A kormány szándéka, hogy mérsékelje az önkormányzatok eltérô adottságaiból szükségszerűen következô egyenlôtlenségeket.

Egyértelművé kell azonban tenni: szó sincs - és nem is lehet bármilyen eredetű különbségek kormányzati eszközökkel való egyenlôsítésérôl. Különösen nem lehet szó a helyi kezdeményezôkészség tompításáról, az ebből eredô elônyök akár csak részleges megvonásáról. Az eltérô adottságokból szükségszerűen következô különbségek azonban nem az egyes önkormányzatok teljesítményétôl függenek, így azok csökkentése ésszerű. A mérés eszközei nemzetközi tapasztalatokból ismertek, ilyen pI. az egyes települések adózóképességének felmérése és összevetése.

A feladatok teljesítésére rendelkezésre álló eszközök célirányos és hatékony felhasználása érdekében a Kormány egyrészt jóI érzékelhetően előnyben kivánja részesíteni a közös fejlesztéseket, beruházásokat, a társulások keretében történô fenntartást, másrészt szükségesnek tartja az önkormánpzati gazdálkodás külsô ellenôrzésének lényeges megerôsítését. Mint ismeretes, ez utóbbi jelenleg az Állami Számvevôszék feladata. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ellenôrzésre fordítható kapacitás nem áll arányban az ellenôrzés tárgyának államháztartáson belüli nagy jelentôségével Nem kidolgozott az ellenôrzés - jogkövetkezményeket is maga után vonó - megállapításaival kapcsolatos jogorvoslat rendje, továbbá csökkenti az ellenôrzés hatékonys ágát az a tény, hogy nem kapcsolódik össze az önkormányzatok gazdálkodásával összefüggô rendszeres adatárarnlással, valamint a törvényességi ellenôrzéssel. Mindezek alapján indokolt, hogy az Országgyűlés a helyi önkormányzatok külsô gazdasági-pénzügyi ellenôrzésérôl törvényt alkosson.

A feladatok finanszírozása szorosan összekapcsolódík az önkormányzati önállóság ténylegességét meghatározó "önfinanszírozó képesség" kérdésével. A kormány e téren is elôre kíván lépni, lehetôvé kívánja tenni a helyi adókra való nagyobb mérvű támaszkodást. A helyi adók részarányának növelése azonban nem járhat a már amúgy is magas adóterhek további növekedésével. A helyi adókból származó bevételek növeléséhez a központi elvonások fokozatos mérséklése teremti meg a teret. A kormány határozott lépéseket tesz ebbe az irányba, a következő év költségvetésének előkészítése során.

Az önkormányzatok előtt álló feladatok teljesíthetôsége igényli azt is, hogy a működésükkel kapcsolatos, még rendezésre váró szabályozásokat az Országgyűlés megalkossa. Ezek közül kiemelendő az önkormányzati törvény, valamint a polgármesterekrôl szóló törvény kisebb terjedelmű módosítása, a képviselô jogállásáról és összeférhetetlenségéről szóló törvény megalkotása. Ez utóbbinál indokolt figyelembe venni, hogy hatályba léptetése szükségszerűen a helyi önkormányzati választásokhoz kötôdik, a közeljövôben pedig elfogadására - idô hiányában - már nem kerülhet sor. Ezért aktualitása feltehetôen már inkább a következô évezred elsô önkormányzati választásához kötôdik.

A köztisztviselôi kar

Az intézményrendszerben végrehajtott és végrehajtandó változások csak akkor lehetnek eredményesek, ha a köztisztviselôk támogatják azokat. A kormány célja ezért egy olyan köztisztviselôi kar kialakítása, amely elkötelezett a magyar állam iránt, élethivatásának tekinti a közigazgatást, mint magas képzettséget igénylô szakmát. Tudatában kell lennünk annak, hogy ilyen köztisztviselôi kar kialakítása igen sok feltétel függvénye, a feltételek ped ig csak fokozatosan teremthetôk meg.

Elsôdleges feladat a köztisztviselôi pályát olyanná tenni, hogy az képes legyen megtartani a kezdeményezôképes, tehetséges köztisztviselőket. Ezért a javadalmazási rendszernek jobban kell igazodnia a teljesítményhez, erôteljesebb differenciálódást kell lehetôvé tennie, ehhez a teljesítményt mérni kell. A szabályozási feltételek nem kis részben már ma is adottak, a lehetôség szerint élni kell velük.

Ismert, hogy az állam kötelezettséget vállalt a foglalkoztatott rétegek bérhelyzetének rendezésére is. Itt azonban öszintén kell beszélni arról, hogy a jövô évi költségvetés elôzetes számainak ismeretében a jelenlegi költségvetési terhek nem teszik lehetôvé az alapilletmény általános növelését. A helyzetrôl az egyeztetô tárgyalásokon az érdekvédelmi képviseletek vezetôit tájékoztattuk. Minden törekvésünk az, hogy differenciált illetményszorzó kialakításával enyhitsük a helyzetet. Pozitívan érinti a köztisztviselôi kart a jövedelemadó módosulása. Tájékoztatom Önöket, hogy vizsgáljuk annak a lehetôségét is, hogy miként lehet kifizetni az előző kormány által a költségvetésbe nem tervezett helyi önkormányzati választások költségeit és miként fogjuk kifizetni a túlmunkaidőben végzett teljesítmények költségeit. Az említett problémákról a belügyminiszter úrral és a pénzügyminiszter úrral folyamatosan tárgyalunk. Ismert továbbá az is, hogy a köztisztviselők eddig is nagy részt vállaltak az átalakulás terheibôl, ezért nem lehet eltekinteni egzisztenciális biztonságuk erôsítésétôl. A megoldás érdekében vizsgáljuk azt, hogy milyen egyéb, a jelenlegi szabályozás adta lehetőségek állnak rendezésre.

Jövőre indokolt megvizsgálni, miként rendezhetô az idônként jelentôs mértékű, különösen a munkaszüneti napokon végzett túlmunka. A jelenlegitôl esetleg eltérô rendezés azonban önmagában nem veheti jobban igénybe a költségvetést és nem lazíthatja fel a munkaszervezést. A köztisztviselôi törvény legutóbbi módosító rendelkezései az éven belüli pénzügyi megváltást egyébként lehető vé teszik.

A köztisztviselôi kar megbecsültsége azonban nem csupán javadalmazás kérdése. A köztisztviselôk zöme az utóbbi évtizedben rendkívül nagy változásokat élt át munkafeltételeiben, szervezeti környezetében, a munkájára vonatkozó szabályozásban. E változások egyik következménye volt az idônként felerôsödött egzisztenciális bizonytalanság, másik következménye a változások mélységébôl és nagyságrendjébôl következô szakmai elbizonytalanodás. Ennek feloldása a köztisztviselői karnak, a jogkereső állampolgárnak egyaránt érdeke. Az alapvetô eszköz a rendszeres, célra-orientált képzés és továbbképzés. A Kormány határozott szándéka, hogy olyan képzési, továbbképzési rendszert működtet, amely arányban áll a feladatokkal és a közigazgatás megfelelô szakmai színvonaláért viselt felelôsséggel. Ez nem jelenti a képzés piaci formáinak elutasítását. Egyértelművé kell azonban tenni, hogy az alapvetô felelôsség e téren az államé. Ehhez kell megteremteni a szabályozási, a szervezeti és a költségvetési feltételeket.